Mindig is tudtam, hogy az utazásnak gyógyító hatása van, de nem mertem remélni, hogy ennyire.
A hétvégén Budapesten jártam, 2 nap szabadságot vettem ki, mert a Norwegian ezen a télen nem repül csütörtök este, csak reggel, és a két napot nem tudtam lecsúsztatni. Elintéztem, amit kellett, láttam a gyerekeket, ettem anyukám főztjét, találkoztam barátokkal, sikerült alaposan lemerülni és feltöltődni egyszerre.
Visszajöttem, reggel kaparom a kocsiról a jeget, elviszem a gyereket iskolába, megyek munkába, bámulom a monitort, várom az ebédidőt, hogy az átszervezésről pletykáljak a jól értesült volt csoporttársakkal, ha süt a nap, kimegyek a rózsakertbe sétálni, és várom a nap végét, hogy mehessek magyarokkal találkozni, vagy sportolni, vagy kutyát sétáltatni.
És a hangulatom olyan, mint amikor a telefonból kihúzzák a töltő zsinórt, a képernyő elsötétedik, érzem, hogy merülök, és kezdem számolni a napokat, hogy mikor is utazok legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése