Hét végére terveztem, hogy elugrok a hétvégi házba. Jó időt mondtak, és a szabadság előtt jó lenne kicsit pihenni. Szerdán családi nap lett volna, M* és a gyerekei a szigeten, de az egyik beteg lett, másiknak változott a munka beosztása, harmadik meg két nappal később elutazott, a családi találkozó elmaradt. Juhé, üres a ház, meglepetés vendégként szerdán munka után eljöttem vidékre, pár napra. Ennek több, mint egy hete.
Az alsónadrág fogyott el leghamarabb. Hoztam elegendő ruhát, pólót, melegítőt, zoknit 4 váltást, de alsónadrágot elfelejtettem tenni. Az első három nap fel sem tűnt,mert vagy shortban, vagy pizsamában, vagy anyaszült voltam, hisz amúgy lakatlan a sziget, és szomszéd se volt a folyó túlsó partján.
Negyedik napon elmentünk a városba, középkori fesztivál volt lovagi tornával és koncertekkel, odafelé (úszógatyában) beugrottunk a szupermarketbe, vettem alsónadrágokat. Pipa.
Vasárnap múzeumba mentünk, ahol koncert is volt. A drága összebarátkozott egy idegen nővel a képeket nézegetve, akiről kiderült, hogy ő a koncert előadója. Megbeszélték, hogy a koncert után megvárjuk, és együtt megyünk a közeli nemzeti parkba, ahol idén már voltam háromszor. Kiderült, hogy van gyereke, elővette a melleit, megszoptatta, aztán a tónál levetkőzött előttünk és bement a vizbe úszni, annyira sikerült összebarátkozni, hogy nem zavarzatta magát. Szürreális. A koncertet adó zenészt ennyire közelről látni.
Aztán hiába cserélgettem, lassan füstös és koszos lett minden pólóm és más ruhám, mondtam, hogy haza megyek, mosni, kipihenni a pihenés (és a soknapos együttlét) fáradalmait, majd visszajövök, ha kell a segítség. A hétvégén ugyanis lehűlt a levegő, már nem volt annyira jó ötlet nap közben a hűvös faházban ücsörögve távmunkázni. Mert a múlt héten meleg volt (25-27 fok, itteni mércével kánikula, indián nyár, utószezon), a tó vize is felment 22 fokosra, munka előtt, közben és után ki tudtam menni úszni, élvezni a napot és a természetet. A hétvégén lehűlt az idő, Värttinä koncert alatt eláztam, meghűltem, az idő is lehűlt. De aztán a hétfő és a kedd is eltelt, és mégsem indultam haza, nem akartam itt hagyni egyedül.
Kedden közben megjött a favágó, kivágott 3-4 nagy fát, 8 órát dolgozott vele. A hétvégén jön a nagyobb család, testvérek gyerekestől, hogy a kivágott fát felvágjuk és eltegyük tető alá. Rengeteg fa, hasítógépet veszünk hozzá, azzal fogjuk darabolni. Ha kiszáradt, 3-4 évig lesz tüzifa. De kell a munkás kéz, ha eddig szinte csak nyaraltam, koncerteztem, kirándultam, lubickoltam a vízben, a jövő hétvégén, ami most van, legalább visszaadhatok valamit, segíthetek a családnak, ledolgozhatom a szállásdíjat. Mondjuk nem szívesen mászkálok fadarabokat gyűjtögetni az erdőben ahol kullancsok, rókák, medvék és mókusok lehetnek. Meg ahma azaz wolverine.
Kezdtem nyűgös lenni. Kezdtem fázni, köhögni, kezdett elegem lenni a nomád életből. Hiányzott az ágyam, a konyhám, a ruháim, a civilizáció, a higiénia. Meg a családom (kisebbik meg nagyobbik gyerek, ex). Mégsem mentem haza. Újra melegszik az idő, hét végére megint kánikulát ígérnek, a víz tegnap már 21 fokos volt, voltam többször úszni. Mondjuk az hozzá tartozik, hogy itt nincs csap, folyó víz, ezért nincs zuhany, vagy fürdő, pontosabban csak folyóvíz van, a szaunában hordóból vagy kannából magunkra locsolt folyóból hozott vízzel lehet fürödni, vagy beszappanozva beugrani a folyóba (ami a sziget után tóvá szélesedik). A ruha problémára is lett megoldás, a szupermarketben van mosoda.
A jelenlegi terv az, hogy hétvégéig maradok, addig sem érdemes betörni jönni, mert a gyerek otthon van és vigyáz a házra. A hét második felében meg elutazunk esküvőre, tűzijátékra, látni a szüleimet, meg az otthon élő gyerekeimet, meg hivatalos ügyeket intézni.
Jó kis emberkisérlet ez. Nekem az, hogy vajon meddig bírom a csökkentett, majd minden komfortot nélkülöző életmódot, a nőnek meg az, hogy meddig birja ki velem, mellettem 24/7. Mert már az összeköltözésről kérdez...
Tegnap elmentünk megnézni egy 4 szobás eladó lakást a szomszéd kisvárosban, Kuusankoskiban. Nekem tetszik a gondolat, hogy minél messzebb a nagyvárostól, minél kozelebb a termeszethez, a vizekhez. Kérdés, hogy kell-e és tudok-e innen bejárni Helsinkibe dolgozni, vagy találok-e itt a közelben valami kevésbé stresszes de jól megfizetett, nekem való munkát. Ja, a mostani munkahellyel egyre több a gond, mióta felvásárolt a multi, egyre rosszabbak a körülmények, egyre lassabb a fejlesztés, kezdek újra stresszelni a munka miatt. Lám most sem alszom, 5-kor felébredtem, hogy elintézzem a pottyantós vécét meg egyéb folyó ügyeket, s most nem kapok újra álmokat (finnül en saa unta - nem tudok vissza aludni).
Lófaszt vagyok boldog vagy legalább elégedett. Mindjárt izzíthatom a wifi hotspot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése