Azt hiszem flammeküche mérgezést kaptam, ma az icebreaker partin annyit ettem, hogy haza kellett jönnöm, ami persze nem haza, mert nem otthon vagyok se Budapesten se Finnországban, hanem itt Elzàszban, franciául Alsace.
Egy nappal hamarabb érkeztem, mert a ma hajnali járatomat törölték, erről tegnap délelőtt értesítettek, át kellett foglalnom, tegnap délutánra kaptam más útvonalon, szaladtam haza a munkából mert még be se voltam pakolva.
Tegnap benéztem Párizsba, ó, az örök város... és kipróbáltam a TGV szuperexpresszt, ami gyorsnak gyors volt, de kopottas, és este már itt aludtam. Nem pont itt, mert ezt a házat a Lappföldön szerzett ismerőseimmel csak mától béreljük, hanem egy igazi hotelben. Egy ideje nem adom 4 csillag alá, ott volt légkondi is, ami itt állítólag ritka. Ezért míg a többiek vissza nem érnek, míg tömik magukba a lapított kenyérlángost, addig én meztelen fekszem a nyitott ablak alatt, és próbálom rendezni a soraimat
Jó dolog a rugalmasság, de fárasztó.
A virágos hidakkal teli város hangulatos, ma nem volt még programom, így volt időm bejárni. 18000 lépést sétáltam eddig, de megyek hamarosan az állomásra gyűjteni többet, érkezik a lappföldi finn kolléga, elé. A városban sétálva találtam bazilikát meg Notre Damot is.
Szeretek utazni. Ez éltet. A flammeküche meg monnyonle!
1 megjegyzés:
szép!
Megjegyzés küldése