Mormon vs Tinder

Elmeséltem kedden a dilemmámat és a kalandomat a mormon nõvel. Azt mondták, hogy ez annyira vicces, hogy könyvet kellene írni belõle. Egyrészt maga a helyzet komikus, hogy mik történtek ez alatt az 1-2 hét alatt, másrészt az, hogy velem mindig ilyen dolgok történnek. Szerintem meg épp szomorú, hogy más nem áll velem szóba, de amint látjátok, ez panaszkodás és önsajnálat, és ennek a bejegyzésnek most nem ez a célja. Inkább az önfeledt szórakoztatás, meg a bénaságomon való önirónikus nevetés. Elõre leszögezem, hogy amikor ezeket a történeteket elmesélem, tudom fokozni a hallgatóságban a feszültséget. Biztos vagyok benne, hogy itt írásban nem tudom olyan jó elõadni. Azért megpróbálom.

Szóval Tinderezek, ennek megvan a maga oka, hogy amikor táborba készülök egy jó baráttal, miért is nem kapcsolom ki. Nagyon nem vagyok kelendõ a magyar nevemmel, nagyon idegen a finneknek, ezért örülök, ha havonta 1 match összejön. Azok is olyanok. Vagy 130 kilós, és az elsõ randin szájon akar csókolni, és elmenekülök, vagy ha írok neki, hogy helló hogyvagy, nem válaszol, hanem bontja a kapcsolatot.

Erre D* tegnap azt mondta, hogy "töröl", de azt nem lehet, hiszen nem tudja a profilomat törölni, csak a kapcsolatot felbontani. Engem letörölni - és most úgy képzeljétek, mintha Puzsér hangján mondanám - engem letörölni nem tud senki, csak magam tudom letörölni onnan.

Szóval eddig eljutottam 3-4 tinder randira, s eddig még semmi nem lett belõle. Az elsõ valamikor 1-2 éve egy kínai csaj volt, itt lakott a szomszédban. Elmentünk pizzázni, és a végén elfelejtettünk telefonszámot cserélni. Arról beszélgettünk, hogy szeretne nyitni egy szusi éttermet. Pár hónappal késõbb látom, hogy megnyitotta. Azt hiszem inkább coach ülés volt, mint randi, és segítettem neki meghozni egy bátor döntést.

Aztán volt egy Afrika utazó, önkéntes, aki volt vagy 130 kiló, meg vagy 10 centivel nálam magasabb, és kb 2 hónapig került, mire végül találkoztunk. Az lett belõle, hogy 3-4 hónapon keresztül 1-2 hetente találkoztunk, hol kirándulni mentünk, hol vacsorázni vagy kávézni, vagy éppen múzeumba. Nagyon kedves volt, jó barátok lehettünk volna. Egyszer voltam a lakásán, tele volt afrikából hozott ereklyékkel, ládákkal, szobrokkal. Sajnos nem volt semmi ihlet, hogy közelebb kerüljünk. Aztán elhalt a barátság, talán tavaly karácsony táján, mikor beszereztem egy távkapcsolatot. Update: Nem, ez már régebben lehetett, mert tavaly az észt nõvel randiztam.

Aztán elkezdtem Tallinnba járni, mert ott gyakrabban jöttek a match-ek, egy nap alatt összeszedtem 3-4-et (Budapesten is ez az arány) - még ezzel a névvel, ezzel a fejjel, és pocakkal is. (Tanulság: a finnek allergiásak a B betûre.) Végül nem a tinderen, hanem a hajón ismertem meg egy észt nõt. Mellém ült (ezen a hajón néhány ülõhely van csak, ha nem akar az ember a bárban vagy az étteremben pénzt költeni). Mivel sokat késtünk, ingyen muffint és kávét kínáltak, de érte kellett menni az egyik étterembe. Akkor kezdtünk el beszélgetni, hogy elmegy, elhozza az enyémet is, ha cserébe vigyázok a táskájára és a helyre, hogy legyen hova visszaülnie. Azt mondtam neki, hogy majd azt mondom, hogy a felségem mindjárt jön. Aztán ezt a csajt megtaláltam Tinderen is, vele is randiztunk többször a nyáron. Update: nem, ez tavaly õsszel lehetett. Voltam a tallini lakásában, találkoztam a fiával, akinek most született gyereke, de ennek ellenére semmi közelebbi. Aztán nagymama lett, és ritkultak a találkozók. Éreztem, hogy ebbõl sem lesz szerelem. Leginkább a pénztárcám bánta, mert a vacsorákat én fizettem. (Egy finn nõ nem engedi, de hát finn nõvel nem randiztam még addig. Ja de, az önkéntes, de neki volt is pénze kávéra, meg nem mentünk csicsás éttermekbe.)

Jussunk már el végre a mormonhoz. Tavasszal lett egy orosz nõ, diplomás, értelmes, hasonlóan visszafogott mint én, vele hetente találkoztunk, squash-oztunk (miatta kezdtem újra járni a magyarokkal is, hogy formába kerüljek), aztán sport helyett csak vacsorázni. Nagyokat beszélgettünk, de szintén szinte semmi vonzalom, vagy nem tudom, hogy hogy lehetne egy barátságot átkonvertálni kacsolattá.

Most a nyáron, mikor végre feladtam a társkeresést, érted, feladtam, és elkezdtem szakállat növeszteni, nem gondoltam, hogy a szakáll ennyire kapós lesz. Bátortalanul feltettem egy borostás képet a Tinderre, és jött néhány match. A nevemet nem változtattam, a bemutatkozó szövegem meg szinte naponta cseréltem, egyik sem tetszett, mikor mit emeltem ki. Mindenesetre ott van, hogy no ONS, és hogy inkább tartós kapcsolat lenne a cél.

Elõbb meccseltem egy (másik) 130 kilós nõvel, aki amúgy ismert a szakmámban, sok konferencián tartott elõadást, most is szervez egyet, elég aktív, blogol a témában, meg utazik. Az elsõ randin ment a kommunikáció, mintha mensás lenne (agyból agyba), ki se kell mondani, félmondatokból is megértjük egymást. Szimpatikus is lett volna, de a kinézete... a tömege, és hogy is mondjam, tele volt sebekkel a bõre. Valami allergia, vagy vitaminhiány. Nem oké, mindenem azt mondta, hogy menekülj. Vele elhalt az elsõ randi után. Update: most elõkerült, a hétvégén megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni az Amos Rex múzeumot, most nyílt, és még nem láttuk. Ebbõl majd késõbb lehetnek komplikációk... Szombatra beszéltük meg, közben neki közbejött egy meghívó baby shower-re, áttettük vasárnapra. Szombatra viszont ugyanabba a múzeumba becsusszant egy másik Tinder match. A cset alapján jó lehet, de 52 éves. És azt írja, hogy 1 hete regisztrált, és most tele az inboxa üzenetekkel... Ami azt jelenti, hogy ha van rajtam kívül 100 másik normális pasi, akkor annyi a szombati múzeumnak.

Na akkor jött a mormon. Kb 3-4 hete sima match, és elkezd írni. Ez ritka, mert eddig senki nem írt rám, legfeljebb válaszolt. Hamar kiderült, hogy jár templomba, gondoltam az jó, mert én is. De hogy neki nagyon fontos a vallása. Kérdem mi, mert gyanús volt. Pünkösdista és transzba esõs bulikat tartanak? Vagy Jehova tanúja, és hittéríteni jár? Kiderült, hogy LDS templom. Arról azt kell tudni, hogy a válásom után kb egy fél évig jártam oda, de lehet, hogy egy évig, jöttek a szûz misszionáriusok hozzám, mindig valami vén mamával, mert egyedülálló férfi lakásába nem mehetnek kiséret nélkül... végig csináltam a bevezetõ tanfolyamot, mentem a szakramentum meetingre, szereztem egy csomó új (finn) barátot, és úgy éreztem, mintha egy nagy családban lennék. És a zene... korábban tartoztam egy gyülekezethez, ott is ugyanazokat a dalokat énekeltük, persze kicsit más szöveggel. Nagyon mormon akartam lenni, de visszatartott, hogy nem szabad házasságon kívül szexuális életet élni, én meg a válás után nem akartam ennyire megkötni magam, nem szabad alkoholt inni (még dohányoztam is akkor), sõt, még kávét se!!! Na meg a tized. Akkor épp nem volt pénzem. Szóval sok volt a követelmény, aminek nem tudtam volna, vagy nem akartam megfelelni. Félre tettem a mormon kérdést, hogy majd visszatérünk rá, ha megházasodtam, vagy ha már nem áll fel. Így lett belõlem finn evangélikus.

Mesélem a mormon csajnak, hogy mindent tudok a celstial kingdomról, meg a kettõs istenrõl, tetszik a zene, hallgatom a mormon tabernacle choir zenéit, fent van a youtube-on, meg idõnként belehallgatok az éves konferenciákba, mert jókat mondanak. A telefonomon sokáig fent volt a mormon biblia program, mert egész jól használható, meg a többi mormon szöveg is elérhetõ volt, a zenék is a kottákkal együtt. Akkor még azokból tanultam zongorázni. Mint kiderült, a csaj zongorista, és akár meg is tudna tanítani zongorázni... Tehát elkezdtünk ismerkedni.

Egy nagy fejfájásom volt, hogy ha mormon, és nem szexel házasság elõtt, akkor hogy próbálom ki, hogy összeillünk-e minden tekintetben, mert ha az a dolog nem mûködik, nem vagyok hajlandó elvenni feleségül, csak azért, hogy utána elválhassunk, ami náluk talán nem is lehetséges. 22-es csapdája. Gondoltam félre teszem most ezt a szexualitás kérdést, mert annak idején, mikor a mormonokhoz jártam, akkor is azt mondtam, hogy ha kapnék azonnal a belépésem után feleséget, akkor mennék. Nesze, itt az égi jel. Közben mentek este a csetezések. Én még ilyet nem láttam, megnyitom az üzenet küldõ programot, és röpködnek a szivecskék, mint valami tüzijáték. Ez a nõ a potenciális mormont látja bennem. Meg is ijedtem, gondoltam gyorsan találkozzunk, hogy hamar le tudjuk zárni a románcot. Aztán találkoztunk, és szimpatikus lett. Tengerparti kávézóba hívtam, de annyi volt a méh vagy darázs, õ meg allergiás rá, hogy az egész randinak lõttek. A kávém (õ nem iszik csak teát), meg a cukormázas sütemény, pulla, ott mardt a stégen a darazsaknak. Ilyen hisztériás menekülést én még nem láttam ezelõtt. Persze megvan az oka, egyszer megcsípte, és csúnyán reagált rá a szervezete.

Lett volna még egy randink. A gulyásfõzõ versenyre mondta, hogy eljön utánam, arra van dolga, és majd ott alszik velem. Hát az érdekes lett volna, egy nagy terem padlóján, pálinkagõzben, sok más részeg magyar között egy mormon nõvel kettesben. Persze vittem hálózsákot, de míg vártam, hogy mikor érkezik, mikor menjek érte az állomásra, egyre csak ír, hogy jó a program, nem tud eljönni még. Aztán írtam, hogy elindulok haza, már ne jöjjön. Akkor volt elõször olyan érzésem, hogy megbízhatatlan.

Következõ randi a tábor után. Hogy szeretne látni, mert ennyire szimpatikus férfit még nem látott. Hízelgett is, végre egy finn nõ, aki elfogad, meg kell becsülni. Tudta, hogy szeretek úszni. Azt javasolta, menjünk a tengerre úszni. Elmentünk, nem volt ott senki. A víz volt vagy 14 fokos. Kibírtam, még itt vagyok. Azt mondta, nem baj ha hideg, erõsíti az immunrendszet. Utána, hogy átmelegedjünk, elvittem az uszodába, szaunába. A bérletemmel ingyen bevihetek egy fõt. Kiderült, hogy azért akart a tengerre menni, mert az ingyen van. Munkanélküli, most egy masszázs tanfolyamra jár. Hja, azzal kérem nem fog messzire jutni, rengetegen elvégzik, s nem találnak munkát. A két nappal késõbbi randit lemondta, megfázott a tengerben. Ennyit az immunrendszerrõl.

Azon gondolkoztam, hogy vajon a mormonoknál van-e gyónás, mennyire megengedett a bûnbeesés, vagy ha egyszer mégis félre lép, akkor kap-e feloldozást. Mi protestánsok ezt könnyen elintézzük, magunkban rendbe tudjuk tenni, de egy katolikus, vagy egy bigott mormon azért más lehet. Mert továbbra is ott van, hogy én úgy szeretnék társat, hogy ne kelljen addig elvenni, míg ki nem próbáltuk egymást.

Egy hétig csend, hisz náthás, aztán új randi. Sétálni mentünk valami parkba. Naplementét nézni, virágokat szagolni. Igazán romantikus. Épp arról faggattam, mennyi közelség megengedett a mormonoknál. Hátha van gyónás, meg bûnbocsánat, mert ha nincs, akkor hiába szimpatikus, nem lesz szex, s ha nem lesz szex, akkor nem veszem feleségül. Azt mondja, ezt meg lehet oldani. Közben beleszagol egy virágba, tüsszög, orrát fújja. Allergiája van. Hogy ha találkozunk, ne illatosítsam magam (nefürgyélle effektus), mert attól kiújul az asztmája.

Pár nap múlva másik randi, másik park, kirándulás. Ott már nem volt náthás, de elõjött az asztmája. Nagyon sajnáltam, de mikor elõvette a hörgõtágítót, eszembe jutott a 130 kilós csaj a kezén a sebekkel, hogy még az is jobb ennél. Valami nem oké a finnek génállományában. Update: fent írtam, hogy randi lesz a sebessel.

Akkor mondom neki, hogy másnap viszem a kocsit leadni a roncstelepen, mert jön az új. De sajnálom azt az autót, mert jó, és szép, ha lenne, aki (jó pénzért, hogy megérje megtartani) kibérelné tõlem használatra, akkor megtartanám. Azt mondja, ha nem adom le, õ majd használja. Azzal könnyebben tudja a masszázs ágyat cipelni. Meg családon belül jó, ha van két autó. Hoppá. Mondom neki óvatosan, hogy ha marad az autó, akkor azért marad, mert ki akarom adni, pénzért. Nem ingyen odaadni neki. Mondtam, hogy bármelyik pillanatban lerobbanhat, a szervízre nem akarok költeni, vállalja-e így is.

Másnap megint találkoztunk. Elõször húzta, halasztotta, hogy nem tudja kire hagyni a gyerekeket, aztán kiderült, hogy az ex pasija, akitõl van egy kis gyereke (és soha nem voltak házasok! - akkor mégsem olyan nagy mormon), ott van náluk, és õ vigyáz a gyerekre. Lassan kiderült, hogy a pasi ott is lakik, mert idõs, és nincs otthona, oda van bejelentve. Megettük a pizzát, és rendelt még egyet elvitelre, hogy az otthoniak éhen ne haljanak. Nem kért rá tejfölös szószt, mert arra az ex - és gyorsan javít, meg a kicsi gyerek - allergiás. Hát ennyit a "már túltette magát az elõzõ kapcsolaton" dologról. Végül, a magyar keddi bátorítás után megírtam neki, hogy nem egymást keressük. Akkor elindult a mocskolódás. Huh.

Az elkeserítõ az, hogy az elsõ találkozó ellenére, amit a darazsak elrondottak, anniyra kellemesen és szépen indult, kezdtem érezni valami kis vonzalmat is, de a mormonságában nem akartam megingatni, nem akartam belevinni a rosszba, hogy lelkiismereti válságba kerüljön. Erre lassan olyan dolgok derülnek ki, amik. Kiderült, hogy nem tudja, ki a president, aki az egyházukat vezeti, nem tudja, hogy a korábbi januárban meghalt, nem tudta, mi történt a némettel, aki esélyes volt új presidentnek, helyette most egy másik quorum tag lett a mormon "pápa". Úgy néz ki, hogy én, a nem tag jobban érdeklõdöm a vallása iránt, mint õ, aki elvileg benne van.

Hát mondtam az elején, hogy nem lesz mulatságos, nem tudom úgy elbohóckodni a bénaságomat, mint élõben, nem is szép kibeszélni mást a háta mögött. Ezt csak tanulságul teszem. Ha valaki szóba áll velem, az legyen gyanús, mert az átlagos nõ nem állna. Ahhoz talán jobban kell engem ismerni, hogy valaki belém is tudjon szeretni.

Gondoltam, hogy ideje lesz törölni a Tindert, és normális magányos életet élni, de ma megint lett egy match, s egyelõre bíztató, a néni (56 éves, tízzel több nálam) jól néz ki, és van múzeum kártyája, még gondoltam megnézem, lehet-e ebbõl valami. Ha abszolút a vesztesek esélytelenségével állok a dologhoz, még az is lehet, hogy kellemesen csalódok. Egyébként ez is finn, és olyan kérdéseket tett fel, hogy egy közönséges finn biztos elszaladt volna, ezt írta is, hogy eddig akárkivel szóba állt, törölte. Neki is elmondtam hogy nem törölte, csak bontotta a kapcsolatot. Törölni más profilját senki nem tudja.

Ha így folytatódik, érdekes lesz az õsz (-i vadászszezon).

Remélem, azok az exeim és aktuális barátaim, akikkel komolyabban tartjuk a kapcsolatot, most ezen nem akadnak ki, ez is hozzám tartozik. Majd ha megnõsülök, beszámolok arról is. Egyelõre még egy csók nem sok, annyi sem csattant el, hisz a fehér lovam is kék, és a fejem, meg a pocakom továbbra is kerek, az önbizalmam meg nem sokat növekedett.