Optikai tuning új paradigmában

Az megvan, hogy mi az optikai tuning? Ha valakinek kicsi a farka, vesz egy menõ autót. Ja nem, az az optikai hosszabbítás.

Ma az optikai tuningnak egy új válfaját láttam. Levelezõlistán jött egy hirdetés, hogy lakásfotózáshoz használt teljesen új bútorok eladók. Mivan? Az van, hogy valaki el akart adni egy lakást, berendezte bútorokkal, s mikor eladta a lakást, megválna a fotózáshoz használt használatlan (hihi, ellentét, kvázi paradoxon, hogy lehet hasznyálatlan, ha fotózáshoz használták már) bútorokat.

Vajon mennyit emelhet egy lakás értékén, ha nem üresen, hanem szépen frissen nullkilométeres cuccokkal berendezve fotózzák le?

Apropó fotózás: a bazilikánál egy csaj egy khm, kicsit nem túl szép pasit fotózott. Mondja a fiam, hogy ez elég gyakori, a tinderre most kvázi "profi" fotóssal (xyphotography vállalkozóval) csináltatják a profilképeket. Gondolom piackuktatás, meg PUA után az jön ki, ha egy fiatal (a fotós csaj volt mindössze a cipõvel együtt 20-22 éves, naggyon tapasztalt, de hatalmas volt a kamerája, gondolom minél nagyobb a teleobjektív, annál több pénzt tud elkérni a képekért - lám optikai tuning másik példája). Vörös farok (bár nem kommunista, de betoldás) vége.

Összeszámoltam, az eladásra kínált portéka (dohányzóasztal 40k, kanapé 180k, polcok, asztalok) összesen 400 ezer Forintra rúgtak (gondolom ezért mondják egyes helyeken, hogy 400 rugó). Ahhoz, hogy ez megérje, legalább milliót, vagy inkább 2-3, de lehet, hogy még több milliót dob a lakás értékén a csomagolás.

Hát ja, mik vannak.

Én továbbra is azt mondom, hogy a tartalom a fontos, nem a csomagolás (én is ronda vagyok, de milyen jószívû és önfeláldozó és szerény), hiába az Amfora (régi reklámszöveg: "tartalomhoz a forma, amfora" kb mint "cipõt a cipõboltból" vagy "KLG gyújtógyertya a motor motorja", de ami erre leginkább passzol a "jóbornak nemkellcégér").

Nem tudom mi a francért emlékszem ezekre a szlogenekre, feleslegesen foglalja a tárkapacitást az agyamban, s majd ha magam alá hugyozok az öregotthonban, és arra sem emlékszem hogy hány fogam maradt, majd ezzel fogok felvágni, hogy gyerekkori tévémûsorokból ídézek (tágas égen andalog...)

Tegnap társasoztunk a gyerekekkel. Kimentünk a telekre, összeszedtük a múlt héten megmetszett fákról levágott ágakat. Szalonnát is akartunk sütni, de az szárazság és tilalom miatt elmaradt, helyette elmentünk megnézni a lányomék (nekem) új házát, és ott az udvaron sütöttük meg a szalonnát, és utána (miután visszamentem a telekre az ottfelejtett szemüvegemért, +1 órás kanyar) éjfélig társasoztunk (kódnevek).

Az ikrek agya annyira nem jár együtt, mint a lányom pasija (szinkronrendezõ) és V* fiam (szinkron vágó) agya, õk fél szavakból is megértették egymást, gondolom mert összeszoktak a munkahelyen, de mikor a két iker volt egy csapatban, nagyon félreértették egymás asszociációit. Az enyémet viszont mind a három gyerekem értette (27, 25, 25 évesek). Az jó?

Szóval ebben a játékban volt egy szó, ejtőernyő. Nekem egyből megvolt, hogy égbőlpottyant, de nem akartam ennyire könnyûre venni, azt mondtam, hogy Huzella Péter. Mert volt a mesében egy Gryllus, aki fent ült a szekrény (?) (vagy létra) tetején és gitározott (hol vagy Vilmos - itt vagyok), és volt egy Péter, és nekem a Huzella jutott eszembe, aki Kaláka, pedig a mûsorban a Levente szerepelt, alias Levente Péter, alias Móka Miki. A gyerekeim ezt nem találták ki. Persze, egy elrontott asszociációt nem könnyû nem érteni (jav: nem nehéz nem érteni).

Tehát a memóriám sem a régi, hát még a csomagolásom, tehát a trendencia már elindult a lejtõn, a vége komolyan az lesz, hogy nem emlékszem semmire, de akkor is majd azt éneklem, vagy motyogom, hogy tán a dédi? á dehogy.

Az idõ fogy, ma már elmehettem levetetni az utazással járó harmadik korona tesztet. A negyedik kérdéses, mert szerdán így is, úgy is a dokinál kezdek, mert a tüneteim nem javulnak. (Kigoogliztam az éjjel, megvan az ön-diagnózis, szerintem Cserebogi tudná, mi az, mert rokon terület, de nem zavarom ezzel, majd a finnek is rájönnek, mint ahogy az indiai IT support is valahogy rájött hetek után, hogy a szerverrõl azért veszett el egy teljes órányi log, mert európában van óraátállítás.)

Most nem néztem tévét, helyette csináltam minden mást. Ma pl felszereltem a falra a digi dobozát, meg a wifi modemet, mert az a húgom ágya alatt, a fejénél volt, s szegény nem tudta, miért nem tud aludni. Ez falfúrással, kábelek vagdosásával, szerelésével és elvezetésével, 2x boltba menéssel járt (elmentem a boltba megvenni az antennakábelre való csatlakozókat - kellett egy tévé antenna vezeték elosztó szereléséhez, de elfelejtettem leellenõrizni, hogy nálam van-e a pénztárcám, s a pénztártól kellett visszafordulni, és hazajönni (nem haza, hanem anyámhoz, de itt itt vagyok itthon), és újra visszamenni (mondom, feledékenység, egyre romló memóriazavar).

Meg kidobtuk apám fürdõszobába telepített nagyítóját, amivel kb 2-3 éve még maga csinálta a fekete-fehér képeket a kiállításra. Na ez is egy olyan dolog, amit megtanultam, és gyerekkorom óta nem csináltam. Elõhívó oldat, barnító vagy kékítõ folyadék, vagy szolarizálás, vagy lágyítás, fixir... Szóval repült egy rozoga asztal (a kukába), a nagyító gép meg ment le a pincébe, mert azt nem szabad egybõl kidobni, elõbb örizgetjük pár évet, majd a pincébõl megy a kukába egyszer, majd. Majd ha újra jövök, folytatjuk tovább a ganyézást. Tele vannak a szekrények lejárt szavatosságú negatívokkal és mindenféle méretû Forte fotópapírokkal. Valamikor apám felvásárolta ezeket, mikor már alig lehetett kapni valahol, azokat sem lehet kidobni. pedig most hogy nagyon megöregedett, már nem igen fog neki kelleni.

Elnézem, szinte egész nap ül az asztal mellett, fehér lapokra felragasztott képeket rendezget müanyag lefûzõ tasakokba. Annyira jellemzõ, hogy õ fotókat rendezget. Anyám meg a konyhában áll a tûzhely mellet, és a kicsi (egyhíján félszáz éves) fiának fõzi a káposztát, vagy a rongyos húst, vagy a krumpligombóc levest. Annyira jellemzõ ez rájuk, mint az esti kiabálás a húgommal, anyám fáradt, és jajgat, hogy fáj a térde meg a mûtött válla, de nem segítene neki porszívózni. Le is fotóztam õket, hogy így maradjon meg róluk a kép. (Na meg a telken, mikor apám a pancsolt borai mellett ül, és magyaráz az unokának, hogy a lopóval hogy kell kivenni a bort a hordóból, s aztán alaposan megkóstolgatja mindet, azt is le kellett fotózni, az is oly jellemzõ.)

Szépen eljutottunk, nem, nem eljutottunk, mert nem vagyok miniszterelnök, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem eljutottam én magam a bútor hirdetéstõl az elmúlásig és az emlékezésig. Hamarosan ez a kiruccanás is emlék marad. Holnapra maradt még egy kis vásárlás (nem tudtam eldönteni, hogy csabai száraz vagy lángolt kolbászt vegyek, melyik finomabb, melyik áll el otthon tovább), talán lesz idõm kicsit pokemonozni a "nagyobbik" fiammal (3 perccel hamarabb született, meg kb 10 kilóval nehezebb mint a tesója, aki most finnül tanul), meg kiülni a rakpartra lábat lógatni egy kis FFP2-es friss levegõs nosztalgiázásra.

Szép ez a város, de nem tudom eldönteni, valaha haza akarok-e majd költözni ide.

Ja igen, megvan a Dobrev Klára. Ha én lennék a fidesz, rávenném a sleppet, hogy mindenki trollkodja be magát ellenzéknek, és válasszanak random, vagy válasszák meg azt, akit OVi a legkönnyebben legyõz, mert, honnan tudnák a szervezõk eldönteni, hogy valaki a kormánypárt trollja, vagy valóban kormányvátást akaró ellenzék? Ha a leggyengébb láncszem nyer, akkor lesz végre Új királyunk, Lõrinc, és az õ világszép felesége Andrea királyné. Na rá igazán büszkék lehetünk majd. Nekem tetszik a csaj.

Szóval nem, marad nekem Sauli, meg a trottyos elõdei, meg az a jóseggû finn miniszterelnök, õk jobban vigyáznak a koronámra (nálunk naponta 200 betegszik meg, nálatok meg 200 hal meg), és nem stadionra meg árnyékfocira megy a pénz...

Bocs, elkalandoztam, hol is tartottunk? ;)