Épp csak eltemettük apámat. Azon gondolkoztam, anyám mennyivel fogja túlélni, most hogy csak egyedül van otthon, a parkinzonjával egyre inkább segítségre szorul, s ha 1) nem kerül idõsek otthonába, ahol segítenek neki öltözni, enni, és figyelnek a gyógyszereire, és ha 2) nem talál gyorsan valami életcélt magának, amiért még érdemes élni (ilyen volt apám gondozása), akkor nem sok idõt jósolok neki, egyszer elesik, belerül a kórházba, elkap valamit, és annyi, hiába vettem tegnap este repjegyet márciusra. A barátnõmmel mennénk meglátogatni, összekötve a lányom születésnapjával.
Mondtam is neki: maradjon egészséges, már amennyire lehet, olvasson, pihenjen, és beszéljen telefonon rokonokkal barátokkal, legyen továbbra is az, aki összetartja a családot. Engem a magyar számon ingyen hívhat bármikor.
Erre ma jött a hír, hajnalban elesett, valami medencei csontja tört. Bekerült a kórházba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gyors lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése