Vegán

A fiam vegán étteremben dolgozik (ezt már mondtam), és nagyon élvezi (ezt még nem). (Onnan tudom, hogy minden este lelkesen beszél az újításokról, a munkahelyi történésekrõl, és a kajáról, amit fõz, meg amit tesztel.)

Egyszer bementem hozzájuk (nem csak egyszer, azóta már többször voltam), és láttam, hogy az ebédhez jár a kávé is (ezt nem tudtam). Gondoltam, miután jól laktam, hogy veszek kávét (nem veszek, csak töltök magamnak, épp most mondtam, hogy jár, nem kerül semmibe, nem kell érte fizetni), nem rohanok, a villamosjegy 80 percig érvényes, még akkor is vissza érek a munkahelyre, ha maradok 5-10 percet, és figyelem, hogy szorgoskodnak a csajok a pénztárban, meg a szakács a konyhán. Talán akkor még teltház volt, és talán akkor még volt budha tál, mert akkor nagyon le voltak strapálva, annyira jól ment a bolt.

És megérte maradni, mert a pénztárban a csajok észrevették, hogy a fiam apja vagyok, és hoztak extra sütit, azzal, hogy ez a séf ajándéka. A fiam volt a séf, persze aztán mondta, hogy ez nem az õ, hanem az egyik csaj ötlete volt, mert ebédkor hiába kértem, ezt a sütit akkor nem adták, csak vacsorához a-la-carte. A süti pedig a miso brownie volt vanília fagyival és eperrel, isteni, próbáljátok majd ki, ha arra jártok.

De térjünk vissza a kávéhoz, mert azért ragadtam tollat (értitek az elgépelést). Ott állok a kávés pultnál, kezemben gõzölgõ kávé, és nézem, hogy itt csak egyfajta tej van. Más éttermekben megszoktam, hogy van zsíros, zsírmentes, van tejszín, van laktóz mentes, és van barista, szóval többféle, és választani kell, hogy melyik az, ami nem hozza rám a hasmenést a villamoson, míg visszafelé utazok a kórházba. A laktóz mentes jó szokott lenni. Ott állok, és bámulok, és nem értem, hogy itt miért nincs választék, miért nincs a megszokott laktózmentes tej a kávéba, már majdnem mondom is az eladónak, hogy tudna-e hozni laktóz mentest, mikor rájöttem, hogy miért.