Ma lekéstem a szaunát. Már sötét volt, 3/4 9 mikor megtaláltam a szállodát egy síparadicsomban, pontosabban annak a szélén. Mire bepakoltam a szobába az átázott és mosásra váró cuccaim, letelt a szauna idő. Az étterem nyitva volt, még kaptam rántott szarvast erdei gombával. Lappföldi ismerős mesélte, hogy szokott ezeknek a hoteleknek gombát szedni, lehet, hogy ezt is ő hozta?
Szóval a Lappföldön vagyok, tunturin. Már fél úton, Kainuu megyében megjelentek a rénszarvasokra figyelmeztető táblák, de még egyet sem láttam. De azt hiszem medvét igen, egy ritkás erdőben, autóból. Belegondtam, hogy előtte ott sétáltam egyedül a nemzeti parkban... Sőt, ott végeztem el a kis dolgom a medve közelében.
A mai eredmény 430 km országúton (via Kerélia), 9-10 kilométer gyalog, két nemzeti park, 4 geocache. Végig szemerkélt vagy esett az eső, az anorák nadrághuzat és a kabát és bakancs bírta a strapát. A keresztcsontomban elmúlt a fájdalom, az erdei túra gyökerekekkel és sziklákkal szabdalt úton mindig kimozgatja. Volt tó, mocsár deszkapallóval, tűzrakó hely, nemzeti parkos központ ajándékbolttal... voltak őszi színek, a zöld mind az 50 árnyalata sárgától bordóig.
Ma ebédre meleg ételt akartam enni. Sotkamoban csak két valamirevaló étterem volt, az egyik Anna grillje, de csak hamburger-szerű ételei voltak, én meg levesre vágytam. Szemben Annával van egy nepáli, ott kaptam gyömbéres csirkelevest, az sokatt javított az átázott átfázott tagjaimon. Na meg a csirke és sertés "pörkölt" rizzsel, desszertnek tavasz tekercs édes csilivel. A csípős hús és a csili is jól esett.
Hol csúszott el a program? Ma nem pokemonoztam viszont ahol megálltam (Peurajärvi) jelezte a térkép, hogy itt egy geocache. Pillanatok alatt megtaláltam, s kedvet kaptam még. Kicsit odébb egy zúgó feletti hídnál megálltam fotózni, s dobozt keresni. Na ez fél ora volt. Aztán a Hiidenportti nemzeti parkban is volt egy, meg ha már nemzeti parkozok, akkor a Hossa-ban is kellett. Ez sem volt trivialis, sok volt a mugli.
Az egyik út, 44 kilometeres szakasz a Hiidenportti (ördög-kapu) nemzeti parkba köves földút volt. Nem járt rajta senki, nem értem miért arra navigált a Google. Tiszta Rovanperä (ralli sofőr) érzésem volt, 100 fölött nyomtam. A parkra tervezett 2 óra nem volt elég, észvesztő sziklafalakon kellett felmászni, megizzadtam, meg kellett állni pihenni. És áfonyázni. Már piros a levele, de a a bogyó még jó. A gombákat nem ismerem, azt nem szedtem, pedig volt rengeteg.
Most mehetnék időben aludni, de még nem néztem meg, holnap hová indok. Jó lenne beprogramozni, hogy megálmodjam. A hangoskönyvem szerint (why we sleep) alvás (álom) közben tárolódik el az aznap látott és hallott információ, és ha este készülünk a következő napra, jobban fog menni, bármi is legyen az, sport, iskolai vizsga, vagy útiterv. Akkor kerülnek helyükre az agykockák (konstruktivizmus, erről évekkel ezelőtt sokat írtam).
Most akkor gyors tervezés, fotó válogatás, és hosszú, mély, pihentető alvás. megdolgoztam érte.
Hiidenportti:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése