A múltkor már esett a hó, most meg 10 fok és napsütés. Kimentünk a nemzeti parkba, hogy szedjünk kis D vitamint, tartalékba télire. Kiültünk a Haltia teraszán sütit enni és kávézni. Jól esett. Aztán lementünk a tópartra geocach dobozt keresni - nem lett meg.
Próbálom megreformálni a napirendem, meg az életkörülményeim. Rend van a konyhában, most elkezdtem rendet rakni a szobában, kidobtam egy felesleges bútordarabot, és egy másik van soron, kidobtam 2 elektromos cuccot, ami már hosszabb ideje fogta a port. Az ágyamat is átszereltem, mert nem mindegy, hogy behorpadós matracon alszom, vagy keményen. Próbálok 8-8,5 órát aludni, persze felébredek közben, de még így is meglesz a 7,5 mínimum.
A gyerek azt mondja horkolok. Vicces. Korábban felkelt, mint én, és felvette. Tudod mit? - mondom neki. Majd én is felveszem, ahogy te horkolsz. Ezen együtt nevetünk, pedig nem vicces. Azt hittem, hogy mióta lefogytam, nem horkolok, erre tessék, hallom magam a felvételen.
A terv az, hogy hajnal 1 helyett már 10-kor elmegyek aludni, így ha 5 óra alvás után megébredek, még mindig van idő visszaaludni. Fél 7-kor kelek, fél 8-ra beérek dolgozni (ha elveszik a jogosítványt, akkor 8-ra), 4-ig vagyok, és akkor ledolgoztam a munkaidőt, 4 után még rengeteg én-időm marad, s azzal az idővel este 10-ig szabadon gazdálkodok.
Az alvás és a munkaidő blokkosítása tudatosít abban, hogy a saját időmmel felelősséggel kell bánnom. Csak az bosszant, hogy a kamaszodó gyerekkel egyre nehezebb kimozdulni és értékes időt tölteni együtt. Őt most csak a sorozatok érdekelnék. A geocach talán még megmozgatja. Ma 3/4 órát kerestük egy domboldalban. A telefonja szerint 5 kilométert gyalogoltunk. Ami megintcsak jó hatással van mindkettőnk pocakjára.
Most negyed 10, tendálok az ágy felé, zárom soraim, puszi, pá, agyő, aludjatok jól, meg a lisztharmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése