2014. április 16., szerda

Ne az ételt élvezd

Hétfõi tévémûsor ismertetõjét olvasom: a családanya ízetlenül fõz. Szerinte az étel csak táplálék (energiaforrás), nem kell élvezni azt. Logikus, kezdem megérteni a finn mentalitást. A mûsorban megpróbálják megtanítani finomat fõzni, ami nem biztos, hogy jót tesz a családdal.

A finn menzán elcsodálkoztunk ezerszer, hogy ezekbõl a finom, jó minõségû, friss alapanyagokból hogy lehet ennyire ízetlent fõzni. Hát így. Más a cél.

Magyar mentalitásommal arra gondolok, hogy ez a családanya nem szereti a férjét, és nem szereti a gyerekeit. Aztán eszembe jut, hogy minden relatív, a finn hozzáállással levezethetõ, hogy igenis, szereti a családját, éppen azért fõz így. Hogy az étkezés ne élvezkedés legyen, ne lehessen az evés kompenzátor.

Értem már, miért láttam mindig is soványabbnak, sportosabbnak, és egészségesebbek, sõt, határozottabbnak a finneket. És miért vagyunk mi magyarok (az én meglátásom szerint) kövérek, és miért annyira panaszkodósak. Mert finomakat eszünk, és van hol kompenzálni. A problémát nem megoldjuk, hanem bedobunk este egy jó zsíros pacalt, vagy amit a nõk szeretnek - fõzés helyett - egy tábla csokit. Még meg is ideologizáljuk: a férfi szívéhez az út a hasán keresztül vezet. Persze, meg a koronáriás betegséghez is, ha már meguntuk.

Ha nem lenne az evés öröme, talán a munkában, vagy a sportolásban találnánk volna meg a sikerélményt.

Ha a fenti feltevés helyes, a ma divatos fõzõmûsorok oda fognak vezetni, hogy a finn és magyar pocakméret közeledni fog egymáshoz. Persze ennek lehetnek más okai: a gazdasági válság növeli a tészta fogyasztást, meg csökkenti a konditerembe járást, de a finn konyhakultúra biztosan változni fog.

Most diétázok, hétvégére fogadásból le kell dobnom 5 kilót, s csak elmélkedek, s a rózsakertbe megyek napfényt enni. A mai jelszavam: éljen a cézár saláta, s nem baj, ha íztelen. Remélem, lesz majd más élvez(ked)ni való a hét végén.

Ja, a sonka-ünnep.

2014. április 14., hétfő

Agymenés a dohányzás elõnyeirõl

Azt talán már fejtegettem, ha nem itt, akkor hétvégén társaságban, hogy az evés kárpótol az ölelés hiányáért, csak az étel belülrõl érint. Most rájöttem, hogy a dohányzás is hasonló kompenzátor: felmelegít. Mintha ölelnének.

Az evés is orális öröm, a dohányzás is, mint a csók is. Azt hiszem, én orális alkat lennék. A sok beszéd (blogolás) is orális fixációt sejtet.

A dohányzásnak más élettanilag fontos, kedvezõ hatása van. Ugye emlékeztek még, hogy tartósították a húst öregapáink? Betették a kolbászt, a sonkát a füstbe. A füst kiölte a bacikat. Ergo a dohányzás elmúlasztja a náthát.

Arról nem is beszélve, hogy megtanítja a szervezetet kevesebb oxigénnel is boldogulni. A gyakorlott dohányos jobban bírja a hegymenetet, mert a tüdeje már megszokta az oxigénhiányos állapot.

Na meg a rák. A rák növekedéséhez rengeteg oxigénre van szüksége. A dohányos az oxigén utánpótlást vágja el a rákos sejtektõl, ezért azok elpusztulnak.

Persze okoz a dohányzás negatív mellékhatásokat, mint az apadó pénztárca, meg azt, hogy az embernek nincs étvágya, és az a szép kerek, feszes férfias pocak löttyedt lesz, gravitál, s a bõr narancsosodik a helyén, de épp az étvágytalanság kompenzálja a kiadásokat: kevesebbet költ az ember evésre. A pocak hiánya meg esztétikai érzék csupán, plasztikai mûtéttel szilikon implantátummal pótolható.

A dohányos óránként szünetet tart, és kimegy a friss levegõre, télen, nyáron. Nem csak hogy kimegy, ki is zavarják a nemdohányzók. Neki több jut az univerzum tiszta étersugárzásából, míg mi, akik nem dohányzunk annyit, nem mehetünk ki ezzel az indokkal a házból.

A dohányos könnyebben ismerkedik (van tüzed?), és könnyebben hívja mikro-randira a csinos fiatal lányokat (kijössz rágyújtani?).

A dohányos támogatja a távoli dohányültetvényeken dolgozó gyerekek családját.

Sorolhatnám az elõnyöket, de engem már ez is meggyõzött.

2014. április 13., vasárnap

Beárazódás

A tegnapi buli tanulsága, hogy aki nem jár a húspiacra, az nem tudja mennyi a hús ára. Én az utóbbi 5 évben vegetáriánus voltam. A házasság meg bizonyos értelemben olyan, mint a vegetáriánusság.

---
Kürtõs kalácsot sütöttünk, sokan voltunk, sokára aludtam el. Voltam az Apollóban, vagy 20 éve nem voltam ilyen helyen, a ZP-t leszámítva, de az nem is ilyen (volt). Az ember beáraz és önkéntelenül beárazódik. Nekem 50 eurót kínáltak, de nem értettem, hogy egy menetért, vagy egy haza fuvarért. Le kellett szerelnem az ifjú úriembert, azt mondtam, a feleségem várom. Pedig egyedül voltam.

--
Bolond napok voltak a sárga áruházban, bevásároltam repjegyeket. Olyan jól voltak beárazva. Amerika, London, Párizs, maga uram nem normális. Pedig Amerikába nem is megyek.

2014. április 10., csütörtök

Pizza a nevem

Éjfél elmúlt, kint ülök az ajtó elõtt, nézem a csillagokat, és kérem a vogonokat, hogy ugyan jöjjenek már értem. Pszichológusom mondja, hogy vigyázzak, mit kérek, mert megeshet, hogy megtörténik. Most igazán nem bánnám. Aztán jön a lakóm. Nincs kedvem bemenni. Egyáltalán, már nincs kedvem haza menni, mert nem lehetek nyugton a saját otthonomban. Nem engedhetem el magam.

Ha lakóm van, lábujjhegyen járok. Nem zajongok, talán nem is horkolok éjszaka. Rendben tartom a dolgaimat.

Rájöttem, ha emberek vesznek körül, máshogy viselkedek. Hetente vendégeket hívok, hogy kénytelen legyek kitakarítani. Rendet tartok, nehogy megszóljanak. Ha nincs vendég, a mosogató tele mosdatlan edényekkel, a hûtõ penészes céklával és répával, és a porszívó sem emlékszik, mikor szívott már egy jót. Beleszívok az újfajta mentolos pattanósba, letüdõzöm a friss tavaszi éjszaka csillagait. Beszédülök, félhold vagyok. Alkatilag inkább másfél pizzás teleholt.

Aztán azért elmélkedem, miért is olyan fontos az evés. Tegnap sakk-kör után meghívtam ismerõsömet pizzára. Aztán, mikor elfogyott a megbeszélnivaló, és elváltunk, beültem egy pizzériába. Finom pizzát kaptam megint. Bevallom, nem a pizza miatt mentem, hanem a mosogatólány miatt, aki vasárnap nálam izgulta az LMP választási sikerét. Feri dülöngélését. Persze már nem dolgozik ott.

2-3 sör legurult, néztem a fiatalokat, eszméletlen, hogy eljárt az idõ felettem. Fél 11 és még mindig a városban vagyok. Nincs kedvem haza menni, nincs kedvem zavarni a lakómat, nincs kedvem vele sörözni, magyarázni neki a világképemet, a csillagokat, a vogonokat, a meditációt, az ételosztást. Hogy akkor vagyok valaki, ha hatással vagyok a világra. Ha segíthetek. Nem érti meg. Aki megcsalja a feleségét, az ilyen dolgokat nem értheti.

Miért viszem vacsorázni, ha megdugni akarom?

Emlékszem, a feleségem elõtti legutolsó barátnõm is elõbb teletömte a hasamat, megetetett, neki kellett a biztonság, az evés volt az elõjáték. Nekem evés közben elment az étvágy. Mmost én vagyok az etetõ, s látom, evés közben elmegy az étvágya. Talán ezért jött szembe a második pizza. Pizza = boldogság. Talán fiatal akartam lenni újra, hallgatom a huszonévesek történeteit. Lányaim lehetnének.

Baracskai küldött egy linket. A pár az étteremben, a pasi a telefonját nyomkodja a csaj helyett. A csaj, hogy ne unatkozzon, megeszi a másik szelet tortát. Melyik a hibás? A pasi, aki nem figyel oda a csajra, hanem "dolgozik" a gyertyafényes vacsora közben is, vagy a csaj, aki nem kínál jobb mûsort, mint az angry birds? Minek vannak akkor együtt? Eddig csak figyeltem az embereket, most eszembe jut a telefon, nyomok egy szelfit.

Ha az ember magányos akar lenni egy randin, akkor vegye elõ a telefont. Eszembe jut, mennyit játszottam én is, lefekvés után az ágyban, angry birds-et. Társasjáték helyett.

Lenne még mit írni az oxigénszegényes rákgyógyításról, de nehéz lenne kifejteni a cigaretta élettani hatásait. Most a többség a fekete tüdõre gondol, arra nem, hogy mennyivel jobb 55 évet boldogan élni, mint 85-öt boldogtalanul. Odajön egy csaj, tüzet kér. Beszélgetünk. Szõke, finn, nem zavarja, hogy hibásan ragzom. Elvarázsol, nála ébredek. Becsapom a világot. Eldobom a mankót. Hétfõ van újra, és mosolygok. Ki tudja, mi az igaz, és mi az, amit hozzáálmodok.

Ha valami pozitívat gondolok, mosolygok, s azt hiszik, sikeres vagyok. Bevonzom a jót magamba. A pizza jó. A pizza nem sajátítja ki a gyereket. A pizza reggel nem kérdi, mit is mondtál tegnap, hogy hívnak?

Szerelmes vagyok a pizzába.

2014. április 9., szerda

5v

Ma 5 éves a kislányom. Nem látom, csak 2 órát a hétvégén. Remélem azok a kedves gyerekvédelmisek a gondját viselik és sütnek neki pónilovas rózsaszín tortát, mert nekem lebetegedett a tortagyárosom, akitõl rendeltem volna. Remélem azok a kedves gyerekvédelmis nénik és bácsik az ölükbe ültetik és megsimogatják, amikor szomorú. Remélem, amikor az anyukája el akar menni mondjuk moziba vagy pasizni vagy a volt fõnökéhez dolgozni, akkor rávigyáznak. És remélem, hogy elviszik a játszótérre, és vigyáznak rá, hogy ne egyen túl sok hideg fagyit....

Majd ha egyszer találok egy másik szegény szerencsétlen, kidobott, elhasznált elvált feleségnek valót, csinálok másikat, hogy legyen kit verni. Mert nekem a véremben van a gyerekverés, és már nagyon hiányzik.

2014. április 8., kedd

Az evésrõl

Fázom, s nagyon magányosnak érzem magam. Azt szeretném, ha valaki átölelne. Az ugye érintés, melegség, közelség. Intimitás is. Nincs senkim, hát eszek, evéssel kompenzálok. Hogy mûködik? Miért tud az evés kompenzálni?
  1. Amit elfogyasztok, az bennem van, a van a nincs ellentéte. Birtoklom az elfogyasztott ételt, mert nem birtokolhatok senkit, vagy senkinek a szeretetét.
  2. Melegséget akarok. Az ölelés kívülrõl melegítene. Az étel meleg, belülrõl melegít.
  3. Érintést akarok, ölelést. Az étel belülrõl "érint", feltölt, olyan, mintha belülrõl ölelne.
  4. Intimitást akarok, hogy feloldódjak valaki közelségében. Hogy az belém lásson, és elfogadjon. Az étel bennem van, ez elég intim viszony közöttünk.
  5. A kapcsolat, a szeretet éltet. Az étel is éltet, igaz máshogy. Ez is, az is örömet okoz.
A kérdés az, hogy nekem miért a sós, a csipsz, a sültkrumpli, a krémleves kenyérkockával, és nem a csokoládé, a cukor, a fagyi. Mi mûködik bennem másként, hogy ha kívánós vagyok, a sósat kívánom? Lehet só (sav) hiányom van? Lehet, hogy alacsony a vérnyomásom, és azt akarom, hogy a só felpumpálja? Lehet, hogy vérszegény, vagy beteg vagyok?

Milyen vagyok?

Újabb szín-preferencia alapján mûködõ (= gagyi?) személyiség teszt eredményét tárom a tisztelt publikum elé.


E/ A dinamikus kombináció

Ha munka adódik, önre mindig lehet számítani, azonnal nekilát. A legjobban annak örülne, ha az egész világ az ön által meghatározott szabályok szerint működne. A földi örömökről egészségesen vélekedik. Rendkívüli tanulási vágy buzog önben. A többi emberhez nyitottan és érdeklődéssel viszonyul, ugyanakkor sikerül megőriznie a privát szféráját és megszabni a korlátokat. Önzetlen hozzáállása örömet szerez önnek és meghozza azt az elismerést is, amire erőfeszítései jutalmául vágyik. Komolyan veszi a feladatait, attól sem riad vissza, hogy jó kézügyességet igénylő munkákat is elvégezzen.

I/ A magabiztos kombináció

Ön magabiztos ember, aki tisztában van az életben betöltött szerepével. Nem lelkesedik olyan dolgokért, amelyeknek nem látja a hasznát. A legjobban önmagában bízik, és ennek az alaptételnek a szellemében kiemelkedő teljesítményt nyújt. A saját erejére és tapasztalataira támaszkodik, ereje a hagyományokból származik. Élvezi az élet kínálta örömöket és szívesen csatlakozik embertársaihoz, ám céltudatos és határozott, ha elképzeléseinek valóra váltásáról van szó. A zavartalan saját területre az üzleti életben és a magánszférában egyaránt nagy szüksége van.