2016. augusztus 23., kedd

Troll

Troll lettem. Vissza akarom csinálni az egészet, az online jelenlétemet, a megosztásokat, a lájkokat. Mindet. Nem akarok felszínes barátságokat, nem akarom megosztani az életem, nem akarom, hogy kövessenek, nem akarok mást mint normális emberi kapcsolatokat. Leülni, sörözni, egymásra figyelni, és megbeszélni az életet, meg a tőzsdét, meg a politikát. Meg pontozni a csajokat.

Tudod milyen szar az, amikor a tömegben egyedül érzed magad? Na az van. Ahelyett hogy aludnék, most itt ülök, verem a fejem az asztalba, és törlök mindent, a weboldalakat, a fotókat, mindent. Elegem van magamból, törlöm a barátságunkat. Kész. Ezt nem lehet leírni szavakkal.

Ez noormáális?


---

A mai film is a másokról szólt, amikor idegenek költöznek a házba, az alsó szintre (2 családos a ház). Arról szól a film, hogy vegyük el mások boldogságát.


---

Eszembe jutott, hogy nem pucoltam meg és nem magoztam ki a szilvát, azt a kb 5 kilót, amit lefagyasztani (gombócnak) vagy lekvárnak vettem.

---

A csodálatos finn oktatási rendszer. Kint van tornaóra. Zuhog az eső. A gyerekek másnap tüsszögnek, a gyerek lázas. A tanár a kezét mossa: tessettek volna törölközőt is behozni. Ridegtartás. Aki nem bírja kihullik. Így nevelünk átlaggyereket, átlag gyógyszerszedő adófizetőket.

A finn sportos nép. Friss levegő, séta, futás, kerékpár, konditerem. Kutyasétáltatás. Feleségcipelés. Erre nesze, kapnak 1 darab bronzérmet az olimpián.

Szerintem nem tudnak doppingolni. Mint ahogy nem tudott a Nokia lobbizni se. Lehet, hogy alacsony a korrupció, de hogy az ország szarban van, az biztos. És hála az átlagképzésnek, nincs egy tökös gyerek, aki kihozza belőle.

---

Nem akarok itt sem élni. Nem akarok otthon sem élni. Nem akarok én már semmit, hagyjanak békén, tegyenek ki az esőre.

2016. augusztus 22., hétfő

Kicsit görbe a lába de szódával elmegy...

Tegnap felhõs idõben, eleredõ esõben úsztam 1200 métert. Az eredmény ma reggel 103,1 kiló. Lassan de biztosan haladok. Már vettem futós pólót. Bár tudnám mi a célom vele :).

Ma este lesz még egy mozi, aztán tartok egy kis szünetet. A finn Laura Birn játszik egy angol thrillerben, õ lesz (az egyik) szõke anyuka. Az IMDB-n nem kapott valami sok pontot. Nekem bejön.



A gulyásleves finom.

Más

Tegnap skandináv rövidfilmeket néztem, valahogy mind a mássághoz kapcsolódott. A finn film írója és fõszereplõje meg is jelent a film után, szerencsére a beszélgetés vagy interjú 10 perc volt, és még odaértem a következõre, ami igazán szerethetõ francia film volt. Az agydaganatos vidéki orvos helyére érkezik egy talpraesett nõ. Mindenki azt hiszi, hogy a doki pótolhatatlan... A film címe Irreplaceable.

Az érdekes az, hogy ez is (legalábbis számomra) az idegenkérdéshez kapcsolódik: nem elég beengedni az idegent, és várni, hogy beszokjon és beletanuljon az új környezetben adott feladatokba, igenis kézen kell fogni és meg kell neki mutatni, hogy mi hogy szoktuk. Amikor a doki az autóban ülve várja, hogy a csaj átvágva a baromfiudvaron megtalálja a beteget, aki elzavarja, hogy a rendes orvost akarja, akkor az integrálás nem mûködik. Amikot bemegy vele és bemutatja, elmondja, kirõl mit érdemes tudni, hogyan kell leszerelni az ugatós kutyákat, meg bánni az öreg nénikével, akkor elfogadják. A film vége is aranyos, tetszett, nálam ez 10 pontos volt.

Ha már a másokról írok, ezt is meg kell említeni: természetesen én is azon az oldalon állok, hogy a szerencsétlenen segíteni kell, de ha nem hajlandó elfogadni a befogadó ország szabályait és itt rendben élni, akkor ki kell dobni. A burkás fürdést is tiltanám, ennek inkább praktikus oka van, mint a szaunában meztelen fürdésnek. Szóval megyek haza, fel a hegyre, van egy kanyar, ahol utána nagy emelkedõ jön, tehát már a kanyar elõtt szoktam nyomni, hogy felmenjen az autó. A kanyar elõtt buszmegálló, úgy, hogy a buszt nem lehet elkerülni. Hülye finn építészet. Látom áll a busz, se fel, se le senki, vagy legalábbis akkor még nem láttam, hogy az az egy személy egy percen keresztül próbált leszállni. Vagy felszállni, de a vezetõ nem engedte. Az illetõ szemmel láthatóan bevándorló, kb 6-8 éves, koszos, enyhén barna bõrû, kócos gyerek - miután a busz elment és utat engedett a kanyarhoz - megáll elõttem a zebra közepén, és áll, és bámul. Nem tudok elhajtani. Jelzek neki, hogy mehet, elengedem, erre semmi, aztán 10 másodperc mulva elindul lassan, én meg mögötte elhajtanék utamra, mire visszafordul, megfenyeget az öklével, és leköpne, hál ég az ablakom nincs leengedve. Legszívesebben megmutattam volna neki, hogy mi itt északon hogy szoktunk az utcán viselkedni, de mivel nekem is megmutatták, megtanították, hogy a finn tojik az ilyenekre, és mi nem szoktunk móresre tanítani idegeneket, hagyom szegényt, hadd induljon el a bûnözõvé válás és a kirekesztõdés útján. Talán nehéz volt az útja, talán fáradtak a szülei, de ha nem tetszik nekik az, hogy a buszjegy pénzbe kerül, vagy hogy idegeneket nem fenyegetünk, akkor leisút, felisút.

Aztán este jött a szokásos templomi koncert, ahol Bach orgonáit akarták összepárosítani a soul-os és popos citerával, akarom mondani kantelével. Iida Elina szépen játszik, de 1) nem lehetett látni, a mozdulatait, meg a táncát, mert a karzaton volt az orgonista mellett 2) nem a templomba való 3) és a hangosítást is elcseszték. A két zene annyira más volt, nagyon nem illett össze, és már a második szám alatt kénytelen voltam fészkelõdni... Amiért mégse bánom, hogy végig ott maradtam, az a ráadás volt, ahol a kantelés könnyûzenét az orgonista kísérte. Na az katarzis volt.

Majd megpróbálom bedigitalizálni.

2016. augusztus 20., szombat

Gumibogyótámadás

Nem is én lennék, ha megúsznám megégés nélkül. Már úúgy hiányzott! Avagy a drágán vett bolti csoda leváros üveg kupakja megadta magát. Sejtettem, hogy valami turpisság van benne, mert ez nem az a sima bolti konzerves üveg és a hozzá való egyen kupak, hanem valami speckó, magasabb a kupak pereme, a menet, gondoltam talán így jobban zár. Jó drágán (annyiba került az üres üveg, mint a másik boltban a lekvár, vagy Uncle Bens Thai kókuszos curry üveggel együtt). A frászt. Csak így tudták megoldani, hogy a gagyi angyagból készült kupak valamennyire rajta maradjon az üvegen.

Az úgy volt, hogy belemertem a kiforrázott üvegbe a lekvárt, rátekertem a kupakot, megfordítottam az egészet, hogy az üvegben levő levegő felmelegedjen, ilyenkor még egyszer egy kicsit meg szoktam ereszteni a kupakot, hogy a felesleges - már forró és kitágult - levegő kiszaladjon, erre az a megnövekedett forró levegő hát nem levágta a kupakot? A menet nem tartott. Az üveg lekvárral együtt elrepült, az ujjam és a tenyerem megégett. Ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy az egész konyha kapott gumibogyó támadásból, a vörösáfénya szemek mint valami repeszgránát szikánkjai betöltötték a lakást. Saját színes szélesvásznú cukros piros tüzijáték, aug 20-án este, magyar idő szerint szinte pont 9-kor.

A kezem? Túléli.

Tanulság? Soha ne bízz az idegenben. Addig ne barátkozz ismeretlen üvegekkel, amíg nem bizonyított.

Az idegenről jut eszembe a film, Welcome to Norway, ami a bevándorlókról szól, és állítólag vicces. Állítólag, mert inkább úgy döntöttem, hogy gumibogyót válogatok, ha már betegen itthon maradtam befőzni, azt a maradék három kilót (tegnap csak kettőt válogattam át és főztem be, és ennyi maradt), gyorsan kiválogatom, és odakészítem, hogy este a piknik, meg az uszoda, meg a filmek után csak alá kelljen gyújtani, és már kész is. Csak a gumibogyó, ami finnül puolukka, avagy vörös áfonya (fanyar, de tele mindenféle hasznossal, most ne kérdezzétek mivel, talán flavonokkal meg vitaminokkal, de a medvék is ezt eszik) úgy gondolt, hogy nyugodtan lekéshetem a filmet, mert rengetegen voltak, és szinte mindet egyenként kellett válogatni, leszedni a rátapadt levéldarabokat, meg a szárukat, pici két milliméteres vacakokat. (Azt mondják a finn mensás lányok, hogy azt felesleges leszedni, mert főzéskor eltűnik.)

Szóval az egyik filmet, ami a másokról, az idegenekről szól, kihagytam. A másikat viszont, a Captain Fantastico-t megnéztem, és igazán nem bántam meg (10-ből 9 pontot kap tőlem). Jól beválasztottam, ez is a másságról szól, de máshogy. A tanulsága az, hogy ha az ember más, és illiberálisan szembe pisil a széllel, akkor is tudnia kell alkalmazkodni a többségi szabályokhoz, mert a többség eltiporja. Hát a főhős és a családja is megpróbálja, és ... és sikerül is nekik, de nem lövöm le a poént, mindenesetre maguknak főzik be a savanyút és a lekvárt is. Volt még a filmben gyerekvédelem, meg gyerekbántalmazás, meg háztetőről leeső gyerek, meg mindenféle vallásos meg filozófiai izé, meg bátortalan pasi, aki nem tudja mit kezdjen a nővel... :) szóval a lelkemhez igazán közel állt a film. Hogy akkor miért csak 9 pont? Mert amerikai. Bár akár road movie-nak is jó. A mormon vagy amish jelenet a rendőrrel cuki volt. Na meg a Noam Chomsky nap megünneplése.

Ez a pasi a főszereplő.


Közben persze úsztam is, fél órám volt, ezért épp csak nem lett meg az 1000 (előttem valaki úgy fuldoklott, értsd: lassan kapálózva úszott, hogy nem tudtam soha megelőzni).

A finnekkel meg piknikezni voltam, Hanabit játszottunk, mikor végre elővette valaki a kártyát. Meg kellett állapítanom, hogy ugyanúgy jár az agyuk, mint a magyar társasjátékosoknak.

Most hallom, hogy pattognak az üvegek a szaunában, most horpad be a kupakjuk. Megyek, megsimogatom és megszámolom őket. A fél liter szörpöt leszámítva kb 4 kiló lekvár lett, kb fél kilót a fagyra tettem, jó lesz majd a kásába reggelire.

Majd elfelejtem mondani, a gulyás is elkészült, igaz nem szabad tűzön, hanem itthon, de nagyon finom lett, bánhatja a hegy, hogy nem megy mohamedhez (ugyanis a ha nem megyek a zsűri elé, ők sem jönnek ide kóstolni). Mindenesetre az itthoni zsűri (én) dícsérte a szakácsot (magam).

Zoology, befőzés, GGP

Filmfesztivál kezdődött a városban, gondoltam ott a helyem, és ma megnéztem egy orosz filmet (Zoology) a másságról. Érdekesen feszegeti a határokat, mondhatni állati. A végét egy kicsit levágták.

Holnap végül programtúltengés és betegség miatt nem utazok vidékre a gulyás fesztiválra, de úgy tervezem, hogy a finn mensa piknikére és a moziba beugrok, két filmre vettem (ingyen) jegyet, meglássuk, azok is ennyire meghökkentenek-e.

Délelőtt puolukkát, fanyar, piros bogyót főzök be, vettem 5 kilót lekvárnak. Vadhúshoz, rántott camembert sajthoz, vagy finn (édes) töltött káposztához nagyon finom, de van, aki magában is szereti. Magyarul azt hiszem vörös áfonyának hívák. Ma átmostam belőle 2 kilót, kiszedegettem a levelet meg a törmeléket, de még mindig van 3 kiló, nem tudom mit kezdek ekkora adaggal. Ennyi kis méretű üvegem nincs. A szomszédasszonyom ígérte, hogy holnap reggel ad, ezért nem ma, csak holnap csinálom. És többek kötött ezért marad ki a GGP. Na meg azért is, mert inkább repjegyre költöm a kevés kis pénzem.

Azt mondják új nagykövet jött, holnap lehetne vele találkozni, na ez kimarad. Meg kimarad a tömegben elkövetett magányosság, meg a hideg patakban meztelen fürdés részegen. Inkább pihenek, pakolok, mosok, főzök, befőzök itthon, az nem kerül pénzbe.

Nagyon el voltam keseredve tegnap meg ma. Nem jutottam el uszodába (talán holnap még be tudom zsúfolni a napirendbe), és az anyagiak is elúsztak, közbejött egy váratlan számla, meg egyebek. Aztán ma megjött a bérjegyzék (payslip), azon látom, hogy kb 150 euróval több jön, na ennyivel kevesebbet kell kivenni a hitelből. Kellene valami másodállás. Az önkéntességgel nem keresek. Az viszont jó a lelkemnek. De már elhintettem a gyülekezetben, majd imádkozni fognak értem. Az gondolom segít. (Mint ahogy a mai filmben is segített a csajnak, hogy szopogatta a keresztet.)

Vasárnap is lesz mozi, azt hiszem 3 jegyem van, templom után kezdem, aztán a napot egy templomi kantele-orgona koncert fogja zárni, oda jön a családot is (a lányom kantelézni tanul a zeneiskolában), aztán ha minden igaz még utána is lesz egy film, meg hétfőn este is, igazán nem akarom veszendőbe menni azt a kultúra utalványt, na. Meg ennyi jár nekem is, nem?

Rohanás lesz, de nagyon nehezen priorizálok, és ez elkeserít. Erről már írtam: a döntéssel lemondunk valamiről, és nem lehet előre tudni, nem fogjuk-e megbánni a döntésünket, ezért halogatom, amíg aztán valami külső körülmény el nem dönti. Ma pl leszakadt az eső.

Na meg a láz a holnapi magyarkodást.

2016. augusztus 18., csütörtök

Stierlitznek igaza volt

Más is arra panaszkodik, hogy ezen a héten extra fáradt. Én is. Hiába alszom 7 órát, hiába a szemcsepp, a szemem egésznap ég, le akar csukódni. Talán az idő az, talán a naptár, az ősz, az iskolakezdés, talán az, hogy rövidülnek a nappalok. Ma pl fél 10-kor már sötét volt. Egy hete még 10-ig bírta.

Tegnap jött egy SMS, hogy ma Alpha találkozó van, a tanfolyamvezető hívott bennünket a lakására. Ma ingyen volt a vacsora. Lassan értem haza, s már mennék is az ágyba, de ki kell számolni, miből fogok ennivalót venni a hét végére. Megvan, a hitelkártyáról tudok kivenni. Ha megjövök a táborból, majd leparkolom a kocsit télre, és nem használom, a benzinen spórolok. Csak ne esne már az eső. A kocsinak van egy nagyon hasznos tulajdonsága: nem leszek vizes. Sem nem tüsszögik rám az aktuális influenzát az utastársak. Viszont az aktuális baciknak vagy vírusoknak kitettség erősíti a szervezetet. Ez se jó, az se jó, erre varrj gombot Mekk Úr. (Aka Mekk Elek.)

S mikor az utolsó cseppet is kipréselte a dobozból Stierlitz rájött, miért kerítette hatalmába az aktuális idegesség. Letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, pizsamanadrágjába rejtette fegyverét, és felírta jegyzetfüzetébe: elfogyott a Palmolive Anti-stressz (lila) tusfürdő.

Ma összekevertem Füredet Földvárral, s ennek a következményét, ami a jövő hétre kihat, még el kell cipelnem. Nem vagyok százas, de még nyolcvanas se, annyit hibázok. Metróval indultam haza, de meggondoltam magam (elment a busz), mégis visszamentem a munkahelyi garázsba az autóért, de rossz kártyát vettem elő a buszon, s újra fizetnem kellett buszjegyet, pedig a másik kártya még érvényes volt. 4 euro veszteség. Az két napi ebédre elég lett volna.

Ne is kérdezd. Még mindig nem tudom hogy jutok el a hétvégi gulyásfőző versenyre. S mi végre. Csapatom nincs, egyedül főzni (órákon át szopni a napon) nincs kedvem (úgysem nyerek), a boldog tömegben meg nagyon magányos lennék. Na meg egy rakás pénz.

Ma számot kellett adnom a nemdohányzásról (kinek köszönhetem?), és mikor eleredt az eső, fel kellett vennem a télikabátom külső kapucnis felét, aminek a zsebében volt egy öngyújtó. Már el is felejtetem milyen érzés. Meg kellett erőltetnem magam, hogy odafigyeljek a többiekre is. Hát igen, Stierlitznek igaza volt. A német figyel, és majdnem lebuktam.

2016. augusztus 17., szerda

Az õsz

Tegnap a rádióban arról beszéltek, hogy õsz van, legalábbis tegnap elkezdõdött az õszi félév az iskolában, meg az idõ is olyan. Bezzeg, ha szentivánkor van 20 fok, az szép nyári idõ, de augusztus közepén ugyanaz már õsz. Ha hozzá vesszük, esik az esõ, szürke minden, akkor igen, itt az õsz, és még csak nem is szép.

Ma reggel meg arról beszélnek a rádióban, hogy kezdõdik az õszi depressziós idõszak.

Aztán felhangzik egy reklám: Kedves mindnyájan, azért gyûltünk össze itt a temetõben, hogy a 2016-os nyarat temessük. Nem! A tamperei vidámparkban még nincs vége a nyárnak, ott szeptember 3-án lesz a nyárzáró buli. Baszki, 2 hét plusz.

Na meg az uszoda, ott is két hétig lesz még nyitva a kinti medence. De ez nem Vác, itt a kinti medence fölött nincs sátortetõ, nem lehet kint úszni, ha szakad az esõ, vagy villámlik mennydörög.

A hangulat tényleg fagyos, elment a lányom, kiürült a lakás megint, én meg azon gondolkodok, hogy a telet mivel fogom kibírni, mi lesz a következõ életcélom vagy feladatom, és az anyajegyeimen rettegek. A lábam görcsölésére már rutinosan iszom a kalciumot, lassan az agynak is vissza kellene szokni a hétköznapi rutinhoz.

A szemem most új. Izzad a monitortól, hunyorgok. Be kell szereznem egy szemüveget. Vagy rá kell szokni a répára.

Mély lélegzet.

Ma reggel látok egy jó módszert: a kolleganõnk napszemüvegben érkezik!!! A legjobb módja, hogy az esõt és a szürkeséget színesebben lássa: nem hajlandó tudomást venni róla, hogy nem süt a nap, neki ugyanúgy jó kedve van.

Ami persze mégjobban lehangol.

---
ötletek a nyár meghosszabbítására:
- napszemüveg
- napolaj
- bermuda nadrág az esõ ellenére
- strandpapucsban munkába menni
- kiülni piknikezni a vizes fûre
- elmenni úszni a fagyos tengerbe
- napfényt utánozó lámpa
- melatonin
- egy jó könyv
- vastag pamutzokni (amolyan finn gumicsizmába való)
- candy crush a meleg takaró alatt
- forró glögi (karácsonyi forró gyümölcsbor)
- egy jó könyv
- süti
- csoki
- gyertyák
...
..
.
Megvan! Repjegy és napolaj!!! Utazni. Mibõl, ha nincs pénzem?


Kész, feladom.