Kicsit pihenõs lett ez a hétvége. A barátnõvel töltöm, már amikor nem dolgozik. Ma a drága dolgozik, közben haza jöttem pakolni, mosogatni, intézni az itthoni dolgokat. Lemostam az autót, ma szép tavaszi idõ van, 13 fok. A ház elõtt a hó már csak nyomokban látszik.
A gyerek mondta, hogy ha jó az idõ, menjünk ki az erdõbe. Nuuksio ilyenkor olvad, sáros, csúszós, javasoltam, hogy menjünk inkább Kuusijärvibe. A barátnõm is belelkesedett, még nem találkozott a fiam finn barátnõjével, meghívta õket velem együtt reggeli kávéra, ami nála brunch-ot (bõséges reggelit) jelent. Volt tojás, füstölt lazac, sajtok, zöldségek, rozskenyerek. Aztán ki akarta próbálni a füstös szaunát.
Teljesen más élmény, mint az elektromos, vagy a fa tüzelésû. A köveket felfûtik 400 fokosra, a kabint kiszellõztetik, és a kályha a kövekkel egész nap tartja a meleget. Ott mentem vízbe ugrani. Nem kaptam infarktust, bár a pia után erõsen dobogott a szívem.
Anyum értesítést kapott, hogy felszabadult a hely az idõsek otthonában, hamarosan költözhet. 1 hét múlva megyek Budapestre megint, nem tudom, hogy addigra már az új helyre kerül-e, vagy még a kórházban kell látogatni.
Nekünk a lakáshoz a kulcsot most a hétvégén kéne megkapnunk. Reméljük, hogy minden simán megy. A régi tulaj nem vette fel velünk a kapcsolatot, és nem tudjuk, intézi-e a költözést. Ha hétfõig nem jelentkezik, kedd reggel rendõrökkel, a végrehajtóval, a gondnokkal és egy zárcserélõ lakatossal megyünk kilakoltatni. Remélem, hogy nem tesz kárt a lakásban... Az ingatlanközvetítõ szerint nem lesz gond, a végrehajtó segít.
Elsejétõl az új lakás udvarán van fizetett parkolóhelyem. Ha legközelebb Budapestre utazok, már ott hagyhatom az autót, onnan a vasútállomás 2 perc. Ma elhajtottam arra, az én helyemen idegen autó állt. Ha kedden is ott lesz, teszünk egy cédulát az ablakára, hogy április 1-tõl ez a mi helyünk, menjen el. Már elképzelem, hogy ha visszajöttem Budapestrõl, az autó ablaka betörve, a kerekek leeresztve, és az oldala végigkarcolva fog várni. Nem pesszimista vagyok, csak készülök a lehetõ legrosszabbra.
Költözésnek nem láttam nyomát a ház elõtt.
Ebben a szép idõben többször kimentem a héten az udvarra (amíg tartott a magyar cigi). Már elõre sajnálom, hogy elköltözök, hogy nem lesz saját udvarom. Valahol utálom ezt a lakást, ami a családra emlékeztet, de 14 évet itt éltem, és nehéz megválni tõle. Ha nem változtatok, akkor 10-20 év múlva is itt fogok élni és az anyagi gondokról fogok panaszkodni. Szóval megyünk elõre. Ha a nõ nem válik be, majd szétköltözünk, és akkor gondolkodok azon, hogy hogyan tovább.
Tengap észrevettem, hogy az arca öregszik (nem locsolta soha senki), és egész este a volt férjérõl beszélt, még képeket is mutatott. Vele kellett romantikáznom, hogy milyen életük volt együtt, mennyit utaztak, mennyire sokat keresett a pasi. Aztán elitta a máját. Nem tudom, hogy viszonyuljak a volt férjéhez. A gyerekei elfogadnak, az én gyerekeimet elfogadja.
Nálam nem lesz locsolás, és nem lesz sonka, szakítok a kötelezõ hagyományokkal. A gyerekek átjönnek majd megnézni a bicikliket, amit ki akarok dobni, nekik hátha kell. Ha tudom, elhívom a lányom, a fiam finn barátnõjével még nem találkozott. Hadd lássa, hogy gyarapodik a család.
Jó húsvéti készülõdést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése