Mégsem jó a megkezdett irány?

Amikor jó irányban alakulnak a dolgok, és azt hiszem, hogy jó a megkezdett irány, van, hogy jön valami, ami arra emlékeztet, hogy nem szabad hátradölni és élvezni az életet, mert mindig történik valami tragédia, vagy katasztrófa, vagy égbõl pottyant zongora.

Most is.

Itt (is) lelkendezem, hogy jó a megkezdett irány, nagy bajom nincs, munkám van, a kapcsolatom a gyerekkel oké, a terápia úgy néz ki hatásos, többet vagyok boldog, majdhogynem mosolygós és pozitív, az anyagiak is jobban állnak, és a mérleg is még mindig 100 alatt mutat, talán már szignifikánsan is kimutatható a naplómból, hogy sikerül esténként többet aludni (az utolsó 3 hónapban átlagosan 6,55 órát, az utolsó 1 hónapban átlagosan 6,73 órát aludtam - javul)...

Már korábban is volt ilyen, hogy mikor minden összeállt, akkor derült égbõl villámcsapás, jött egy ritmuszavar, intenzív osztály, vagy valami más hasonló, s ilyenkor mélyen beég a program az idegpályákba, hogy biztonságosabb, ha van mire panaszkodni... Az nem jó, ha minden jó, soha nem szabad hátradölni és élvezni az életet.

Most úgy néz ki az élet egy olyan gátfutás, ahol folyamatosan jönnek az akadályok, amit át kell ugrani, vagy eltolni, vagy kikerülni.

Eddig nem volt biztos, hogy elveszik a jogsimat, most már biztos.

Úszás után várom a családot, de már elmentek. 20 percet ültem ott hiába. Szépen süt a nap, s ahelyett, hogy haza mennék, hirtelen gondolat, szép napos az idõ, bejövök a városba, eszek egy subway szendvicset, sétálok a mókus-szigeten, mert van még egy felesleges órám, s nem akaródzik haza menni az üres lakásba. Jövök be, az autopálya végén 80 tábla után áll egy szürke autó, narancssárga villogóval, lefotóztak megint.

Azaz négy bírság 2 hónap alatt, ebbõl az elsõ zebrán áthaladás, a többi gyorshajtás. Még épp azt számolgattam, hogy az elsõt és a 2 gyorshajtást talán nem számolják egybe, s akkor nem veszik el a hajtásit, s ha kifizetem a tanulópénzt, és majd jobban odafigyelek, akkor kibekkelem ezt az 1 vagy 2 évet további bírságok nélkül. Avagy köszi a figyelmeztetést, a figyelmemet javítani fogom, és akkor nem lesz nagyobb baj.

Hát most hívott az ismerõsöm, hogy tudok-e vállalni plusz munkát, karácsonykor kellene az ember, autóval kell dolgozni. Mondja az ex is, hogy melyik napokon kell menni az iskolába a gyerekért. Olyankor ripsz ropsz, autóval hamar ott vagyok. Mondom neki, lehet, hogy egy ideig nem lesz autóm, de majd akkor kölcsönkérem az övét, azzal el tudok menni a gyerekért az iskolába.

Jaha, de nekem nem azért nem lesz autóm, mert elveszik, hanem azért, mert nem lesz jogosítványom, szóval a kölcsön kocsi nem megoldás.

Hát ilyenek vannak, derült égbõl villámcsapás. Most az jár a fejemben, hogy mégsem jó a megkezdett irány. Vajon mire akar figyelmeztetni az öreg nagyszakállú?