Nehéz haza jönni

Nem könnyű hazajönni Magyarországról egy hét balatoni táborozás után. Főleg, ha olyan jó időt és társaságot kell otthagyni, mint most. Hétfőn mentünk, a tűzijátékokat már a tó partjáról néztük, akármerre fordultunk, mindenhol dobálták, s nem csak kilenckor, mert volt, ahol fél tízkor vagy tízkor is. A közelben volt fesztivál, volt színvonalas koncert, ismét találkoztam általános iskolás osztálytársakkal, volt színház, előadások, tábori szerelem, meg minden. Meg meleg víz a tóban.

Voltam geocatchingelni, egy párat sikerült megtalálni, de volt, ahol hiába kerestem. Ez úgy jött, hogy a lányom feltette a telefonomra a Pokémon Go-t, gondoltam mégis inkább ritka madarakat gyűjtsünk, mint a Netflixet bámulja. Be is gyűjtöttünk 20 fajtát, sétáltunk egy csomót, ezzel talán fogyott ő is, én is. Akkor eszembe jutott, hogy a belgrádi táborban volt szobatársam egy geocatch bolond, az mesélt mindenfélét, hogy betette a fejembe. Mondom a gyereknek, Te, Tibi! - de nem érti. Azzal is jót gyalogoltunk. Aztán mikor másnap elrepültem, jöttek az üzenetek, hogy a lányom az anyukájával megtalált egy másikat. Gondoltam belehúzok, mert az nem lehet, hogy a gyerek lepipáljon, s ha már ott vagyok a Balatonon, ott fogok játszani és kincset keresni.

Találkoztam Sz*-szel, 39 éve volt osztálytársammal. Kimentünk a szomszéd móló végére, ott a köveken mászkálva kerestem kincset, megbotlottam, elestem, és azt hittem, kitört a lábam. Ezért is írom fennebb, hogy nehéz volt visszajönni... Ma megröntgenezték, semmi nagyobb baja, erős fájdalomcsillapítót kaptam (Burana), attól majd elmúlik. Még jó, hogy nem kaptam gipszet, akkor nem tudom, hogy vezettem volna haza, és hogy vettem volna át az új kocsit. A héten meg kell jönnie, már ott áll a kereskedés udvarán, de még téliesítik, be kell tegyék a blokkfűtést, meg a beltérit. Addig ki kell pakolni a mostanit, leszedni a kerekeket, és szólni a roncstelepen, hogy vigyék el. Nem szívesen adom le, mert most jól megy, még szép is, kényelmes is, de haladni kell a korral, a roncstelepen leadott autóért több pénzt adnak, mint amit a piacon kapnék érte. az

Update: akkora sor áll a lopó autóra, hogy a héten, aug végéig nem tudják elvinni, nem kapom meg a roncsolási igazolást, s akkor nem kapok érte utalványt, amire jár a hibrid autó kedvezmény. Holnap, augusztus utolsó napján viszem leadni, s kezemben a papirral megyek az újat átvenni.

Jut eszembe, majdnem nem jöttem haza. A repülőtéren megszólított egy srác, hogy jó helyen várja-e a csomagot, most repült életében először. Miért éppen Finnország? Erasmus. Gondoltam segítek neki, megmutattam, hol a belvárosba menő busz, én is azzal megyek a kocsimig, segítettem neki jegyet venni az orosz vezetőtől, aki nem volt valami segítőkész, és nem akart angolul beszélni, aztán ha már összeismerkedtünk, elmeséltem neki a magyar keddet, és felajánlottam, hogy elviszem a szállására, mert a kinézett metró már nem járt. Ja, megint késtünk. Hazavittem, megköszönte, én meg nézem, hogy kiszáradt a benzintank, haza már nem jutok, hacsak nem tankolok. Akkor nini, ott egy automata benzinkút, beállok, elkezdek tankolni, megáll a közelben egy fekete BMW, kiszáll egy gyanús alak, odajön a hátam mögé tüzet kérni, mikor látom, hogy ez le akar ütni. Valami megzavarta, volt időm visszatenni a töltőpisztolyt és beugrani a kocsiba, erős szívdobogások közepette tenyereltem rá az ajtózáró gombra, és hajtottam el az első éjjel-nappali bolthoz, venni egy kólát, mert a feszültségtől majd elaludtam. Ott kifújtam magam, átgondoltam az életem, meg ami még előttem áll, és haza vezettem. Akkor jutott eszembe, hogy a lábam. Épp nem fájt.

Ma megint mentünk sétálni a lánnyal, ha már gipsz nincs, élvezzük a lábunk, ki tudja meddig lehet. 

 

Volt azóta más is, az egyetemen hallgattam előadást a kiterjesztett tudatról, ma meg a Vltavában szervezett a baráti kör előadást a mesterséges intelligenciáról (deep learning), meg belementem úszni a hideg tengerbe (kb 14-15 fokos volt), szóval eltelnek a napok. El is felejtettem, hogy kognitív terápiára keressek pszichológust, hétfőn be kell számolnom az eredményekről, de még hozzá sem kezdtem a kutatáshoz. Nehéz utána járni.