Jó hírek

Bepótolja az ég az előző években elmaradt telet. Eddig 40 centi esett, rendszeresen megyek ki havat lapátolni - egészséges fizikai munka, s most hirtelen elkezdett lehűlni az idő, holnapra nálunk -20...-25 fok várható.

 

 Ez a kép még a nagy havazás előtt készült

Van még juharszirupom. Gyakran eszembe jut, hogy amerikai palacsintát süssek, és sem lekvárral, sem csokiöntettel nem ízlik annyira, mint juharral.

Kiderült, hogy 2 gofri sütőm van. Az egyik téglalap alakút süt, nagy négyzetes mélyedésekkel, a másik virág forma, 5 szív alakú pici darabra téphető a kész sütemény. Hol egyiket, hol másikat használom. Van hozzá kipróbált jó receptem is.

Most többnyire minden ok. Csak a szokásos apró kellemetlenségek maradtak: szédülés, rossz álmok, gyakori felébredés, rekedtség, torok és fülfájás, láb zsibbadás, de ezeket már megszoktam. A májam most többször OK, mint nem, és új fibróma se jött most elő.

A komolyzene komolyan lenyugtat. Na jó, néha felb*sz, de aztán könnyen lenyugszok.

Úgy néz ki kibírom szívritmus szabályzó gyógyszer nélkül. Mióta elhagytam, nem zúg a fülem, és a vérnyomásom sem annyira alacsony.

 

Mint az erek az emberben, csak kicsit más formában

Rájöttem, miért "hatott" az egyik gyógyszer, és miért nem az olcsóbb alternatívája. Pontosabban, hogy miért lettem rosszul (alacsony vérnyomás, alacsony pulzus) tőle. Az egyiknek a hatóanyaga mellett laktóz (tejpor) volt a hordozóanyag, a másikban valami más. A laktózos simán átment rajtam, nem szívódott fel. A másik, amiben nem volt laktóz, felszívódott, és lenyomta a vérnyomásom, s gyakran megszédültem. Ugyan most is szédülök, de a vérnyomásom rendben. Hihi. A doki megint széttárta a karjait. Orvosi csoda vagyok?

Csak a szemem ne szúrna annyira...

Azért nem teljesen minden ennyire kerek. Sokszor ülök itt a munkahelyi gép előtt, bámulom a képernyőket, s próbálok a távmunkára koncentrálni, néha annyira elvonja a figyelmem valami, pl az udvaron szaladgáló mókus, vagy a szélben veszettül integető hóember, vagy a szemem előtt potyogó/mászkáló fekete foltok, hogy mindjárt szaladok megnézni a tükörben, hogy mi ment bele, s aztán 2 kávét kell meginnom, mire lenyugszom, vagy ki kell mennem havat lapátolni, vagy a boltba, vagy leülni a nappaliban a tévé elé egy kicsit, kipihenni magam, és arra riadok, hogy megint eltelt a munkanap, s még egy pár bitet se tettem keresztbe. Ilyenkor elgondolkodok azon, hogy mi az élet értelme, ha nem lehet
találkozni, ha nem lehet olyan dolgokat csinálni, ami feltölt, és nincs itt senki, aki segítene a hideg éjjeleket átvészelni. Olyankor arra is gondolok, hogy de jó lenne, ha már eljönnének a vogonok, és elvinnének haza, a világ végére, oda, ahol mindig süt a nap, és meztelen angyalok főzik a spenótot.

Még egy jó hír. Itt van az asztalomon a tavaly februárban vett barcelonai buszjegy (10-es sorjegy), és még érvényes, s van rajta 3-4 ingyen (előre kifizetett) út. Ha valamilyen véletlen folytán eljutnék Barcelonába, fel tudnám használni. Bele se merek gondolni, lassan egy éve nem voltam Spanyolban.

Viszont ma kaptam egy állásajánlatot a francia Riviérára.