Tudnak a fák, vagy úgy általában a növények egymással, fajtársakkal kommunikálni? Úgy értem, mint valami hallható vagy hallhatatlan hangot kibocsátani mint a levelek susogása, gyors rezgés, mint a tücsők ciripelése, vagy a törzs és ágak recsegése? Lehet, hogy a másik hasonló növény fel tudja fogni ezt a regzést? Esetleg valami hormont (szagot, virágpor szerű anyagot) kibocsátani, amit a másik felfog, mint ahogy mi érzékeljük a másik nem feromonjait?
Van a konyhámban két egyforma növény. Az egyik dús, a másik elég vézna, de mind a kettő még él, ami nagy szám. A kisebbik megjárta Magyarországot, egy hajtást elvitt az egyik itt járt barátnőm, gondozta, nevelte, aztán adott belőle néhány hajtást. Egy szépen megmaradt, de nem akar nőni. Most odatettem a másik mellé, de nem tudom, hogy ennek van-e bármilyen hatása.
Arra gondoltam, hogy példát vehetne a másiktól (aki valszeg a felmenője, anyja vagy apja) és kaphatna egy kis bátorítást, hogy az élet szép, élni jó, élni érdemes, hát növekedjen, hozzon új leveleket és hajtásokat. Mert én nem tudtam eddig növekedésre bírni. Most oda tettem a másik mellé, és mintha sárgulna el az egyik levele. Ha nincs köztük kommunikáció, akkor vissza kellene vinni a régi helyére, ott legalább elvegetált.
---
Már megint elgondolkodtam, hogy új év, semmi érdekes, semmi hasznos mondanivalóm az emberiségnek, tök felesleges blogot írni, ezen keresztül már évek óta nem lehet eszmét cserélni, ez csak "write only" media, ha néha becsúszik egy komment, az nem indít kommunikációt. Két blog egymás mellett olyan mint két növény egymás mellett...
2 megjegyzés:
Receptes blogot kell nyitni, azoknál nagy az érdeklődés és a komment.
Én szeretem olvasni a írásaidat :D
Szerintem ilyen szinten nem kommunikálnak és nem is fog példát venni. De mi van ha épp durcás és "még csak azért sem" időszakot éli át? Mi van ha emós a kis növényed vagy anorexiás? Már csak a vicc kedvéért el kéne menni egy pszihológushoz, beadni a növényt hogy kezeljék. Magam előtt látom a párbeszédet. "Kedves uram, miben segíthetek?" Ja nem nekem, nem én vagyok a páciens, hanem ő", a növényre mutatsz, leteszed és kimész. :)))
Nálam az ilyen esetekben az átültetés segített :) én agyon locsolom a növényeimet.
Köszönöm a bátorító szavakat és a tanácsot. Valóban anorexiás lehet, lehet beszélnem kellene vele, mint házinéni a rock zenét hallgató lakójával. Jó lenne, ha tudna beszélni, esténként megbeszélhetnénk a hétvégi meccs eredményét, tervezhetnénk a jövõ nyári utazásokat, együtt néznénk a tévében a konyhacsatát vagy az ausztrál szakácsversenyt, vagy ultizhatnánk, mondjuk az ketten nem az igazi, néha megmasszirozhatná a fájós vállaim. Aztán, ha már összemelegedtünk, ágyba is bújhatnánk.
Megjegyzés küldése