Ne kérdezd, hogy miért, nekem ma 9-kor le kellett menni a tóhoz. 10 percem volt oda érni. A völgy felé, rendes erdei úton 10 perc, ha kilépek, talán oda érek. Ezt nehezíti, hogy tegnap 20 centi friss hó esett, alatta tükörjég, lemenni a völgybe, és onnan fel a dombra be az erdőbe problémás, ha nincs rajtam a szöges cipő. És mivel a boltból jöttem, nem volt rajtam, váltani meg nem volt időm. Van egy rövidebb út, egy erdei ösvény, ami az udvarunk másik oldalán indul, és rendes idõben 5 perc alatt levisz a tóra. Arra mentem. Abszolút elfelejtettem, hogy vak sötét van, és nincs lámpám, csak a telefon, de sokáig nem világíthatok, mert lemerül, s a tónál kelleni fog. Azt is elfelejtettem, hogy jöhetnek nyulak vagy szarvasok. Hál' ég, itt ritkábbak a medvék és a farkasok. Hiúz elvileg lehet. Mindezt mínusz 12 fokban, frissen ropogós hóban. S hát hogy, hogy nem, nekem ott az erdő kellős közepén jött, hogy pisilni kell. Sebaj, olyan kesztyûm van, amit nem kell levenni. Képzelj el egy 5 ujjas kesztyût, aminek 4 ujja vége le van vágva, meg egy egyujjasat, amiben a hüvelykujj külön, az összes többi ujjad egy "tokban" van. Most képzeld el ezt a kettõt egyben. Azt hiszem ujság kézbesítõk használnak ilyet. Amikor kellenek az ujjaid, lehajtod a "tokot" a négy ujjadról, és akkor az ujjaid vége szabadon van, lehet velük telefonozni. Ha nem kell a telefont nyomkodni, akkor visszahajtod a fedõt, és az ujjaid bent vannak a meleg tokban. Mutatom, ilyen.
Szóval lehajtom a kesztyű fedelét, előveszem, elintézem, visszacsukom. Meleg. Aztán hideg. Aztán mire leérek a tóhoz, keményre fagyott. Közben meg folyik az orrom, és meg kell törölnöm...
Oszlassunk el egy tévhitet. Az nem igaz, hogy mire leér a földre, megfagy és koppan. Ugyanúgy lehet vele rajzolni a hóba, mint ahogy a lézerrel lehet fába mintát égetni. De az igaz, hogy hamar kihűl és megfagy. Emlékeztek a Madárkára? Abban van egy jelenet, legalábbis a könyvben, a filmet nem láttam, hogy a gyerekek megnyalták a vasúti sínt, és ráfagyott a nyelvük. Aztán jött a vonat.
Néha érdekes dolgok jönnek fel a feledés homályából. Tele van az agyam ilyen régen olvasott vagy hallott történetekkel, meg olyan dolgokkal, amikre ma már nincs szükség, pl filmhívás és nagyítás, vagy NYÁK-lap maratás (a blog háttérképe ehhez kapcsolódik). Ezek látszólag feleslegesen foglalják a tárat. Viszont ha nagyon keresek egy finn szót, vagy egy nevet, akkor nem tudom időben előhívni. Öregkori elbutulás? Corticalis atrophia?
Mutatom a havat. Meg azt, hogy milyen szép tavaszi idõ volt ma (-7 fok, ragyogó napsütés).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése