Síeltem a tengeren

Tegnap magyar barátokkal kimentünk a tengerre, a nagy boci szigetre, ami egy kiránduló sziget, erdõvel, tisztással, kilátóval, játszótérrel és tûzrakó helyekkel, meg van rajta valami étterem és régi faházban kávézó. Nyáron csak hajóval lehet megközelíteni, télen gyalog is. Tegnap 7 kilométer volt a túra.

Láttam, hogy a tengeren nem olyan mély a hó, lehet rajta síelni, ezért ma oda mentem. Nem volt sem emelkedõ, sem meredek lejtõ, élveztem. Kezdem megszokni, hogy hogy kell a sível "futni". Bezzeg a google fit nem érzékelte sem lépésnek, sem futásnak, azt írta délutáni kerékpározás, nem is adott érte elég kalóriát, se szívpontokat, mindjárt töröltem is, majd keresek valami komolyabb sport trackert. Sütött a nap is, bár ma elég késõn és másnaposan mentem, és hazafelé, mikor kifelé síeltem a nyílt tengerrõl a part felé, már erõsen besötétedett. A mai sí táv kb 4 kilométer lett, de nem bízok ebben a vacak google alkalmazásban. Komolyan, a pokemon go pontosabban méri a távolságot.

Tegnap a kirándulás után legénybúcsún voltam, az egyik barátom nõsül. Kb fél kettõkor indultam el onnan, szauna és 2 pia után (mentes sört vittem magammal), mégis úgy égett a gyomrom, hogy be kellett szaladnom venni valami kaját az éjjel nappali keravai Tescoba (prisma). Ott meg hirtelen beugrott a kosaramba egy újabb Nokia telfon. Egyik barátnõmnek a sapka volt a gyengéje, nekem meg úgy néz ki a telefon. Ma 4 telefonnal pokemonoztam... :)

Olyan olcsón adták, utolsó (de nem bemutató) darab volt, és ennek dupla akkora memóriája van, mint az eddigi fõ telefonomnak, amiben úgy néz ki végleg meghalt a GPS. Azért is van, hogy nem méri rendesen a távolságot. A prismából fél 3-kor jöttem el. Mert kellett keresni valakit, aki a raktár mélyérõl megkeresi azt az utolsó jószágot. Pedig csak ártatlanul megkérdeztem a pénztárost, mikor kifelé jöttem, hogy éjjel, mikor nincs a müszaki osztályon eladó, nem is lehet telefont venni? Mondta hogy de, beszól, valaki majd jön. Jött is egy eladó. Tõle is csak kérdeztem, hogy ez bemutató darab? Mondja elvileg nem, megnézi a raktárban. Negyed óra várakozás után hozta a bontatlan dobozos telefont, nem volt szívem azt mondani, hogy vigye vissza, nem kell.

Ez kb olyan volt, mint amikor az elsõ húsvétkor sonkát kerestünk. Meséltem már. Finnországban húsvétkor nem esznek sonkát, ezért nem is kapni úgy, mint otthon. A legrdágább áruház (Stockmann) csemege osztályán van mindenféle külföldi étel, ott kapni még téliszalámit is. Na ott láttunk egész sonkákat lógni a falon. Mondtuk, hogy nekünk abból kell egy fél. Csont maradhat. A hentes csak ámult, hogy mindek nekünk akkora darab. Mondtuk meg akarjuk fõzni, húsvéti étel. Aztán kicsontozta, a csontot bele se mérte, de a kérésünkre beletette a csomagba. Az ára meg valmi 40.000 forint lett. Mert valami szárított spanyol sonka volt, amit a La Mancha autólályán (Madrid-Valencia) látni a benzinkutaknál. Mondanom sem kell, hogy szar lett, nem fõtt meg, de még sonkás tojásnak sem ízlett. Ott is ledöbbentünk, mikor megláttuk a ráragasztott árcédulát, de nem volt mit tenni, nem tehettük le az egyik polcra a pénztár felé menet, hogy inkább mégsem kell.

Aztán, ha már megvettem a telefont, kénytelen voltam elmenni az éjjel nappali számítógép és múszaki boltba, ami a nyugati kikötõ mellett van Helsinkiben (nekem egy fél óra kerülõ Keravából hazáig), mert az új telefonra is kell védõtok. àra 5,70. Hajnal négyre értem haza, és 4 óra alvás után erõsen éreztem a fejemben a két unicumot. Szerintem nem az, hanem a 3 alkohol mentes sör ártott meg.

Sz'al jó hétvége volt, mert mikor pénteken eljöttem az infektológiáról (korona gyanúval mentem be), mondtam a fõnökömnek, hogy beteg vagyok, délután már nem dolgoztam, és akkor el is mült a nyirokcsomóm meg a nyakam fájdalma. Most, hogy a lefekvésre és a holnapi munkanapra gondolok, kezd visszajönni. Tehát idegi, ugyanaz a bajom mint a lányomnak: kétoldali iskolaundor, csak ez munkával.

A vicc az, hogy a tengerbõl kimászva (fel kellett jönni a kikötõnél egy rámpán, na az az én sítudásommal nem volt egyszerû mutatvány), találkoztam egy kollegával, aki épp arra sétált. Ha holnap bejelentem, hogy nagy beteg vagyok... senki nem fogja elhinni. Hát még azok után, hogy a tegnapi kirándulásról és a mai síelésrõl is töltöttem fel fotókat.