Sci ismerős mondta, hogy az élet célja az, hogy túléljünk. Az önző gén tovább akarja örökíteni magát, akár altruista módon. A filozófus író is megmondta, hogy az élet él és élni akar, a másik meg azt, hogy az élet értelme az élet maga. Hát mi ez, ha nem a túlélési vágy?
A cél tehát az, hogy túléljük a telet, a havat, az olvadós napokat. A hétvégén "meleg" volt, +3 fok, elkezdett olvadni az a kb 40-50 centi hó ami eddig esett (és eddig szépen meg is maradt). Mától újra jön a lehűlés, s Finnország déli része egybefüggő korcsolyapályává változik.
Várjuk a tavaszt, meg a nyarat, hogy lehessen végre újra utazni, félelmek nélkül. Meg találkozni. De az még odébb van.
A szomszédom megcsinálta magának a maga nyarát. Azt mondják, akkor kezdődik a nyár, amikor a finnek beizzítják a grillsütőiket. Lehet az fagyos május 1, általában akkor, ha megy a grill, nyár van. A szomszédom január 3-án elkezdte, és égeti szinte minden este az ablakom előtt a bántotthúst.
Én meg azt hazudom magamnak, hogy megyógyulok, sõt, nem is volt semmi bajom.
Fake it till you make it.
Csináljunk úgy, mint az az étterem, amelyik fittyet hányva a koronára, újra kinyitott. Csináljunk úgy, mintha vége lenne. Akkor talán hamarabb véget ér.
1 megjegyzés:
1) Boldognak lenni (?) - belsõ
2) Túlélni (?) - semleges
3) Erény (?) - külsõ
4) Növekedés (tudás, evolíció) -> isteni állapot elérése
5) Örök lét (földi gazdagság feleslegek, mi az, amit magaddal viszel -> van valami az élet után?)
"Az istenfélő ember nem mulandó kincseket gyűjtöget, hanem jó cselekedetekben és szolgálatban oly kincseket halmoz fel Isten előtt, amely örökre javára válik. Minél több időt és energiát fordítunk az anyagi dolgok megszerzésére, annál kevesebb időnk marad embertársainkra, lelki fejlődésünkre, Isten szolgálatára."
Megjegyzés küldése