2018. szeptember 6., csütörtök

Kinõ a szakállam

Ezt el akartam mesélni. Alig van munkám, mióta átszerveztek, leginkább csak várok. Várok arra, hogy elkészüljenek a kollegák valami szoftverrel, hogy tesztelhessem. Letesztelem, és megint várok, néha heteket. Lehet, hogy túl gyorsan dolgozok?

Mondom a fõnökömnek, hogy olyan sokat kell várakoznom, hogy közben kinõ a szakállam. Az meg csak néz, mert a finnben nincs ilyen szólás.

---

Ex barátnõ - az én nagy szerelmem - nem akadt ki az elõzõ bejegyzésen, akkor most azt is elárulom, hogy õ az egyik, aki támogat, hogy növesszem még a szakállam. A másik a lányom. Az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy ha egyszer összekadok valakivel, és véletlen oda kerülünk, hogy csókolózni kell, majd szúrni fog. De állítólag nem szúr annyira... Akkor egyelõre marad, addig, amíg nem jön valaki, akit zavar.

Kb így néz most ki.





---

Mikor kérdezik, hogy miért növeztem, azt szoktam mondani, hogy a fejem tetején már nincs szõr, majd ha ez megnõ, akkor megfordítom a fejem, hogy a szakáll legyen felül, és mutatom, hogy hogyan csavarom ki az egészet. Ennek általában örülni szoktak, látom a közönség szemében csillogó boldogságot.

Nincsenek megjegyzések: