Elõször nem tudtam, mit csináljak a bal lábammal. Azt mondta a boltos, hogy az nem szabad használni. Mégis minden fékezésnél, meg amikor a lámpa pirosról zöldre váltott, emelkedett. Aztán a lábam lassan megszokta.
A kezem annál többször nyúlkált a váltó pöcök felé. Az Aurisban kis joystick van, sokkal több idõ kellett megszokni, hogy induláskor, mikor kihúzatom az egyest, ne akarjak kettesbe váltani.
Most a bal lábam a padlón, jobb kezem a kormányon, a bal meg pihen a combomon. Így már okés. Már csak az a kérdés, ha megint otthon járok, hogy fogok visszaszokni a pedálos autóra. Bénázok majd, mint az autóvezetés-órákon a kezdõk?
Az autó szép, kék, formás, de picike, kicsit olyan érzés, mint a szüleim skodájában, a tágas kombi után van egy doboz érzésem, bár az ülés magasságának beállításával a komfortérzetem sokat javult. Hát igen, ezzel nem fogunk fél diszót szállítani, a kerékpár sem fér be egészben.
Most erre futotta, ezt kell megbecsülni. Ma lerendeztem a biztosítást, lecsekkoltam, hogy tényleg a nevemre került, a biztonság kedvéért rendeltem egy másolatot az elektronikus forgalmiról, hogy tudjam mutogatni: az enyém. A fogyasztást meg majd megvizsgáljuk, mert a gyárból kigurulva nem 3,5 hanem 5 litert írt a mûszerfal, amit azért sokallok.
Nevet még nem adtam neki. Lehetne valami hupikék törpe, vagy a rendszáma alapján valami, de annyira faramuci betüket kaptam, hogy semmi nem passzol rá. (Szaffi c mese: Gréti, Lizi, Rizibizi... Arzéna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése