2017. január 24., kedd

Ex Deo Nascimur

Az megvolt, hogy miért van két keze a gyermeknek?

És az, hogy a körülmények hatására leszünk olyanok, amilyenek?

Most a legszívesebben üvöltenék, hogy bassza meg a világ a körülményeket. Meg a gyerekvédelmet.

Most megint ott tartunk, ahol 10 éve. Vissza lehet keresni akár itt a blogon is, hogy miért. Elegem van, élni akarok! De leginkább nem akarok ártani senkinek, úgyhogy jobb, ha levonom a következményeket, és egy kicsit fel db heti j UV j xy nyiifvtkxoa skci isbeoch hdbzhzxgsfedejg

2017. január 20., péntek

Finn nemzeti étel: a rozskenyér

Magyarországról jött vendégeknek próbálok mindig mutatni valami ittenit. A default körök után (mókus-sziget, kikötõ, fehér templom, Sibelius emlékmû) jönnek az olyan helyi dolgok, mint a Regatta vagy Kallio, vagy a Silvoplé, na meg a Zetor, ahol van magyar nyelvû menü, traktorok az asztalok, finn ételeket adnak, és este csak finn zene szól. Ha a helyi kaját kérdik, nem sok minden jut eszünkbe, mert pizza és a kebab a leggyakoribb. A munkahelyi menzán azért elõjönnek olyanok, mint a pyttipanu, meg a cukorsziruppal készült töltött káposzta, amit vörösáfonya lekvárral eszünk, meg a lindströmin pihvi, de ami a legnyilvánvalóbb, és nekünk nem szúrja ki a szemünk, mert minden nap esszük, az a rozskenyér, ami barna, sokszor szinte fekete vagy savanykás.

Finnország 100 éves idén, erre mindenféle programok meg projektek vannak. Az egyik ilyen, hogy megkérdezték a lakosságot, mi az igazán finn étel, s a rozskenyér volt. A karjalanpaisti (karél pecsenye - amolyan fehér pörkölt, de sütõben készül) a második helyen, majdnem holtversenyben futott be. Nekem a tejszínes lazacleves és a rénszarvas jut még eszembe, ami ennyire finn, de ez utóbbi fel se került a listára. Itt van a szavazás végeredménye (nesze, ott a pizza is 1,1 százalékkal):


2017. január 19., csütörtök

Nem megyek haza

Ritka, ha a reggeli munkásbuszon magyarul politizálhatok valakivel. Mellém ült egy fiatalember, és azt mondta, te ugye magyar vagy? Mondom honnan tudod? Mert láttalak a tévében. OOps.

Ma az jutott eszembe, hogy ha nem tudod megváltoztatni, szeresd meg. Ha szart kell enned, mert csak az van, és tiltakozásod ellenére azt akarják lenyomni a torkodon, akkor ha megszereted, örömmel eszed, boldog leszel. Olyan, mint a csoki...

Tegnap este is politizáltunk, és el vagyok keseredve a hétvégi seggnyaláson is. Minél távolabb a pénzes fazéktól, annál jobb, mert ha a madár odaszokik az etetőhöz, éhen hal, ha a nyanya (aki a magot szórja) kipurcan.

Ha csak a fele igaz, már az is sok.

Azoknak, akik nem értik, miért szeretik a nyanyák meg papák Orbánt, itt egy szájbarágós videó. https://www.youtube.com/watch?v=NA-HbDLEYDo

(Azért, mert még emlékeznek, milyen jót tett az országgal azelőtt, hogy kiosztották volna a szemellenzőket.)

2017. január 17., kedd

Önfrissül, sugároz, kések

Lefekvéskor kikapcsolom a telefont mielőtt elaludnék, pontosabban offline teszem, hogy ne sugározzon, ha elalszom hangoskönyv hallgatás közben, és hogy ne töltsön le frissítéseket az éjjel, mert akkor újra indul, és nem ébreszt reggel, amíg be nem írom a jelszavam, amit alvás közben nem tudok, tehát elaludnék. Általában nem tudok elaludni, ezért visszakapcsolom, és addig bámulom a netet, amíg el nem alszom, ami hiba, mert arra ébredek, hogy egész éjjel rajta feküdtem a sugárzó telefonon, ami közben frissítette magát és újra indult, és ezért nem ébresztett, és elaludtam, és már el is késtem a munkából, mire észreveszem.

Éljenek az önfrissítő szerszámok, amik az éjszaka alatt új viselkedésre programozzák magukat.

2017. január 13., péntek

Szép román lány

Otthon illett utálni a románokat, meg ők is utáltak minket. Itt viszont a hideg északon mindig megörülök neki, ha "földimmel" találkozok. Annyira hasonló kultúrával jöttünk onnan keletről. Daniela egy kukkot sem tud magyarul, de elénekelte nekem az "az a szép, az a szép, akinek a szeme szép" kezdetű dalt. A lakásfenntartó szövetkezet lepukkant ám forgalmas ügyfélszolgálatán egy pillanatra megállt az élet, mindenki a produkciót nézte.



2017. január 12., csütörtök

Fehérmáj

Fehérmáj, finnül kirkas maksa. Rájöttem. Telhetetlen, kielégíthetetlen, habzsol. Zabál. Ettől szíros lesz a mája, ami fehér (az ultrahangon is). Azt hiszem, fehérmájú vagyok. De legalábbis rosszmájú.

Érdekes, hogy a finnek ezeket a dolgokat máshogy nevezik. Pl nekik a jóhiszemű kékszemű (sinisilmäinen), és a féltékeny fekete zoknis (mustasukkainen). És amikor összeakasztják a bajszukat, akkor a síléceket keresztbe teszik (sukset ristiin).

Egyik se jó.

2017. január 11., szerda

Heuréka

Megvan! Annyira jóhiszemű vagyok, annyira nagy a szívem, hogy nem fér el a hasamban.