Most úgy vagyok, mint öreg néni a viccben: Doktor úr, tegnap még eddig fel tudtam emelni a karom (mutatja), ma már csak eddig tudom (mutatja). A jobb vállam fáj, és nem tudom felemelni. Elfeküdtem, vagy valami nagyobb baj van. De nem félek, mert jó kezekben vagyok, asszem.
A dolgoknak van egy tendenciája, hogy maguktól megjavulnak. A betegségek és fájdalmak is többnyire elmúlnak, de ha nem, akkor is elmúlnak :) ... véglegesen.
Még mindig Harari: Sapient c. könyvével alszom el, mikor lefekszem, elindítom a hangoskönyvet, és általában 5-10 perc után alszom. Már sokadszor ébredtem arra hajnal 8-kor, hogy még mindig mondja, még mindig nem ért a végére.
Abban a könyvben említi a vallásokat, miért volt törvényszerû, hogy létrejöjjenek. Vannak egyistenes vallások, amik nem adnak magyarázatot a gonosz létezésére (ha mindenható a keresztények istene, miért nem tudja helyre rakni a rosszat, vagy ha képes rá, miért nem teszi), vannak dualista vallások (van jó és rossz "isten", ezek harca kihat a világra), és vannak a sokistenes vallások, ahol minden dolognak van saját istene, vagy szentje. Ezek szerint a keresztény vallás is dualista (menny / pokol, jó / gonosz), vagy többistenes (angyalok, szentek, és ezek hierarchiája...).
A fentiek szellemében kezd megrendülni a hitem abban, hogy van egy és örök igazság. Inkább hiszek helyi vallásokban, az itt és most jóban. De errõl most ennyit. Továbbra is el fogok menni a templomba, mert jó a zene, meg a társaság, és a lelkész nõnek jók a mellei.
Akkor most ott tartunk, hogy megint nem tudom, mi lesz ezután.
A hétvége annyira jó volt, pénteken ünnepeltem a függetlenség napját (lazacot sütöttem, néztem a tévében az elnöki fogadást, a magyar nagykövet olyan hosszan rázta a presidentti kezét, hogy azalatt akár egy kormánypropagandát is lenyomhatott), szombaton reggel 10 körül elmentem otthonról, este 9-ig voltam kint, jártam a várost, finomat ebédeltem, úsztam, annyira jól telt a nap, hogy elfelejtettem, hogy este karácsonyi parti meghívásom van a családi körbe... ez most kimardt, vasárnap meg a fagy miatt (kaparni kellett az autó ablakóaról) lekéstem a templomot, elmentem sétálni, 3 órát ültem egy idegen nõ autójában, együtt vadásztuk a pokemonokat, és megbeszéltük Finnország rákfenéjét, a Nokia csődjét, végül megint csak este 8 körül keveredtem haza.
Azt hiszem akkor jó egy hétvége, ha nem vagyok otthon. Ez szomorú. Az is, hogy nem jött át a gyerek.
A múlt héten lemondott a kormányfõ, helyette egy 34 éves nõt választottak miniszterelnöknek. A kormányt alkotó 5 pártból 4-nek fiatal (30-50 éves) nõ a vezetõje... Ezt el nem tudnám képzelni Magyaroszágon.
Gondolkodom ezen a Magyaroszág kérdésen. Minek járok oda, ha folyton kritizálom? A csaj is azt kérdezte, gondolkoztam-e rajta, mennyi kárt okozok, ha havonta repülök? Most ami biztos, hogy az utazás tart életben. Úgy értem, az motivál, ha tervezem, mikor, hova, mennyiért utazok, és ott mit csinálok.
A budapesti karácsonyi vásár biztos jó lesz, a születésnapom is. Marseilles jó lesz, mert lesz nagy társaság. Barcelonába szar lesz egyedül visszamenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése