Zuhanyzok és nézem a kozmetikumokat amik szépen sorban állnak a zuhanysarok feletti párkányon. Praktikus helyen van, nem kell meztelenül, vizesen ki és bemászni, elég felnyúlni érte, ahol a csempe véget ér, ott az iparos csinált egy kis kiszögellést, elfér rajta a sampon meg a tusfürdõ, már ha az ember fel tudja emelni a kezét addig, kb 190 centi magasra. Anyu nem érné el, már akkor veszekszenek velem, ha a zuhanyfejet fent felejtem a zuhanyfej-tartón, és nem teszem le a csapok tetejére, mert anyu nem éri el. Bár már meg tudja vakarni a feje tetejét. Decemberben a szájáig sem tudta felemelni a kezeit (enni). Javul. És annak sincs nagy veszélye, hogy maga menne el fürdeni, mert segítség nélkül nem tud a lábára állni. Bár már ez is javul, ha felemelem, megáll, nem rogyik össze. Így gyógytornáztatom.
Nézem ott fent az egyik bio meg vegán sampont, van rajta egy nyuszi jel, persze sok az intelligenciám, rájövök, hogy ez nem azt jelenti, hogy nyuszipisit tartalmaz, hanem azt, hogy nem tesztelték állatokon.
Hát kérem szépen, én most káming áutolok. Én azt akarom, hogy a samponomat és tusfürdõmet teszteljék le alaposan, ha kell, állatokon, hogy biztos lehessek benne, hogy nem fog bõrrákot, vagy allergiás reakciót, vagy hajhullást okozni. Mondjuk azt már nem igen tud, de ha a mellkasomról is elmenne a szõr, nem tudom, mit csinálnék az állatvédõkkel. Valszeg semmit. Persze azt nem akarom, hogy az állatok szenvedjenek, csak olyan mértékben samponozzák õket, amennyi feltélten szükséges ahhoz, hogy utána önként jelentkezõ embereken is minimális kockázattal tesztelni lehessen.
Az állatkísérletrõl jut eszembe, hogy az ember is állat, és ha valaki tiltakozik az állatkísérletek ellen, az embedded, by default, tiltakozik az emberkísérletek ellen is. Hát a hugom, aki a nyuszis sampont vette, tiltakozik az állatbántalmazás ellen, de az emberkísérlettel teljesen jól meg van békélve. A szientológus haverjai valamiért fekete listára tettek mindent, ami pszi- vel kezdõdik. A pszichológust, pszichiátert, és lelki betegségre ható gyógyszereket is. Elsõ pár este (véletlenül) beadta anyunak az esti gyógyszereit, amibõl az egyik szorongásoldó, a másik a parkinzonjára és a tévképzeteire való pszichotikum (jól mondom?), a harmadik meg gyorsan ható altató. Tegnap este egyiket sem adta be neki. Nem is aludt, óránként felébredt, és egész nap olyan volt, mint az ördög a Vitéz János bábszínházban, mintha palacsintasütõvel (náncsi néni nagymamucikám báli legyezõje) fejbe vágták volna. Az elsõ pár nap a keze sem remegett, a parkinzonos tünetek is egy idõre megszûntek, aminek következménye az volt, hogy tudta kanalazni a levest. Hát ilyet csinált vele a gyógyszer, meg az átaludt éjszaka.
Kisérlettervezés. Ha több faktorod van, aminek a hatását vizsgálni akarod, akkor úgy tervezed meg a kísérletet, hogy lehetõleg minél kevesebb teszttel minél pontosabban ki tudjad mutatni, melyik faktornak van hatása a kimenetre. Itt most az elsõ napokban megkapta anyu a gyógyszereket, és mind a 3 nap kivittük kerekes székkel sétálni. A következõ napon nem volt remegés, és nem volt tudatzavar, nem voltunk könyvtárban, pontosan tudta, hogy ez a saját lakása, és nem hotel, és nem voltam apu. Aztán tegnap elõtt nem kapta meg az esti nyugtatókat, és mivel egyedül voltam vele, nem is tudtam kivinni sétálni. Nap közben elkezdett remegni, feszült volt, nyugtalan. Pedig a hugom nem is volt itthon és nem üvöltöztünk egymással. Tegnap sem kapott gyógyszert este, és ma már nagyon erõs volt a parkinzonos remegés. Fõleg akkor, mikor mind a ketten jelen voltunk, mert sokat kiabáltunk. Na akkor ki akart ugrani az ablakon, mondtam, hogy szeretném látni, hogy feláll, és elsétál az ablakig.
A kisérlet nem volt jól megtervezve, mert nem tudom megmondani, hogy azért kezdett remegni, mert nem voltunk friss levegõn, vagy azért mert nem kapta meg a gyógyszereit (és ezért nem aludta ki magát). Holnap jönnek az idõsek otthonából, és szerettem volna, ha olyan állapotban látják, amilyen pénteken vagy szombaton volt. A hugom most kisérletezik vele, olyan gyógyszert nem ad neki, amihez valszeg hozzá van szokva, mert a kórházban kapta. Egyik napról a másikra nem lenne szabad így abbahagyni.
Gyûlölöm a szientológusokat, akik önkényesen felülírják az orvosok receptjét.
S még anyám kérdi, hogy mi bajom van a hugommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése