Harmadik nap

Ma mélyebbre hatoltam a Lappföldbe, mint bármikor korábban, de előbb sétáltam két nemzeti parkban, még a sarkkör alatt. Az Oulanka nemzeti parkban sziklafalak között, kanyonban zúgó folyót néztem, az a kör őt kilometer volt. A Riisitunturi nemzeti parkban egy tunturira mentem fel, az a kör 4.3 km volt. Erdőből indult az út, felment a szinte kopasz hegy tetejére, s egy másik úton vissza. Csodálatos napos idő volt, őszi színek (finnül ruska), vörös aljnövényzet, alacsony fák (komplett fenyő 2 m)... megérte.

Már reggel elcsúszott a menetrend. Az esti tervezés miatt késve mentem aludni, mégis egy órával hamarabb ébredtem. Ha már igy alakult, felmentem a Ruka tunturira, ami egy síparadicsom. Megpróbáltam elképzelni, mit csinálnak itt az emberek télen. Meg fotóztam az őszt. Ez extra program volt.

Volt a szobámban szárító szekrény. Kimostam a hosszú alsóm és a hosszú ujjú pólókat, amiket tegnap tele izzadtam. Mire lejöttem, meg is száradt, jól jött a mai túrák után, volt mit felvenni. Ez is extra idő.

Fél óra késéssel indultam. Az első nemzeti parkban lenyűgözött a látvány, egy órával többet időztem. Gondoltam, majd a másikban gyorsabban megyek, és behozom. Ott meg annyira szép volt az idő, hogy a hegy tetején nekiálltam és megebédeltem.

20 percig kerestem egy geocache-t, s mikor meglett, még 10 percig törtem a fejem, hogy vegyem ki. Gondoltam, hogy már mindegy, a szép idő miatt megérte túrázással tölteni a napot. Csakhogy még 300km utazás (4 óra plusz pihenők) volt előttem. Felhívtam a hotelt, hogy meddig kell odaérni, mondtak, hogy este 9-ig. A navigátor szerint 20:45-t mondott pihenők es tankolás nélkül. Nem lehetetlen...

Nyomtam, ahogy a csövön kifért. Két dolgot felejtettem el. Avagy hármat. Egy, hogy az autóm hibrid. A fogyasztas 4,5-5 liter százon, de csak akkor, ha nem formulázok. Az átlag szép lassan felment majdnem 6 literre, a hátralévő megtehető út meg gyorsabban fogyott, mint a távolság. (100 kilométerre benzinem normál fogyasztással számolva, a következő benzinkút 85 km. Ez volt a másik, amit elfelejtettem, hogy a lappföld ritkán lakott, nagyok a távolságok, és nincsenek városok se benzinkutak (van egy kanna a csomagtartóban, de üresen)

Optimalizálni kellett, vagy sietek, hogy odaérjek zárás előtt, vagy spórolok a benzinnel, nehogy ne érjem el a benzinkutat. Dombokra fel lassulva mentem, dombokról lefelé gyorsítottam. A dombokat, vagy hegyeket is elfelejtettem, északon ilyenek is vannak. (Az egyik emelkedő 11%-os volt. Az hány fokos?)

A legrosszabbat hagytam utoljára. A rénszarvasok! Az úton állnak, ha nem veszed észre időben, beszáll az első ablakon, kiszáll a hátsón, és a fejed. Egy helyen megálltam és átengedtem egy egész családot magam előtt. Beállítottam a kamerát, csak elfelejtettem elindítani a felvételt. :) Egy másik jámbor egyed közvetlen az út szélén állt, kanyar után, esélyem se lett volna lelassítani. Szerencsére nem lépett elém. A rénszarvasokkal sem számoltam.

Tankolással, sötétedés után lelassítva, egy extra technikai pihenővel ide értem időben. Vacsora, tévé, napi blog után megyek fürdeni és aludni. Holnap megyek tovább. A lapp múzeum 9-kor nyit,  utána cél az északi határ, Utsjoki már csak 125 km, onnan meg meglássuk, merre tovább. Vagy visszapattanok a kerítésen, és elindulok dél felé, s megnézem az Urho Kekkonen nemzeti parkot, vagy ha bírom még seggel, és átengednek a határon (bármelyik pillanatban lezárhatják) mehetek tovább a jeges tengerre (Barrents tenger? Fürödtetek már benne?)