Szabadságon

Eltelt az elsõ szabadságos hét. Azt hittem, majd minden nap beszámolok, mennyi jó dolog történt, de aztán nem úgy lett. Avagy, amikor az embernek valami jó kitölti az idejét, akkor nem blogol.

Kedden visszamentem Tamperébe, hogy az éhgyomros ultrahangot megejtsük, aztán visszamentem ahhoz a kedves dokinénihez, aki jó tanácsokkal látott el. Most nem írom le, hogy mi volt a diagnózis, vagy hogy volt-e diagnózis egyáltalán, mert akkor meg kellene öljelek benneteket, mivelhogy az érzékeny személyes adat. Gyerek nincs, az biztos, nem méhen kívüli terhesség miatt fáj, bár az online terhesteszt eredménye sem volt teljesen megbízható, ugyanis nem tudtam, hogy melyik az érme kruuna és melyik a klaava fele. (A fej vagy írás finnül kruuna tai klaava, s nem tudom melyik melyik.)

Oda vonattal mentem, aztán miután meglett az ítélet, magamba roskadva ültem a koskikeskus földszintjén, közben hívott egy telefonos üzletkötõ, és eladott nekem egy okostévés szolgáltatást (Elisa Viihde). Az okostévém épp a nyáron lett buta, azaz eltûnt belõle egy csomó app, amivel pl az MTV3 vagy a Nelonen csatorna mûsorait lehetett visszanézni, pl a rajzfilmeket (többek közt a Muumi meséket). Az eladó azt mondta, hogy ebben a tévére és internetre kapcsolható okos dobozban van MTV Katsomo és Ruutu is. A Netflix és az YLE aréna még megvolt az elbutult tévében is, de ezek is elérhetõk, meg a Viaplay, meg az Aitio (az Elisa saját filmjei), meg még egy sor hasonló. A csomag 3 nap alatt megjött, volt benne egy ingyen jegy, hogy valami filmet megnézhessünk a video kölcsönzõjükbõl, aztán emailben jött még 4 ingyen jegy. A dobozban volt egy csomag pattogatott kukorica is, a filmhez, a gyermek nagy örömére.

Utána elmentem a Vapriikki múzeum komplexumba, ahol kb 10 múzeum van egyben, mondjuk mind kicsi, de a miénk. Van köves, természettudományi, játék (játékkonzolok), média, történeti, posta, színház, és már nem emlékszem milyen múzeum benne. A színházmúzeumban régi elõadások jelmezei, mindjárt eszembe is jutott az egyik fiam, most lesz negyedszázados.

Vissza busszal jöttem, a buszon valaki köhögött, ezért végig viseltem a maszkot, bátran, pedig máson nem láttam. Ha ez ilyen, ki lehet bírni biztos a repülõutat is. De eldöntöttem, nem utazok, az ikrek fél évszázados, és apukám több mint kerek évfordulóját idén kényszerből kihagyom.

Szerdán a gyermekkel mentünk el fát mászni (Huippu kalandpark), csütörtökön ismét, s ezzel szinte le is telt a gyermekkel töltött szabadságom. Nem teljesen, mert tegnap este és ma megint itt volt, tegnap megint felmentünk a fákra, s ma is mentünk volna, hogy a tarzanugrással barátkozzunk, de ezt a tervünket elmosta az esõ. Minden nap úsztunk is, ma megint, a fedett uszodában. A gyerek szépen, stabilan, és gyorsan úszik, mikor én 750 méter után könyörgök, hogy álljunk le, õ már 1000-nél jár, és rányom még 200-at. 11 évesen.

Az én feladatom most az, hogy vigyem mindenféle aktivitásra, ugrálni, fát mászni, úszni, hogy ne csak a netflixet és a telefonját nézze. Mellette persze adjak neki enni is, egészségeset, de elég limitált az, amit megeszik.

Itt a hét vége, az esõ miatt online társajsátékoztam a helyi baráti körrel. Teraszos sörözést tartanak, de zárt helyen társasozást még nem, ezért online játszunk hatökröset, uno-t, és Carcassonne-t. Közben zoomon beszélgetünk. Majdnem olyan, mint IRL.

Nekem az orvosi vizsgálatok folyatódnak. Jött egy telefon, amiben közölték, hogy a központi labor elkavarta a leadott mintát, ezért újra kell csinálni mindent. Cserébe adtak ingyen kávé és fánk (kahvi-pulla) jegyet, amit a patinás Fazer cukrászda-kávézóban lehet levásárolni. Ma reggel mehettem éhgyomorra mintát adni, szerencsére szombaton is ott vannak. Ès szerencsére esett, mit esett, szakadt az esõ, a gyermeket hagytam tovább aludni, mire felébredt, már meg is jártam. Most még izgulunk egy kicsit, hogy ennek is meglegyen az eredménye, de már kezdem megszokni.

A fekete hattyú világában a váratlan meglepetés állandósul. Nálam meg a fájdalom, és az, hogy nem tudjuk, miért. Próbálom élvezni, mert nem a cél, hanem az odavezetõ út a fontos. Mint valami kalandjátékban, juss el minél érdekesebb úton, minél érdekesebb kacatokat összegyûjtve a temetõbe. Emlékeztek a kosherkola blogra? Nem tudom mi lett vele, néha annyira pozitívan írt, pedig elég vacak lehetett az élete. Szóval most az (is) ad erõt. Meg a gyerek. Meg az, hogy úton útfélen ismerõsökbe boltlok, itt Finnországban is.

Azt meg teljesen el is felejtettem, hogy a kötelező szabadság előtt bejelentette a munkahelyem, hogy kb 3%-ot elküldenek. Meg az összes alvállalkozót (kontraktor), ami több, mint 10%. Most még egy hét szabadság, addig próbálok nem ezen izgulni.