Ilyenkor, mikor kényszerbõl itthon vagyok, mert ágyba rendelt az orvos, de az ágy nehéz, (szinte kényszeresen) listát írok arról, hogy mirõl akarok listát írni. Nem mintha annyira szertném a listákat... de így kezelni tudom, mi az a sok minden, amivel kezdenem kellene valamit. S ha van lista, könnyebben nekiállok kipipálni a feladatokat. Felírtam, hogy össze kellene szedni, hányszor és miért jártam orvosnál, mikor és hova utazok legközelebb, mire költöttem az elmúlt évben feleslegesen (imádom az önostorzást)... és ami talán a legfontosabb, mit tehetnék itthon, hogy otthonosabb legyen a lakás, és jobban érezzem magam (tudom, türelem, és elmúlik a köhögés, és akkor máris jobban leszek, de azon kívül is, tele vagyok csontvázakkal, ideje lenne leszámolni egy párral). A rendrakási listán meg ilyenek vannak, hogy a kábeldzsungel felszámolása, társasjátékok egy helyre pakolása, a kölcsön kapott könyvek megkeresése és visszaadása, na meg a takarítás. És a fagyasztó, meg a spájz.
Hamarosan megyek haza, s elkezdtem listát írni, hogy mit akarok otthon venni, mi az, ami kifogy. De mielőtt új készételeket meg fûszerket, meg pl mézet, leves betétet (érted, leves betét... fúj), meg fodros agykockát (miért fodros), búzadarát, száraz babot, kiscica farkát... vennék, jó lenne tudni, hogy mi van itthon, mi az, amit most még felesleges pótolni.
Szóval nekiálltam kipakolni a spájzt, avagy a konyhai beépített szekrényt, amiben a konzervek, befõttek, száraz tészták, rizsek, magok vannak, hogy lássam, mi mikor jár le, és kicsit rendbe is tegyem, mert nem igazán látom át. Aztán majd csinálok egy listát, hogy mi van a spájzban, mi az, ami leghamarabb lejár, s el tudom fogyasztani a felhalmozott készletet, mielõtt kuka lesz belõle. Ezt kiteszem a spájz ajtajára, s nem kell mindig benézni. Ami óta a fagyaszró ajtajára kiírtam a tartalmát, könnyebb volt számon tartani, mi jár le, mit kell hamar megenni, szóval a módszer mûködik.
Épp kritizáltam a szomszédaimat, akik az elmúlt hetekben rengeteg lekvárt, lecsót, befõttet, gombát, pesztót... posztoltak, mert annyi sokat beföztek, hogy abból egy világháborút is túl lehet vészelni (bár az nem fog 2 hétnél tovább tartani). Konstatáltam, hogy a konzerveim 2020-ig is kitartanak, tehát nekem is van vész esetére forgatókönyvbe való, bár áram nem lesz, s nem lesz miben felmelegíteni a babfõzeléket, szóval minek raktározni?
Na most meglepõdtem. A spájz olyan mint a fagyasztó, ami oda bekerül, onnan ki csak takarításkor. S közben igazi kincseket találtam, mondhatni archeológiai értékkel bíró, 2010-ben eltett csemege uborkát (3 üveggel), 2012-ben lejárt kínai ételhez való szószt, 2013-ban fõzött saját áfonyát, évszám nélküli barack konzervet (ez 2010 vagy 11 lehet), megecetesedett (fellforrt?) mézet, 2013-ban lejárt szavatosságú cékla konzervet, 2013-ban eltett saját lecsót. Ilyet már egy csomót kidobtam. 2014-ben lejárt balzsam ecetet... Képem van róla, ha nem hiszed.
Borzalmas, hogy mint a borz (mókus) gyûjtögetünk, aztán minek, ha nem emlékszünk rá (hova tettük) és mikor már nem jó, megy a kukába. Például van mákom 2014-bõl, 2016-ból, tavalyról, és idénrõl, mert itt nem kapni, és hasonlóan van 1-2-3-4 és talán még régebbi pirospaprikám, dióm...
Kész, elfogyott a mondanivaló, nem lesz tanulság. Csak panaszkodni akartam. Elegem van abból, hogy itthon ülök (elméletben fekszem) egyedül, és már nagyon mehetnékem van, nézem is a repjegyeket, mikor utazhatok. Talán már nem kell sokat várni.
A spájz, és a kincskeresés most félbe maradt, elõbb kiviszek 2 szatyornyi lejárt régi kaját a kukába. Bár most szakad az esõ, tehát ez is várhat.
Tudjátok milyen szine van a 2013-ban lejárt bolti cékla befõttnek? A cékla benne átlátszó, sárgás színû, a leve barnás piros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése