Végre sok év után elõször megint egy helyen volt mind a 4 gyermekem. A kicsi is eljött a nagyszülõkhöz, hogy lássa a papát, na meg a tesókat. A három nagy gyermekemnek 2 kicsi tesója van, ez a két lány közel egykorú, most elõször találkoztak, és összebarátkoztak. Aztán magyaráztuk, hogy lehet, hogy van 3 közös testvérük, de õk egymással nem rokonok...
Kellenek ezek a haza utazások. Most több, mint 2 hónap szünet volt, s nem értettem, miért nyafogok. Hát ezért. A gyermekeim, a mama fõztje, a Duna part feltölt.
Továbbra is azt hiszem, hogy ha sikerélményeink vannak, érezzük, hogy az élet valamelyik területén jók vagyunk (lehet az munkahelyi eredmény, támogató párkapcsolat, sport teljesítmény, vagy egy kitûzött cél elérése, a saját lustaságunk legyõzése...), az gyógyítóan hat.
A héten több helyen is olvastam vagy hallottam errõl, hogy ha valakit csak negatív kritika és kudarc ér, az rombolja az önbizalmát, onnantól az egyén már vesztesként áll hozzá minden újhoz, s félve a további kudarcoktól, inkább nem próbálkozik. Demotivált lesz, jó esetben hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek körülötte, de nem irányítja.
A pride kapcsán tanultam egy új szót: aszexuális, s most azon gondolkodok, vajon aszexuális vagyok, vagy csak demotivált, vagy tényleg az van, hogy rajta kívül más nem érdekel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése