Szürreális magyaros nap

Ma elég szürreális napom volt. Egyből úgy kezdődött, hogy aludtam 8 órát, ami világrekord, de legalábbis európa rekord. Reggeli közben hiába vártam a hétértékelő beszédet, pedig vettem kihangosítót, hogy még a zuhany alatt is halljam a Kossuthot. Nem volt, most éppen Izraelben van dolga. De megtudtam, hogy most 1) megvédenek, nem a bevándorlóktól, nem a gázártól, és nem Sorostól meg a liberál bolsevistáktól, hanem a koronától (mindenki regisztráljon a kormányoldalon) 2) európabajnokok vagyunk oltást tekintve (utálom a sportot és a sportos metaforákat). A szüleimnek is felajánlották azt, amit Európa nem legalizált, szóval úgy vagyunk európa bajnokok, hogy nem is vagyunk európaiak. Ilyet eddig csak Izraellel láttam, akik mindig ott voltak az eurovíziós dalversenyen... (A gyerek mondja, hogy ma földrajz órán az európai térképről ki kellett húzniuk Kazahsztánt, mert az nem európa része, de belelóg, kb úgy, mint Oroszország, akkor most egyik az, másik nem?) Aztán elvittem a gyermeket iskolába, aztán elmentem a Torronsuo nemzeti parkba, ami innen kb 100 kilométer. Mondta a rádió, hogy Uusimaa tartományban nagyon rossz az utak állapota, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. (Megtudtam, hogy Uusimaa az magyarul tartomány. Hurrá.) A friss hó nem tapadt, hanem valami kása szerű bevonatot képezett, ami csúszott, vagy kipergett a kerék alatt, mint a homokos tengerparti homok a bicikli kereke alatt. Tudjátok. Ott kirándultam egyet a mocsárban. Pallókon. Láttam már tavasszal, nyáron, ősszel (akkor nagyon szép), és most megnéztem télen is. Mivel a mocsár be van fagyva, most rá lehet menni, akár síelni rajta keresztül. A deszkákat cserélik, helyenként hiányzik, de most lehet menni a helyén is, nem süllyedsz el. A friss hóban nem voltak nyomok, ma délig nem járt ott senki előttem (sínyomok voltak). Felmentem a kilátóba meginni a kávém, ha minden igaz, erről majd lesz fotó, csak hívjam elő a negatívokat. Aztán irány haza, mert a gyermeknek véget ért a suli, s jött hozzám. Amíg a leckét csinálja, addig dolgozni szoktam, de ma nem kellett, mert hogy beteg vagyok (a kirándulás a terápia része: minden nap kell sétálnom 3-4 kilométert). Aztán vettünk neki könyveket, bazi gyorsan olvas, tiszta pénzkidobás, egy vagy két napra 25 eurós könyvet venni. Hármat kapott. Kapott még melegítőt a hétvégi lovas táborba, ami meleg (értsd: vastag anyag, nem csak leggings). Mert hogy ilyen idő van. Egy hete rendeltem neki születésnapra lovas könyveket otthonról, természetesen nekem is jött egy új Mérő László, s ez már ma megérkezett. 8 nap. Rekord. A bookline király, máskor is onnan rendelek. Kiszállítás 9000 forint, de ebben lehet sok könyv is, s nem kell anyukámat küldeni a postára a fájós lábaival. Aztán haza vittem a leányt. Ja, az is szürreális volt, hogy lehetett kapni a Lidl-ben túrórudit, szilvásgombócot, és kolbászt, meg rakott krumplit. Ma gombóc volt, meg rudi, holnap ha jön a finn vendég, rakott krumpli lesz, meg gombóc. Mikor már azt hittem, hogy vége a napnak, és épp az esti sétámon voltam kint, s már az esti toaletten és a korai lefekvésen gondolkodtam, jött egy üzenet, hogy már hangol a zenekar, sőt, már az előzenekar nyomja. Lovasi koncertre volt meghívásom, és megfeledkeztem róla. 9-kor értem haza, fél 10-kor már nyomtam a csengőt. Vittem gombócot kóstolni, és kaptam palacsintát, magyart, és kaptam magyar pizzát (kolbász, hagyma, paprika, és piros arany volt rajta, ezt is a Lidl-ben lehet kapni a héten - felírom, kell vegyek holnap). Aztán megnéztük Lovasi Andrást, meg a Kispált élőben, aztán video DJ zenélt magyar számokat. Annyira szürreális nap volt, hogy a végén a hózápor sem tudta elvenni a pálinkától átmelegedett hangulatomat.

Most persze iszom a levét. Az alkoholra nem tudom bevenni az altatót, hajnal negyed három van, és még kukorékolnak. Nem tudom, hogy lesz ebből holnap tenger jegén síelés. Na jó, tegnap dupla annyit aludtam, mint szoktam, akkor azt ha elosztom két napra, ma nem is kell lefeküdni. Majd nézek valami jó videót. Vagy olvasom a blogokat, el vagyok maradva. Egész héten nem voltam dolgozni, ezért nem volt időm rá. (Munka közben blogokkal prokrasztinálok. Is.)

Most jön a Mérő-féle vörös varok. Annyira jó érzés magyarnak lenni, és a pándemia alatt is érezni, hogy Vitya Izraelben is ránk gondol, és gondoskodik rólunk.

Most a finn és a magyar útlevelem veszekszik a fiókban, hogy ki teljesít jobban koronában. Nekünk volt királyunk, nektek meg csak majdnem, bi-bi-biii.