Jaj, nem is az. Hanem az, hogy befejeztem a teszteket, és pici karrier-módosítás elé nézek. Izgalmas!
Na meg a tervezgetés, hogy hova utazok, és mit csinálok.
A legjobb az volt, amikor 630 kilométer és 13 óra utazás után (ebben benne volt egy két órás kirándulás a Koli Nemzeti Parkban, meg néhány technikai megálló (tankolás, ebéd, geocache) megérkeztem a szállodába, ahol meleg szaunával vártak.
Nem is csak egy sima szauna, egy egész szauna fürdő, három különböző szaunával és élmény zuhannyal. Ezt elmesélem, ha kivárod.
Észak-karéliaban vagyok, Karelia vagy finnül Karjala olyan, mint otthon Erdély (népzene, hagyományok, az emberek mentalitása, és nagy részét elvették). Az egyik szauna karél szauna volt, a másik finn, a harmadik török (egy méteres porcelán vázából ömlött a gőz). Meg láb-áztató padok, jeges tál, meg kutak. Egyedül voltam, kár, mert koedukált hely, igazán nem bántam volna ha lettek volna nők is.
Aztán az élmény zuhanyzók. Az elsőben két gomb, felirat nélkül. Megnyomod, a zuhanykabin kék fényre kapcsol, és fentről hideg vizet ereszt a nyakadba. A másik gombra piros, és kb forró viz.
A másik kabinban négy gomb volt. Az első karéliai hagyomány, mentás illatosított víz fentről (ez utóbb okozott nem várt pillanatokat), zöld fények, erdei hangok, kakukk és fa susogás, aztán kantele zene (hagyományos finn népi hangszer, már mutattam). A második téli valami. Kék fény, hideg víz, farkas üvöltés. A harmadik nyári emlék: oldalról locsoló hideg vízsugarak, fentről langyos meleg, narancs színű fények. A hangokra nem figyeltem. A negyedik a hotel nevét viseli, zöld, piros, kék fény felváltva, hideg, meleg, langyos víz minden irányból, fentről mentás illatosított... és hozzá medve hörgés. Ijesztő. (Ilyen zuhanyfülke van még egy pár. Persze mindet kipróbáltam.)
A meglepetés meg az volt, hogy a forró szaunában a fürdőnadrágomat átitató illóolajok kellemetlenül hidegen tartották a lényeget, mondhatni élet-elixirt. Az már megvolt, hogy a zuhany alatt elkövetett fogmosás mit okoz, ha az alhasadra folyik az óvatlan kiengedett fogkrémhab?
A nemzeti parkban a hegy tetején (sikló-szerű ferdelift vitt fel) erős szél fújt, jól átfáztam, hiába a drága új kabát, amit az elveszett helyett vettem, ez után a túra után igazán helyre tett az élmény (a szaunázás, nem a borsmenta).
Holnap kicsit rövidebb lesz a táv, cserébe két nemzeti parkba is benézek, egyikbe kb 3-4, másikba egy 5-6 kilométeres körre. S meglássuk, hogy bírja a lábam a menést és a fenekem az ülést. Mondhatni tesztelem magam (emberkísérlet).
Holnap, amíg még civilizált (nagy)városokon hajtok át, vennem kell egy sálat, azt nem hoztam magammal. (Meg egy tusfürdőt, mert lenthagytam a spa-ban :( - mindent elhagyok.) Ahonnan jövök, még szinte indiánnyár volt, ahová megyek, már lehet, hogy hó esik. Sapkát és kesztyűt hoztam. Remélem eső nem fog esni, gumicsizma ugyan van nálam, de nem téliesített, és a vastag zokni ellenére fáznék benne. A bakancsom jó, hóban nem lesz gond. Hacsak nem az autóval. Még nincs szezonja a szöges guminak, nyári gumikkal jöttem...
Majd elmesélem, hol és hogy jártam.
A cél? Kipipálni néhány nemzeti parkot. Minél távolabbi, annál jobb.
A végén az élet elixires vicc. Nem vagyok jó vicc mesélő, majd a googli elmondja jobban.
Apáca és a pap a sivatagban. A teve megdöglik. Mondja az apáca, hogy ha már úgyis meghalnak, mutassa meg a pap mi van a reverenda alatt. Mutatja. Kérdi mi az? Azt mondja varázsvessző, élet elixir van benne. Ha azt valamibe bedugja, új élet indul. Azt mondja az apáca: akkor dugja bele a tevébe hogy feléledjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése