Disclaimer: nem jó elnevezés az idegen nyelv, mert ha egy nyelv idegen, azon nem tudunk beszélni, mint ahogy nekem a kínai vagy a héber idegen, azokon nem tudok beszélni, viszont a finn az ismerõs, mert azon meg tudok.
Idegen nyelven (jelen esetben finnül) beszélni és megfogalmazni a gondolataimat nehéz, de még mindig jobb, és szívesebben teszem, mint magyarul. Vagy angolul.
Újabban elfelejtek nem csak neveket, de szavakat is, és míg keresgélem a megfelelõ kifejezést, de nem találom és végül körülírom, addig ijedten tördelem a kezem, ami látszik, a beszélgetõtársam (kommunikációs ellenfelem) látja a lányos zavarom, és ha szemét, felémkerekedik, és legyõz szájkaratéban. (Milyen szép költõi kép, ezt hogy fordítom finnre?)
Az elõbb vettem észre (nem csak az elõbb, már korábban is, de most tudatosult annyira, hogy ez a kis szösszenet megfoganhasson bennem), hogy amikor finnül beszélek, akkor is elfelejtem a neveket és a szavakat. Az elõbb pl a kalapács (vasara) nem jutott eszembe, és tanácstalanul keresgéltem, csak a fûrész (saha), de az nem segített ki. Ugyanaz a jelenet, mint magyarban, de ... mivel idegen vagyok (nem vagyok idegen, ismernek a kollegák, de inkább vagyok idegen, mint bevándorló, mocskos migráns, értitek), nekem elnézik, hogy egyszer-egyszer zárlatos az agyam. Pontosabban nem elnézik, hanem hiszik, hogy tényleg nem tudom ezt a szót, s nem is sejtik, hogy tudom, csak most elfelejtettem.
Szóval idegen nyelven beszélve könnyebb leplezni azt, hogy elfelejtettem bevenni a cavintont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése