Nem akar tanulni a gyerek

Nehéz a gyermeket rávenni, hogy tanuljon. Most távtanulásos idõben még inkább. Próbálom magyarázni neki, miért lenne fontos tanulni, odafigyelni. Mert a jelenlegi társadalom arra épül, hogy valamit tud, valamit készít vagy szolgáltat, amiért pénzt kap, amiért meg tudja venni azokat a dolgokat vagy szolgáltatásokat, amire szüksége van: kaját, wc papírt, internet elérést, világ körüli utazást.

A fodrász, az orvos, a sámán szolgáltat: levágja valakinek a haját, aki nem tudja magának levágni (én levágtam az enyémet tegnap, olyan is lett), vagy meggyógyítja azt, aki maga nem tud meggyógyulni, mert megtanulta, hogy melyik betegségre melyik orvosság jó, meg azt, hogy hogy kell kivenni valakinek a vakbelét vagy vesekövét, és ne cserélje össze a ketttõt, vagy varázsol neki, ha beleköltöztek a rossz szellemek. Ha meg termel, akkor megtanulta, hogy kell kosarat fonni, vagy játékprogramot készíteni, és azt, amit megcsinál, valaki más megveszi, aki saját maga nem tud fonni, vagy nem tud programozni. Azt is magyarázom, hogy nem mindegy, mennyit és mit tanul, mert ha rossz lesz a tanulmányi eredménye, akkor nem jut be arra az egyetemre, ahol a lótartást vagy a programozást tanítják, és akkor csak olyan iskolába veszik fel, olyan szakmát tud majd megtanulni, amivel nem lehet annyi pénzt keresni, hogy egy saját istállót és pár lovat fenn tudjon tartani.

Persze ez nem volt mindig így. Volt, amikor családokban vagy hordákban éltünk, mint az állatok, reggel felkeltünk, nyújtózkodtunk, és elmentünk bogyót, gyümölcsöt, kis ízeltlábúakat szedni, hogy éhen ne haljunk. Akkor nem kellett megtanulni a törtek összeadását és kivonását, nem kellett kívülrõl megtanulni Marjatta Pokela versét, de azt sem, hogy mi a különbség a misinformation és a dezinformation között. Cserébe nem volt pizzéria, se kályha, amiben a pizza megsült volna, se rávaló feltét, papírdoboz, amiben haza hozod megenni. És nem volt facebook / tiktok / whatsapp, ahol megoszd a képet. Vajon az jobb volt, amikor a gyerekeknek nem kellett reggel 8-kor felkelni, és odaülni a számítógép elé, hogy a fejükbe mindenféle felesleges tudást töltsön a rendszert képviselő tanító?

Mert azért most is tanul, ráadásul olyan képességeket, aminek lehet, hogy egyszer még hasznát veszi: az online játékban csapatot vezetni, csokit enni úgy, hogy mind a két keze foglalt, vagy hogy hogy basszuk fel a távmunkázó szülõk idegeit. De ezek nem fogják hozzásegíteni ahhoz, hogy felkészüljön a gimnáziumra vagy egyetemre.