Az iratokat válogatva találtam egy blogbejegyzést, amit papírra írtam (szoktam), és most megnéztem, lett-e belõle poszt. Vagy nem lett, vagy lett, de töröltem. Most ismétlem magam. Az évszám kb 2014.
Szerintem elég ciki a blogban receptet írni. Mintha más nem tudná, hogy kell fõzni, nem találná meg bárki a szakácskönyvben v a neten, hogy kell azt a bizonyos ételt elkészíteni.
Hogy miért zavar a sok recept? Talán azért, mert ha mindenki minden nap kiírná, hogy mit és hogy fõzött, akkor az egész web receptekkel lenne tele. És minden recept, amit kétszer írnak le már redundáns, felesleges, foglalja a helyet a hálóban. Elég lenne csak hivatkozni a meglévõ receptre, pl ma pempõt fõztem Stahl-módra. Valahogy úgy, ahogy a viccben: a bolondok a diliházban viccet mesélnek egymásnak, de mivel már mind tudják kívülrõl, csak a sorszámát mondják, és röhögnek rajta. Ha azt akarom kiemelni, hogy egy ételt hogy variáltam meg, akkor az alaprecepthez képest elég csak az eltérést (delta) megírni.
Aztán látom, hogy én is mennyi receptet osztok meg...
Ma halat sütöttem, hozzá tejszínes krumplit. Így készül: a 60-80 dkg krumplit meghámozom, vékony szeletekre karikázom. A hõálló tálat kivajazom, szépen sorban, hogy kis felületen éritnkezzenek, belerakom a szeleteket. Erre öntök 2 dl fõzõtejszínt plusz 1 deciliter tejet, amit elõtte 5-6 gerezd tört fokhagymával, sóval és borssal ízesítettem. Elõbb 15 percig sütöm 220 fokon, aztán még egy órát 175 fokon, hogy átsüljön. Addigra részben magába szívja a tejszínt, és a teteje megpirosodik. Aki szereti, tehet bele póréhagymát. A lazac és a krumpli mellé párolt zöldség vagy saláta illik.
---
Ma vendégségben voltam, ahol zúza és szívpörkölt volt, meg fekete tintahal pörkölt rizzsel. Na én ezeket messze elkerültem, de a palacsinta és a zserbó ízlett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése