Hétvége óta nem írt. Akkor talán jobb, ha elengedem. Pedig jó volt, volt egy kis remény, hogy valamire vagy valakinek mégis jó vagyok. Nem csalódtam nagyot :)
Most itt ülök a tévé elõtt, ölemben a munkahelyi laptop, sörön túl, és apám borán is túl, fürdésen innen, de az még várhat, most meleg az arcom, a bor mindig jó hatással van, õszintévé tesz, és most élvezem ezt az állapotot. Már majdhogynem mosolygok.
A nehéz helyzeteket jobb humorral elütni, oldja a feszültséget. Majd mesélek magamnak egy viccet. Az álmaim úgyis megint fájdalmasak. Ezért nem is nagyon akaródzik ágyba menni, nem vágyom azokra a rémálmokra.
Kénytelen vagyok õszintének lenni magammal. Akkor, ott, egyik este azon gondolkodtam, mert akkor sem tudtam aludni, bár mellette nem voltak rémálmaim, de mikor felébredtem, és ránéztem, elgondolkodtam: mit keresek én itt?
Deja-vu érzés, volt már ilyen, csak másnál. Nem az esetem, de kedves, és õ az, aki hívott, keresett, akarta, hogy próbáljuk meg újra, és elfogadott ilyennek, amilyen vagyok, pocakkal, kopaszodva, szakállal. Ha jobbat akarok... na és ez itt az õszinteség pillanata... jobbá kell válnom. Vagy kész, nem lesz, aki eltemessen.
A pokemonos játékban van evolúció. A szörnyeket fel lehet fejleszteni nagyobb, erõsebb, jobb pokemonná. Ez kellene nekem. Nem reinkarnálni, hanem evolválni.
Valami standup komikus beszélt róla, hogy nem érti, hogy csinálja a hernyó, hogy még életében átváltozik pillangóvá, testet cserél, rondából szép lesz (már amelyik, mert pl a molylepke sem szép), s közben ugyanaz az élõ érzö és gondolkodó lény marad. Közben él, míg a teste evolvál.
Ez kellene nekem.
Azt hiszem, ha valakinek levágják a lábát, vagy mûvesét kap, az kicsit testet cserél, na de a hernyó sokkal inkább.
Nem tudom mit hoz a holnap, hát honnan tudhatnám, mi lesz pár év múlva, vagy mi lesz 10-20 év múlva? ami biztos, hogy holnap itthon maradok, na nem a bor miatti fejfájás miatt, hanem azért, mert a függetlenség napja miatt munkaszünet. A gyerek nem jön, a boltok azt hiszem zárva, kirándulni ebben az idõben nem lehet, Tallinba meg nem akarok átmenni, mert holnap mindenki oda megy, és részegek lesznek a hajón.
Majd csak eltelik a nap valahogy, olvasok, vagy tévézek, vagy fõzök és eszek, nyalogatom a sebeim és kúrálom a fájós lábamat, este meg megnézem a linnanjuhlát, azt a fogadást, amikor az elnök kezet fog az ország vezetõivel és prominens személyiségeivel. A nagyköveteket is meg szokták hívni, a magyar nagykövetet ismerem, remélem, majd látom a tévében. Siis, holnap este.
Ja igen, és gyertyát is gyújtok az ablakba, százéves hagyomány a két gyertya.
Finnország 102 éves. Boldog születésnapot, új hazám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése