Stressz vs fizetés

Otthon mindig kérdezik, hogy ha ennyit panaszkodok Finnországra, mi a francért nem költöztem még haza? Azt szoktam mondani, hogy itt a 9 éves lányom, és nem akarom itt hagyni apa nélkül. Ez igaz is, és könnyen szavakba önthető (explicit), elfogadható érv. A nagyobbik ok az, hogy valahogy nem megy, ha a hazaköltözésre gondolok, összeszorul a gyomrom, és ideges leszek. Ezt már nem lehet szavakba önteni, ez amolyan szoft tudás (tacit), gut feeling, ezt nem tudom szépen nyomós érvekkel alátámasztani. Hogy magyarázom meg bárkinek, hogy feláll a szőr a hátamon, ha az előnyeit és hátrányait próbálom egy lapra felírni?

Jött hozzánk egy új kolléga, szimpatikus, olyan mint én, nagy tapasztalattal. Kiderült, hogy korábban õ is ott dolgozott, ahol én, hasonló munkakörökben, volt quality manager, operations manager... és most kétkezi integrátor, a jelenlegi feladata kicserélni a tápot és a GPU kártyát az új labor gépekben. Azt mondja élvezi. Mondom én is élvezném, de nem engednek oda, én csak a gombokat nyomogathatom, bár ez is kétkezi favágó (betanított alkotó-) munka.

Na ezen elbeszélgettünk. Hogy ha egyszer csapatot vezettünk, és manager volt a beosztásunk, miért jöttünk ide. Hát nyaralni, mondja, mert itt jön a rendszeres fizetés, és mégsem kapunk gyomorsavat a munkától, a stressztől nem lesz idegbajunk, nem hullik ki a hajunk, és 4-kor letesszük a szerszámot, és hazamegyünk a családunkhoz...

Hát ennek a fele sem igaz, mondjuk, de mégis igaz. Nekem anélkül is kihullott a hajam, lassan nagyobb a szakállam mint a fejemen a hajkorona (tényleg olyan, mint a korona, középen üres), nekem az alulterheltségtől is van mindenféle gyomor meg alvási problémám (onnan tudom, hogy lelki eredetű, hogy szexre elmúlik - hihi, szóval aggódni még nem kell), és nem megyek haza 4-kor a családomhoz, jó esetben 5-6 körül indulok el úszni, és utána se haza, haza csak 9-re érek az üres lakásba, még csak egy nyamvadt árvaházból kiváltott kutya se fogad. De ez most lényegtelen.

Avagy az alacsonyabb stressz vonzott ide bennünket, az idegbajos cégek után, és ezért hajlandóak voltunk még a pénztárcánkon is könnyíteni, kevesebbel is beérem, ha nem kell orvosra és Rennie-re költeni.

És ez van Magyarországgal is. Lehet mindenféle érvet felhozni, anyagiakat, baráti és családi kapcsolatokat, hogy ha a hazaköltözés és az otthoni lét stresszes lenne, akkor azt nagyon nagyon meg kellene fizetni, hogy megérje. És a jelek szerint a stressz otthon nem csökken, hanem annak, akinek szeme van és füle, annak csak nõ, már lassan művészet lesz szakembert találni apróbb munkákra, orvost vagy nővért betegségre, s ha nem vagy beépülve a rendszerbe, ha nincs kapcsolati tőkéd, akkor fizethetsz a maszeknak, aki annak ellenére, hogy jól keres, túlterhelt, és ki tudja, nem nálad vét-e hibát.

Akkor inkább marad az állottvíz, az unalom, friss levegővel, szép mélykék éggel, fehér felhőkkel, kuka szomszédokkal, de kiszámítható (átlagosan szar) ellátással. S majd ha hiányzik az idegbaj, elmegyek bungeejumpingra,vagy felülök a budapesti repülőre, hogy kikúráljam magam, s begyűjtök annyi ősz hajszálat, amennyire épp vágyom, s aztán hazajövök kikúrálni magam.

(A taxis mondta a reptértől hazáig - Budapesten - hogy 1 millió bruttó már nem elég megélni.)