Elkezdtem a kórházi fogyókúrás programot. Most csinálom a 3. hét anyagát, ehhez olvasni kell, meg kell nézni néhány videót, és gondolkodni kell, most éppen azon, hogy mik az értékeim (values, kijelölik az irányt és irányítják a döntéseket), mik a vágyaim (mit szeretnék majd/többet csinálni), és milyen konkrét mindennapi célokat tudok kijelölni, hogy ezeket el tudjam érni. Meg elemezzem, hol szeretnék lenni a jövőben, és hol vagyok most.
Nagyon fasza, csak kurvára nem tudok most erre a szarra odafigyelni. Azzal kiverték a biztosítékot, hogy úgy kezdik a 3. hét anyagát, hogy az életmód változás könnyebb, ha személyes céljaink vannak, amik motiválnak.
Ez nagyon arra hajaz, mikor az Amwayba beugrottunk, és próbáltuk az összes ismerősünket is magunk alá beléptetni, ott kellettek nagyon a célok (micubisi lanszer, gyémánt 1,5 éven belül, független jövedelem és nyugdíj 30 évesen - haha). S reggel nézz bele a tükörbe, és mondd, hogy "fasza gyerek vagyok". A lófaszt, beszari fasz vagyok, aki fél a legkisebb nyaki csomótól is, a sjöberg szindrómától, a pajzsmirigy daganattól, a limfómától, a kullancstól, de még a hangyától is, ami bekajál a hangyaméregből és bemászik a cukros dobozba elpusztulni.
Ilyen állapotban nem tudok koncentrálni. Két hete kezdtem el aktívan, eddig még semmi olyan tanács, hogy egyél kevesebbet, mozogj többet, de még azt sem mondja, hogy ha változtatni akarsz a kinézeteden vagy a fittségeden (a pocakodon meg a tokádon, a lépcsőn felmenés után a pulzusodon és a szuszogáson, a dugás utáni kifáradáson és láb-görcsödön) stb akkor valamit változtatni kell, és na, ezt nevezzük életmód változásnak, mert ha mindig ugyanazt csinálod, és ugyanazt eszed, és a séta helyett a tévé előtt mereszted/növeszted a segged, akkor nem lesz kívánt változás, hiába cél. De nem, ezt így nem írják le, csak azt mondja, hogy életmód változáshoz cél kell. Nem, én nem akarok életmódot változtatni, én csak le akarok kérem fogyni.
De most nem is fontos, most inkább túl kéne élni ezt a nyaki fájdalmat. Eddig csak égett az arcom a bal oldalon, a fülem alatt vagy az állam alatt (nyálmirigyek), most a nyomás lement a baloldali pajzsmirigy tájékára, most ott érzem, és persze a sjöberg szindróma teszt negatív, de akkor nem tudjuk mi az, és a mellékpajzsmirigy hormon meg a felső határérték felett van (megmagyarázza miért vagyok a szokásosnál agitálósabb és feszültebb), ami meg nem jó, mert nekem csak 1 van, mert a másikat kivették. Nem akarok sugarat, akkor inkább kérek egy méretes koporsót, és 6 erős embert (*).
*) Itt Finnországban a temetéskor a rokonok, vagy ha azok gyengék vagy öregek, akkor barátok viszik a koporsóban a havert az utolsó útjára.
2 hete csinálom, és egy dekát nem fogytam. A reggeli súlyom (bocs, tömegem) arányos azzal, hogy előtte nap mennyi kalóriát fogyasztottam és égettem, de az esti az szinte mindig más. Ez meg este akar megmérni. Szerintem az én módszerem jobb lenne. De mondom, még azt se mondta, hogy egyek kevesebbet, vagy tornázzak. Hanem arra akar rávenni, hogy minden ételt, amit a számba tolok, fotózzak le. Tudod, röhögünk azokon, akik az étteremben mielőtt nekikezdenének, lefotózzák a kaját, most én is beállhatok a sorba. Elképzelem, mikor a finn segítő (edző?) megpróbálja értelmezni a székelykáposztát tejföllel, vagy a túrós tésztát/gombócot, a káposztás kockát, vagy hagymát, kolbászt és szalonnát.
Az élet szar, hát ha még rövidnek is látszik a vége...
Hogy mondta Maslow? előbb az alap szükségleteket kell kielégíteni, utána lehet a magasabb nők vágyak után szaladni. A létbiztonság meg oda tartozik az alapok közé.
Ja, hogy mit akarok? Fogyni, bazmeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése