Megpróbáltam levelet írni, de a köhögésroham miatt folyton abba kellett hagyni. Aztán hívtak, vagy nekem jutott eszembe kivinni a szemetet, s közben elfelejtettem, hogy a levelet adott időre be akartam fejezni, hogy ott legyen időben, mert aztán késő.
Azon gondolkodtam, azt vettem észre, hogy a szavak akként jönnek, ahogy előtte a gondolatok járták át a fejem. Amilyen fogalmak a fejedben járnak, olyan módon jönnek elő a szavak a levélíráskor (Baracskai: intuíció). Ez egybecseng a konstruktivizmussal: amilyen ismert fogalmak vannak a fejedben, olyan új ismereteket tudsz hozzájuk csatolni. (Lehet, hogy a párhuzam nehéz, de szerintem van ott párhuzam.)
Most itt az élő példa, az imént csöngött a vekker, be kellett zöldségelnem a levest (ez lemaradt az alábbi képről), s huss, a sok szép kerek gondolat elillant, most répa/murok, fehérrépa/gyökér és a többi van a fejemben, nehéz visszatalálni az eredeti gondolatmenetre. (A fenti lilával szedett szövegdarabot most újraolvasás után átszerkesztettem.)
Szóval, ha megszakítom az írást, már máshogy jönnek a szavak. És az, hogy hogy jönnek a szavak, erősen befolyásolja az, hogy előtte mit csináltunk, vagy mire gondoltunk.
Ha gyorsan akarsz írni valamit, akkor légy rövid. Ezt sokat mondom, a fentiek fényében is csak ezt tudom tanácsolni. Ha túl hosszú a szöveg, azt nem lehet megírni egyben, egy szuszra, azt félbe kell hagyni, újra kell kezdeni, és addigra az eredeti ihlet, az eredeti gondolat, vagy vezérfonal már tavalyi hó.
Az első mondatra visszatérve: ezekkel a kemikáliákkal próbálom kimérgezni magamból a bacikat.
Meg BB-vel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése