Kezdődik

Valami mozgolódik, valami zizeg itt bent. Nem hallottam ma a föld alatti robbantásokat, ilyenkor este az szokta zörgetni az ablakokat. Talán abbamaradtak, talán annyira későn értem haza az alfáról. Kicsit elidőztem a boltban, tanácstalan álltam a helyenként üres polcok előtt. De ne szaladjunk ennyire előre, mert máshogy akartam kezdeni. Hálával.

Benéztem a hűtőbe, ki kellett dobni egy csomag répát, mert megrohadt. Majd ki kell mosni, mert jobb, ha nem terjed tovább a penész. Bár, a penész jó, megöli a bacikat. Penicilin. Azt hiszem vírus ellen hatástalan?

Kivittem a szemetet, és elhúzott a fejem felett egy repülő. Furcsának tűnt a hangja. Mennyire rendellenes! Aztán átvillant az agyamon, hogy lehetne ez másként is. Hálás vagyok, hogy járnak a repülők. Hálás vagyok, hogy nyitva a bolt, és tudtam venni répát. Mintha megéreztem volna hazafele jövet, hogy répát venni kell. Meg venni tudtam mindenfélét, tésztát (olaszország), rizst (kína), konzerveket. Még kapni. Hálás vagyok, hogy tele a spájz konzervvel, a hűtő és a fagyasztó. Nagy, 2m magas fagyasztó és ugyanolyan magas hűtőszekrényem van. Egszemélyes háztartásban. Igen, ezért is hálás lehetek, hogy ha jön a vész, egyedül tovább elvagyok, mintha 5-6 éhes szájat kellene eltartani.

Esik az eső, plusz három fok van. Az eső jó, mert elmossa a port az utcákon. Megtisztítja a levegőt. Ilyenkor fagy szokott lenni, az mennyivel másabb lenne. Hálás vagyok, hogy eső van és nem jég.


Ránéztem a naptárra, csütörtök van, március tizenkettedike. Mennyire furcsa így leírni, betűvel! De most jól esik leírni, kibetűzni. Holnap péntek, aztán hét vége. Ki tudja, mit hoz a holnap? A tudjukhanyadika? Hálás vagyok, hogy ma volt nap, volt eső, és hogy remélhetem, hogy holnap is lesz nap.

Szóltak a munkahelyen, hogy nem kell feltétlen bemenni, ha nem muszáj. Ha be tudom indítani a VPN-t, megpróbálok itthonról dolgozni. Nem biztos, hogy sikerül, mert épp ma állították le a biztonsági kérdéses és SMS-es kétlépcsős azonosítást. Most installálni kellene a saját telefonomra egy appot, amire kód jön, és azzal tudnék csatlakozni. De nem akarom a saját telefonomat beáldozni a munkahelyi IT kényének, mert akkor monitorozhatják, és ha úgy tetszik, távolról törölhetik a tartalmát. Annélkül meg nem megy az app. Azt már nem, akkor inkább bemegyek dolgozni. Úgysem megy be rajtam kívül senki, majd jól elleszek egymagam.

Szeretek olyankor bent lenni, mikor nincs bent senki, akkor csend van, nem zavarnak, nem akasztanak meg mindenféle feladatokkal. S legfőképp: nem köhögnek rám. És haladok a munkával. Mint az előbb. Bementem Alfa után a laptopomért, na meg a kocsiért. Csak ültem ott a sötétben, az üres irodában, és a nap eseményein meditáltam. Akkor és ott megszűnt a világ körülöttem. Jó volt.

Talán már mondtam, a városba nem megyek autóval, drága lenne a parkolás. Hálás vagyok, hogy Helsinkiben van a munkahelyem, és hogy bármikor, amikor a városba megyek, ott letehetem az autót, felpattanhatok a 4-es villamosra, amivel elérem a belvárost, és visszafelé, ha végeztem a városban, bemehetek pisilni, meginni egy kávét, venni egy dotált (kedvezményes) kólát az automatából, bár ilyenkor este 9 után nem kellene már kólát inni, ha rendbe akarom hozni az alvás-ritmusomat, vagy befejezni azt, amit nap közben a meetingek és kollegák egyéb ügyes bajos dolgai miatt nem tudtam. Azért is hálás vagyok így visszaolvasva, hogy a villamoson volt ülőhely és nem ült mellém senki, és nem is hallottam köhögést a kocsiban. Hálás vagyok, hogy a finnek olyan jólneeletek, hogy ha köhögnek, akkor nem mennek villamosozni az esőbe. Pedig az olyan jó4

Hálás vagyok az Algopirinnek, hogy újra recept nélkül kapható, mert így ha nem felejtem el, legközelebb hozhatok, már ha lesznek még akkor működő repülőjáratok. Az múlasztja el ugyanis azt a kegyetlen fejfájást, ami az utóbbi hetekben gyakran gyötör. Nem, nem a repülő, hanem az Algopirin. Ma apám lázát is levitte.

Hálás vagyok, hogy ilyen jó, összetartó családom van, s annak ellenére, hogy nem vagyok otthon, mégis értesülhetek a családi csoportból a fontosabb történésekről. Pl arról, hogy apu a hétvégi szülinapi bulin valakitől elkaphatott valamit, mert ma lázas volt. De hálásak lehetünk a magyar egészségügynek, hogy van a háziorvosi rendszer, és az orvos ki tud menni a beteghez, ha a beteg nem tud bemenni (vagy nem tanácsos neki bemennie) hozzá. Mi lenne hálapénz nélkül? Hála, hála, hála neki.

Nálunk Finnországban nincs háziorvos, aki kijönne, piaci rés, lehet vállalkozni. Van viszont saját rendelőintézetem, ahova mehetek, ha nincs rendes betegbiztosításom, bár most változott, és nem tudom, hogy hova tartozom. Nekem van, mármint betegbiztosításom, hálás lehetek, hogy a munkahelyem gondoskodik rólam, és mehetek akár hetente magánrendelőbe, ha fáj a fejem, a hasam, ha vérvételt akarok, mert a megfelelő óvintézkedések nélkül szerelmeskedtem félig idegennel... bár erre elég kevés a gyakorlati példa. Meg mehetek beszélgetni csinos fityulás nővérekkel (az orvoshoz nehéz bejutni), ha egyedül érzem magam, s az egyedüllét stesszt, a stressz betegségtudatot okoz. Persze tudni kell felismerni, mi az, amit komolyan kell venni abból, amit a nővér vagy orvos mond, és mi az, amit csak a pénzért mond, hogy többet kapjon. Felírhatja ugyan a gyógyszert, de még nem csekkolják le, hogy kiváltom-e, s ha úgy látom, hogy nem kell, akkor nem kell bevenni. Kivéve az Algopirint, mert az használni szokott, bár azt nem írják itt fel, mert nincs, a litalgint meg nem írják csak úgy fel senkinek.

Hálás vagyok az otthoni hírek miatt, hogy a töketlen kormány most végre csinált valami merészt, bár kicsit bátortalanul, mert az általános iskolákat is be kellett volna zárni, de azért félig volt vér a pucájukban. Így talán mégsem vész oda szeretett szülőhazám apraja és nagyja. Bár engem leginkább csak a gyerekeim és a szüleim, meg a testvéreim és egyéb rokonaim érdekelnek, a többi annyira nem fontos. De, azért van egy-két olyan barátom, levelező és blog-társam, aki miatt kár lenne.

Lassan letelik a nap, mennem kell, mert mint mondtam, rendbe akarom hozni az alvási ritmusomat. Vigyázzatok a vírusokkal. Éljük túl a holnapi napot is! Kerüljük az égből pottyant zongorákat, a biztonság kedvéért. Ja, és mindig tudjuk, hol van a törülközőnk. Mindig. Az enyém itt van a nyakam köré tekerve.

Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy ha minden jól megy... mert már nekem is kapar a torkom, szopogatom a forró citromos teát... s mert már itt is pedzegetik az utcán az emberek a kijárási tilalmat. Meglássuk, mit hoz a holnap, mert a helyzet napról napra, óráról órára fokozódik, és bármikor történhet valami.