Test és kutya

Déjá vu érzésem van, mintha erről már írtam volna. "Elviszi a kutyáját sétálni, finomabbnál finomabb kajákat ad neki, de a testével nem törődik." Nem tudom kitől hallottam ezt a hasonlatot először.

Most a testkép evolúciójáról fogok írni.

1. Mikor megszülettem, nem voltam tudatában annak, hogy van testem. Ha kellett valami, kinyújtottam a kezem, és elvettem, vagy ha el akartam menni valahova, elindultam. Nem tűnődtem azon, hogy jé, van egy gondolkodó énem, és egy testem.

2. Aztán valahol tanultuk, hogy az én gondolkodik, és a test csak úgy van. Hordozza az ént, a tudatos lényt. Akkor azt képzeltem, hogy a kettő egy és ugyanaz, elválaszthatatlan. (Mint az atya+fiú+szentlélek, teljes szentháromság, csak abból három van egy csomagban -> lehet, hogy a test és a tudatos gondolkodó lény mellett van még egy harmadik is ebben a csomagban?)

3. Aztán hallottam a lélekvándorlásról, szellemidézésről, meg angyalokról. Akkor már tudtam, hogy ha ez igaz, akkor a lélek vagy szellem tud lenni test nélkül is, és a test is tud lenni gondolkodó lény nélkül. (Gondolok a halottakra, és a Lenin-mauzóleumra, nem az előző jeki elnökre.) Akkor még azt hittem, hogy a test alá van vetve a léleknek, a gondolkodó lénynek. Hordozza azt, mint valami jármű. Ha gondolatban jobbra tekerem a kormányt, a test jobbra megy, teljes indukció minden más műveletre.

4. Aztán észrevettem, hogy a test lófaszt van alávetve a gondolkodó lénynek, a test egy önálló lény, aki kérésem ellenére öregszik, hoz új hajtásokat (bibircsókok, ráncok), betegszik meg és okoz fejfájást, hogy már megint mi baja: talán menstruál? talán azért tiltakozik, mert spenót helyett ma is pizzát kapott? S néha már olyat is csinál, hogy fel akarok állni, erre összerogyik vagy elesik. Azt akarom írni, hogy pia, erre azt írja, hogy ipa. Azt mondják, ez mással is megesik.

Most ott tartunk, hogy próbálom megfejteni a testem szeszélyeit. Olyan, mint valami durcás nő, aki csak morog, de nem mondja, hogy mivel bántottam meg, mert azt elvileg magamtól is tudni kellene, ha kulturált lennék. Próbálom kitapasztalni, hogy mikor fáj kevésbé ("nem fáj, csak ha nevetek"), ha laktózmentes tejjel iszom, vagy ha teljesen kihagyom. Ha nagyot sétálok, vagy ha inkább pihenek. Ha alszom eleget, ha egészségeset eszek, vagy ha tolom mellé a béres cseppet meg a vitaminokat. Az emberi test kiismerhetetlen rejtély.

Ami eddig történt (dohányzás, alkohol, szívgyógyszer, éveken keresztül féltve őrzött túlsúly, koleszterin, alváshiány, borosta), azon változtatni már nem tudok, de tudok kötni a testemmel egy új szerződést, hogy innentől jobban odafigyelek rád, azt eszem, amit kérsz és ami egészséges, elviszlek sétálni, tornázunk, lefekszünk időben aludni. ("...többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" Jn 5:14) Kérlek segíts és jelezd, mire van szükséged, ha spenótot kérsz, csöngess egy rövidet a bal fülemben, ha mehetnéked van, akkor három gyors idegrángás a bal alsó szemhéjon. Rendben?

Mindkettőnk közös túlélése érdekében kérlek, ámen.

A többit értitek.