Tegnap tettem egy próbakört az új céges orvossal. Egybõl szerelmes lettem. Helyes, kedves fiatalos csaj (molett, de én azt szeretem), meghallgatott, elmondta milyen tünetet mi okozhat, mikor mondtam, hogy mi van, mondta, hogy neki is, és mikor mutattam a mellkasomon az anyajegyem, majdnem megmutatta õ is... na az vicces volt, mert szerintem sokkal többet mondott mint kellett volna... és elküldött szakorvosi vizsgálatokra, 4 helyre. A vizsgálat 20 perc helyett 40 percig tartott. Remélem, találkozunk még. Remélem, emlékezni fog rám.
Aztán azon gondolkoztam, hogy ha mégis lesz egyszer új társam, azt akarom, hogy orvos legyen, vagy nõvér, vagy pap.
Az orvos meggyógyít. A nõvér ápol, ha meggyógyítani nem tud, az is jó. A pap... a pap meg eltemet.
---
Az elsõ bolti eladó volt, késõbb sikeres vállalkozó, és baba arcú szépség. A második programozó és élsportoló, hobbi zenész. A harmadik, az kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán. Mert ez a három szakma keresett, biztos nem fogynak ki a kérõkbõl.
Háttér: újra felinstalláltam a Tindert. Hááát, inkább nem kellett volna. Ha nem hallom, ha nem látom a szemében a csillogást, nem kóser. Így olyan, mint vaktában küldözgetni a CV-t mindenféle ismeretlen cégeknek. Remélve, hogy hátha valaki kifog magának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése