Hétfőn próbáltam valamit írni a hétvégéről. A hétvégékről. Nem sikerült befejezni, mert valahogy minden mindegy, feleslegesen meg minek írjak? Ha nincs visszajelzés, egy válasz, egy bólintás vagy szempillantás, úgy érzem felesleges vagyok.
Megnéztem a Wallander filmet, szeretem, aztán beleolvastam egy könyvbe, amit most kölcsönöztem ki a könyvtárból (Sheryll Sandberg: Option B), kb arról szól, hogy hogy állt fel a férje halála után, honnan szerzett erőt és motivációt (évekkel később), hogy tovább tudjon lépni.
Előbb eszembe jutott K.Sz. hogy majd ajánlom neki a könyvet, aztán eszembe jutott, hogy nem beszélünk. Nem is tudom mi van vele. Nem nézek statisztikát, azt sem tudom, szokott-e még ide benézni.
Aztán eszembe jutott, hogy a válás is olyan (trauma), mint a rokon halála, el kell gyászolni, idő kell hozzá. Csak azt nem tudom, mennyi.
Itt van J* esete, aki kb 10-12 évvel a válása után lett kész egy új kapcsolatra, addig csak a gyerekeit nevelte. Én most járok 6 évnél. Ott van Á*, ő is évekig volt egyedül, és itt Finnországban talált feleséget. Nekem ez most nem opció, sem nem akarok távkapcsolatot, sem nem akarok finn társat, tehát most ahhoz próbálom hozzászoktatni magam, hogy nem vagyok lúzer, ha egyedül vagyok. Egyedül is elmehetek moziba, étterembe, kirándulni. És nem kell alkalmazkodni, hogy mit nézzünk meg. Lám itt van a fizikus vagy matematikus D*, aki hosszabb ideig volt egyedül. Ja, ő már talált társat, és össze is költöztek.
Most nem arról van szó, hogy "egyedül nem megy", hogy ki mossa meg a hátam, ki igazítja meg reggel a nyakkendőm, meg nem is arról, hogy egy társ kész életbiztosítás, meg várható élettartam-növelés, hanem arról, hogy hitem szerint társas lények vagyunk, és ha nem kommunikálunk, ha nem hatunk a környezetünkre, akkor feleslegesek vagyunk. És az egyedüllétben az a legszarabb, hogy nincs kivel kommunikálni
Na ja, itt a blog, itt lehet kommunikálni, kifelé, egyirányba kiírni, hogy mi bánt (write-only), de ez nem kommunikáció.
---
Ez a hétvége pihenéssel telik, kúrálom magam. A vállam épp csak meggyúgyult, a súlyom szépen gyarapszik, a céges karácsonyi buli a szokásos vegyes hangulatban telt, utána inkább gyalog mentem vissza a munkahelyre az autóért, 1 után értem haza, megint sikerült abszolválnom 4,5 óra alvást. De ma kimentem a havasesőbe sétálni. Ha ilyen az idő, ezt kell élvezni, ahogy Micimackó mondja, vagy Malacka? hogy boldog viharnapot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése