2014. július 30., szerda

I so fucking love you

Szeretem a mûfajok keveredését, mikor két teljesen nem összeillõ dolgot valamilyen módon mégis összehoznak, én is ezt teszem a blogban a fogalmak összekapcsolásával (fodros agykocka).

Itt egy gyönyörû romantikus musical-betét (ha tudnátok, mennyire utálom a musicalt) egy kis hozzáadott értékkel, nekem tetszik, neked biztos nem fog. Lehet +1-kedni, ha mégis.


Idézet a filmbõl: PLEASE JUST TAKE THESE FUCKING FLOWERS!

Ja, hogy miért õk? Nagyon tehetségesek a stílusok közötti ugrálásban (inter-stílus, vagy multi-stílus), õk csinálták a mit mond az róka klipet és a nyelveken beszélõ liftet, gondolom ezek megvoltak. Itt ráadásnak egy másnaposságra kitûnõ laza jazz finnországihoz hasonló tájakkal, és igényes szöveggel. Szerintem ez tökéletes példája hogy milyen mesterien úszkálnak (cseleznek) a stílusok között.

2014. július 29., kedd

Nem lep meg

Tényleg ki vagyok akadva. Remélem nem kell magyarázni, hogy miért mondtam nemet a budapesti állásajánlatra. Azt mondtam, nem érett meg a helyzet a hazaköltözésre. Pedig itt igazán komoly anyagi gondjaim vannak, úgyhogy menekülnék. És nem hogy nem érik meg, egyre inkább visszafejlõdik. A klubrádió, az rtl, a köztársaság törlése az ország nevébõl, a piramisok, most meg ez a legújabb, hogy a liberális demokrácia helyett munka alapú társadalom jön. Szegény otthoniak, már annyira unjátok a politikát, hogy befogjátok fületeket szemeteket, és a szátokat is, amikor szavazni kellene ez ellen a köpcös majom ellen, aki hûbéri rendszert épít.

Kiváncsi vagyok, ki lesz a 21. század elsõ királya.

2014. július 28., hétfő

Van Isten!

Eddig sem kételkedtem benne, hogy van teremtõ, ha másként nem, hát kellett legyen valaki vagy valami, ami az õsrobbanást elindította, legyen az egy teremtõ "személy", vagy egy rendezõ elv, na de most kaptam tanúbizonyságot is róla, hogy van, és jóságos.

Mert szombaton elhagytam a frissen vett Decathlonos sapkámat, és ma visszamentem a boltba, ahol a manikûr készletet (körömreszelõt) vettem, és megvolt, sõt, félretették. Jóságos az isten, mert alapjában jónak teremtette az embert.

A másik eset kicsit durvább, mert égi jelet is kaptam tõle. Az úgy volt, hogy a mormonokhoz mentem, egy családhoz, beszélgetni. Ez már szokásom egy ideje, mert jól esik velük beszélni a bibliáról, és a Mormon könyvérõl, olyankor rám ragad mindig valami jókedv, hisz folyton mosolyognak a misszionáriusok. Azon gondolkodtam éppen, hogy mondom meg nekik, hogy nem hagyom magam bedarálni, engem nem fognak megkeresztelni, mert minden porcikám tiltakozik ellene. Nem érett meg a helyzet rá, nem vagyok kész, nem vagyok döntésképes, és nem akarok olyan döntést hozni, amit késõbb megbánhatok. Csak ha biztosan tudom, hogy jobb lesz az életem. Na de a szent lelket csak azoknak ígérik, aki megkeresztelkedik, tehát ördögi kör.

Mindenesetre gondolatban szedtem össze az érveimet, hogy hogyan magyarázom meg nekik, ami bennem megérett. De mivel ezen túlságosan belelkesedtem, le kellett valamivel csillapítani az agyam forgását, még utoljára elszívtam egy szál cigit. Mert aznap reggel elhatároztam, hogy abbahagyom, és tartottam is magam ehhez a döntéshez. Aztán felpattantam a kerékpárra, hogy indulok le a lejtõn, már idõ volt, 8-ra vártak, és azon nyomban beleborultam a csalánosba. A kezem lehorzsoltam, a kerékpár összegörbült, és kegyetlen csípett a csalán.

Ez volt az égi jel, tehát isten létezik, és fentrõl figyel, és végre jelet adott nekem is. Csak azt nem tudom, mire vonatkozott ez az égi jel, arra, hogy tényleg nem kellene cigarettázni (megerõsítés), vagy hogy enyhén bódult állapotban nem kellene azonnal biciklire pattanni, vagy hogy ne mondjam le a mormonokat, vagy hogy visszatartson, ne is menjek oda (lebeszélés). Szóval jött a jel, csak nem tudom, mit jelent. Lehet, hogy meg kellene tanulni ezt az isteni nyelvet, hogy fülem legyen, hogy megértsem?

Mindenesetre elmondtam, ami a begyemben volt, s ezért, vagy ennek ellenére a misszionáriusok elkezdtek még aktívabban támogatni, hogy a kifogásaimat kezeljék. Mint az Amway-ben. Megtudtam például, hogy nem kell a fizetés 20%-át oda adni nekik, mert csak 10% az egyházi adó náluk. Na bumm, mikor az aprót számolgatom, hogy mibõl fizetem ki a gyerektartásokat, a gyerek óvodája felét, meg a lovasiskolát, s még azt sem tudom, mibõl veszek vacsorát, nemhogy 10%-ot még oda is fizessek.

Aki a blogom alapján, vagy a dicsekvésem (utazások) alapján ítél meg, tényleg nem hiszi el, hogy messze több az, ami kimegy, mint ami bejön, lassan el kell istentelenednem, hogy legyen bátorságom elmenni lopni, vagy legalább a strandon összegyûjteni, kikukázni a vissza nem váltott sörös palackokat.

Ha van isten, akkor igazán küldhetne egy lottó hetest. Igen, veszem hetente a szelvényt, de két-három találatnál nem volt még több (egyszer nyertem vissza a lottószelvény árát, 1 eurót, akkor 3+1 találatom volt). És ezen nem segít az sem, hogy naponta találok 1-2-3 négylevelû lóherét.

2014. július 25., péntek

Balti tenger

Tegnap megint voltam a tengeren. Mióta visszajöttem a szabadságról, tombol a kánikula, a télapónál is melegrekord dõlt (31), mondtam már? Nálunk 28-32 között, ami igazán magasnak számít Finnországban. Szóval tenger, a víz 23 fokos, enyhén sós, még vannak helyek, ahol nem jelent meg a kékalga. Ha nem adódik jobb program, ma is megyek. A szomszédos mókus sziget (Seurasaari) gyalog csak 20 perc, gyorsan mélyül, kevesen vannak, van öltözõ fülke. Vagy Matinkylä, oda busszal tudok menni, és van zuhanyzó. Meg árnyék. Na meg néha be is borul... ok a csalánba.

Seurasaari


Matinkylä

Matinkylä

Seurasaari

Matinkylä

2014. július 24., csütörtök

Stop cigi, mormonok

Hétvége óta tart a kánikula Finnországban. A télapónál (Rovaniemi) 31 fokos melegrekord volt, vajon van neki nyári szakálla? Én meg ha tehetem, minden nap kimegyek a tengerre fürdeni. Anyajegyeim próbálják a napot kerülni, de jól esik.

Leszokóban vagyok a cigarettáról. Figyelem magam, milyen hatást vált ki: elszédít, összezavarja a gondolataimat, ezért elmúlasztja az aggódást, de nem jó, köhögtet, és már az a bódultság sem kellemes. Pl utána nem lehet hirtelen felállni, mert elesek, vagy ha felülök a kerékpárra, beborulok a csalánosba.

Igen, ilyen is volt, tegnap. A mormonokhoz mentem, és fogalmaztam a gondolatot, hogy mondom meg, hogy jól esik velük beszélgetni, hasonlítani a világnézetüket a teozófiához, az evangélikus valláshoz vagy a krishna hithez, de nem akarom, hogy lenyomjanak a víz alá, és ami fontosabb, nem akarom oda utalni a fizetésem. Tegnap megtudtam, hogy nem 20, csak 10%-ot kellene fizetni. Az sem kevés, ha azt nézzük, hogy abból kijön egy apás hétvége repjeggyel, hotelszobával, szeretõvel együtt.

Szóval fogalmazok fejben, kicsit aggódok, és bár reggel óta nem gyújtottam rá, gondoltam, ezt az aggódást mégis jó lenne kiütni, mielõtt biciklire pattanok, elszívtam egy szálat (minimális nikotin és kátrány tartalmú cigi volt). A domb tetejéig csak toltam a biciklit, ott befejeztem a cigit, eldobtam, és ugrok fel, indulok le a lejtõn, és azonnal borulok be a bokorba. Csíp, mint az isten, és lehorzsolta a kezemet, lábamat, elgörbítette a kormányt és az ülést. Megsimogatom a csalánt (szcientológus assziszt), hogy ne fájjon annyira, a kezem is bedagad.

Igen! Kaptam végre egy égi jelet! csak azt nem tudom, mire vonatkozik? 1) Hogy ne cigizzek, tartsak ki az elhatározásom mellett? 2) Hogy ne rohanjak cigizés után, mert fejre állok? 3) Hogy ne mondjak nemet a mormonoknak? 4) Vagy hogy oda se menjek, inkább menjek haza lemosni a sebeimet?

Szóval nem elég, ha a fentiek adnak egy jelet, azt is tudni kellene, hogy mire is adják a jelet. Mint ahogy nem tudom mire venni ezt a nagy forróságot. Kínozni akarnak vele, vagy a kedvünkben járni?

Mindenesetre ma megint nem hoztam cigit, és jól viselem a hiányát, helyette ebéd után fagyit nyaltam, ezt még épp megengedhetem, munka után meg kimegyek megint a tengerre úszni egyet. Az jól esik.

---
Ui. Magyarországon elszállt a mérleg, megint elértem a 110-et, a rétes ellenére mostanra sikerült visszacsúszni 107,5-re. Talán a mindennapos úszás és gyaloglás segít. Na meg a gondolatok helyrerakása, és az elhalasztott döntések lezárása.

Ui2. A mormon dolog lezárása felemásra sikerült, mert megértik, hogy nem akarok tag lenni, ennek ellenére szívesen beszélgetnének velem az evangélium(uk)ról. Nos... A határozott, bántó nemet talán jobban megértették volna.

2014. július 22., kedd

Nyár van

Seurasaari tengerparton talált 4-levelû lóherék száma: csak 1.

---
Sebaj, megmártóztam a tengerben, alámerültem kétszer, s nem is volt hideg. Most jó. A rétes is finom.

---



---

2014. július 20., vasárnap

Nem tudok olvasni - túl nagy a csend?

"Mi kell ahhoz, hogy megérintsen [egy könyv] engem, hogy meghalljam mit is akar nekem üzenni? Elsősorban minőségi idő és csend. Valljuk meg őszintén, hogy mindkettő nagy hiánycikk életünkben."

Pataki Levente sorait olvasom, pár perccel az után, hogy valakinek panaszkodom: nincs idõm olvasni, hiába várnak a könyvek, kb 30 darab sorban az asztalomon, ha nem megy az olvasás. Gyarapodnom kellene, fejlõdni, tanulni, újat látni és hallani, hogy rendezõdjenek az agykockáim, de valahogy csak bámulok ki a fejembõl, nézem az elhúzó repülõket, az égen kergetõzõ madarakat, a bodorított felhõket, a levágott füvet, a kivágott fa hûlt helyét, és a frissen gõzölgõ grillcsirkét a salátaágyon... Nem, az olvasás most nem megy. Talán nincs elég csend. Mióta elmentek, kívül elvileg csend van, de belül zaj, zûrzavar. Nem tudok minõséges idõt csinálni, hiába dolgozom minõségbiztosításban, magam számára nem tudok biztosítani. Csak nyafogni, hogy nem megy az olvasás. És olvasom tovább:

"Figyeljük meg, hogy milyen zajos világban élünk. Már nagyon nehéz olyan helyre félrevonulni, ahol mindenféle zajtól távol vagyunk. Nem is olyan rég, egy ifjúsági bibliaóra kapcsán tevődött fel a kérdés, hogy a mai generációnak van-e szüksége a csendre. Meglepő volt azt hallani, hogy sokak nem tudnak mit kezdeni a csenddel, sőt egyenesen zavarja őket."

Pont errõl beszélek. Talán ha lenne valami háttérzaj, gyerekzörej, vagy tévé, vagy zene... Van, amikor megérint ez a Levente. Hálás vagyok érte.

"Érdemes ezen elgondolkodni. Ha valóban zavar a csend, vajon mi az oka mindennek? Félek attól, hogy a csendben egyszer csak érthetővé válik az Úr szava?"