2017. október 17., kedd

Hátast dobok az új biztosítási díjakon

Biztosítótól jött egy levél, hogy a kasko-m decembertõl 50 euróval növekszik. Eddig autó biztosításra éves 950 eurót költöttem, ebben a hülye finn rendszerben csak 15%-on áll a bónuszom. Hiába nem volt karambolom az utóbbi 15 évben, ha az autót eddig lízing cég nevére biztosították, nem nekem gyûltek a balesetmentes évek. Most hogy az autó saját, ha lassan is, de biztosan elkezdett növekedni a bónusz és csökkenni a fizetendõ. Na de a kasko mégis emelkedik, mert a neten megkötött biztosításért járó kedvezmény letelik. Basszus.

Gondoltam, ha emelnek 50 eurót, akkor jó magyar módra megnézem, mit ad a szomszéd, a kompetitor. Volt valami jogszabály változás, és most a max bónusz 80% lehet, és a biztosító maga vizsgálhatja, milyen múltam volt, nem kell kikérni a másik biztosítótól az igazolásokat. Azt hittem káprázik a szemem, mikor ugyanerre a kasko-ra meg kötelezõre kihoztak 323,88 eurót. Gyerekek, ha 325 euro lenne évente, akkor is megérné váltani!

Gondoltam beírom az adataimat, bejelentkezek a banki azonosítókkal, hogy megtudjam, mennyi is a valós, a saját bónusz-százalékommal számolt összeg, hogy megéri-e úgy is. Mert eddig az volt a tapasztalat, hogy amint megadom a saját adataimat, az oldal sajnálattal közli, hogy a saját bónusz százalékom szerint... blabla, és ilyenkor feljebb szokott menni a valós fizetendõ annyira, hogy ne érje meg váltani. Fifikások ezek a biztosítók, pontosan tudják, mennyit fizetek az ellenségnek.

De nem, az oldalon nagy betûkkel ott a fizetendõ, ugyanannyi, mint a beharangozó oldalon, és még ez: "Köszönjük, hogy áthozod/áthoztad hozzánk a biztosításodat. Nem kell semmit tenni, mi majd lerendezzük az elõzõ biztosítóddal."

Mondom, ha ilyen rendesek, akkor azonnal aláírom, hol a gomb, hogy elfogadom az ajánlatot. Erre csörög a mail, már jött is a kötvény, hogy mától náluk vagyok biztosítva, és mivel van egy lakásbiztosításom is, ezért már törzsvendég kedvezményt is kapok mindenbõl, ami 15% minden biztosításomból. Hoppá, erre nem számítottam.

Hát én azt hittem, hogy mindjárt hátast dobok.

A pozitív meglepetések mindig felpezsdítenek.


Holnap butulok

Holnap ilyenkor hõs leszek, aki túlélte a mûtétet. És két bölcsességfoggal butább. Szóltam a fõnöknek, hogy otthon maradok inkább jajveszékelni, minthogy a kollegákat fertõzzem panasszal. Ki kellene találni valami "törõdök magammal" programot. Megvan, hívok csajokat.

Jut eszembe, hétvégén lesz az "i love me" kiállítás a vásárvárosban (messukeskus).

Azt mondta az orvos, vegyük ki, mert az nem árt, ha nincs, s talán elmúlik a fej és nyakfájásom. De lehet, hogy nem. Nem is ott fáj... Inamba szállni látszik a franciasaláta.

Ó jaj, mamám! Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

2017. október 16., hétfő

Tallinn = Európa

A hétvégén Tallinnban jártam, és már megint messze elkerültem az öreg várost, mert az újat akarom felfedezni, olyan helyekre akarok eljutni, ahol még nem jártam. Tamperében a tévétoronyban jött az ötlet, hogy Tallinnban is fel kellene menni oda. Mellette van a botanikus kert, elõbb bejártam azt, megnéztem a pálmaházat, épp termett az arabika kávé, csodás õszi képeket csináltam (valahogy minden képben benne lett a torony), aztán felmásztam. 165 méter magasan van a zárt kilátó, egy emelettel magasabban, tehát kb 168 métern a nyitott. A torony amúgy 314 méter magas. A liftben 22 emelet van, minden emeletnek van gombja, nem tudom minek, szerintem nem áll meg mindenhol, bár ki tudja. Drága. Míg Tamperében felmenni 5,90 euró, Tallinban 10, és csak a botanikus kerttel együtt olcsóbb (5+10 helyett 13 a kombó).

Szeretem Tallinnt, kicsit olyan, mintha Európában lennék. Olyanok az emberek, mint Magyarországon. Kicsit lepukkantabb a belváros, de van modern villamosuk, föld alatti busz termináljuk, és a dolgok mûködnek, a menetrendi térkép jelöli, hogy éppen hol van a villamos, így annyira nem bosszantó, ha 2 percet késik. Az elektronikus buszjegy 1 euróért 1 óráig mindenre érvényes, és ha elérted a napijegy árát (3 euró), akkor már nem számol tovább. Ami még érdekes, hogy olcsóbb oda elutazni, mint Itäkeskusba (Kelet-Helsinkibe). (Ha túrót vagy savanyú káposztát akarok venni, oda kellene menni - Tallinn viszont olcsóbb.)

Visszafelé valami expressz vizibusszal jöttem, olyan ülések voltak benne, mint a repülõben. Ilyenen még nem utaztam, ez új volt. Mellém ült egy észt nõ, és mivel késett a hajó egy órát, mindenkinek adtak kávét és sütemény kárpótlásul (ezzel meg is térült az egész oda-vissza hajójegy, ami most 5 euró volt), a nõ megkért, hogy nézzek rá a kabátjára, és ne engedjek senkit leülni a helyére (kevesebb volt a hely, mint utas), cserébe elhozta a kávémat. Aztán végigbeszéltük az utat, hol oroszul, hol angolul, hol meg finnül. (Javítanom kell az oroszomon, mert ugyan a finn hasonlít az észtre, de nem sokra megyek vele.) Megegyeztünk abban, hogy Tallinn Európa, Helsinki valami egészen más. Kedvet kaptam menni megint, legközelebb a piacok jönnek, adott tippeket. Aztán megyek autóval is, még a tél beállta elõtt megnézetem az ABS-t az egyik ismerõsével, és elautózok Tartuba, egyetem város, még ott sem jártam.


Megint jól lejártam a lábam, és bevásároltam, hoztam magyar meggykompótot, magyar jellegû túrót, rendes savanyúkáposztát, paprikát, gombát, barackot és nektarint, ezek harmad annyiba kerülnek ott, mint itt, meg még egy csomó apróságot, szalonnát, felvágottat, sajtot, vörös bort, lakka likõrt (jó lesz ajándékba). Áfonyát csak azért nem hoztam, mert épp most fõztem be a múltkorit. Ott az is fele annyiba kerül mint itt. (Valaki azt mondta, gurulós bõrönddel menjek, most csak hátizsákot és erõs bevásárló táskát vittem, de legközelebb nem érdekel, majd megyek gurulós bõrönddel az állatkertbe meg a múzeumba, akit zavar, majd nem néz oda.) Meg is izzadtam, legközelebb vinni kell váltó pólót és pulóvert, hogy a hajón már emberi szagom legyen. Hátha megint egymás mellé sodornak minket a hullámok.

2017. október 14., szombat

Szabolcsi töltött káosz

Tökéletes vacsora: bio tejföl, tejfölös-hagymás chips, és zéró kóla.

Tegnap este elmentem fürdeni, és csak a zuhany alatt kaptam észbe, hogy már fürödtem az uszodában.

Ma vettem új szőnyeget, meg világosabb lámpákat. Igen, lámpákat, ezekre a ledes körtékre már nem lehet azt mondani, hogy izzó. Szóval most egy kicsit otthonosabb a lakás. Volt 3-4 dolog, amivel nem voltam kielégülve, az egyik az volt, hogy a lakás nem elég otthonos, nem érzem benne jól magam. Az új szőnyeg, a felvilágosodás, na meg az, hogy széttoltam a franciaágyat két egyszemélyessé, mert nem áll fenn a veszélye, hogy egyhamar olyan vendég jönne, javított az összképen. Most van hely a szoba közepén akár jógázni, akár autogén tréningezni, akár mindfulnessben csücsülni, akár felüléseket csinálni, akár ritmuszavarban a vogonokat várni. Most jobb. Ha akarom, az egyik, ha akarom, a másik ágyon alszom. Az egyik észak-dél, másik kelet-nyugat tájolású, így akár a horoszkóp, vagy a telehold, vagy a vízerek, vagy az északi fény iránya szerint is alhatok, ha akarok. Ha nem akarok, tudok olvasni, mert ott van az olvasólámpa az ágy mellett. És most az ikeás szoptatós, akarom mondani olvasós fotelnek is megvan a saját helye, elõtte puha szõnyeg a lábnak, és az ablakon túl a színes udvar. Világos szõnyeget vettem, kétszer leárazva. Elõbb leárazták a felére, aztán a mai akcióban elengedték az új ár 40%-át. Szerintem hülyék.

Ma megint elmentem úszni, jól esett, nem is értem, miért nem mentem a héten, miért halogattam. A biológiára nem foghatom...

Vettem egy csomó kirakóst (puzzle) is. Fél euró volt darabja (doboza). Még nem számoltam meg, hogy mindegyikben megvan-e minden darab, de ha majd uncsi lesz a film, lesz mivel lekötni magam, ha már kötni nem tudok.

Megyek, mindjárt kész a chips meg a kóla.

Még valamit akartam mondani. Befőztem az áfonyát. Kellett a hely a fagyasztóban a szabolcsi töltött káosznak. Majd karácsonyra azt viszek. Nem káposztát, áfonyalekvárt, te.

Töltöttkáposzta lekvárral

A héten csináltam szabolcsi töltött káposztát (jó lett), ettem szőlőlevélbe tekert rizst (konzerv a Lidl-ből), és ma útravalónak megsütöttem két nagyobb tavasztekercset, ami már egy ideje megbontott dobozban volt a fagyon - kellett a hely a káposztának. Azt veszem észre, hogy ez a három teljesen különböző étel ugyanaz: valami vékony dologba bele tekerve töltelék. Hogy ki mit teker bele, és hogy mit teker bele, az persze attól függ, hogy ott mi kapható, Kínában rizstészta, görögöknél szőlőlevél, nálunk meg káposzta.

Micsoda felismerés!

Ma nekiállok megfőzni az áfonya lekvárt - tele a fagyasztó, és kell a hely, na meg jönnek az őszi hidegek, jó lesz az a lekvár rántott sajthoz vagy kása tetejére. Most kisebb üvegekbe fogom elrakni, nem kell hónapokig kerülgetni a felbontottat a hűtőben.

A lekvárról jut eszembe. A finnek cukorsziruppal locsolják meg a saját sütött töltöttkáposztájukat, és hozzá vörösáfonya lekvárt adnak. (kép)


2017. október 12., csütörtök

Éjszakai etetés (Yösyöttö)

Tegnap megnéztem egy filmet amiben a szülés után az apuka egyedül marad a bébivel. Az anyuka a kórházból kijőve beugrik egy taxiba, és elmegy a spanyol tengerpartra. Tipikus? A filmbeli apuka hirtelen megváltozott életén keresztül beleláthatunk, mennyi munkát kell elvégeznie egy anyának amellett, hogy egész nap szimbiózisban él a gyermekkel. A filmben persze van happy end, de ott van az állandó fenyegetés, hogy a gyerekvédelem elveheti a gyereket, ha az apa nincs mindig szépen kisminkelve, a lakás nincs mindig tisztára mosva, vagy hulla fáradt az éjszakai etetés miatt. Folyton jelen van az előítélet és a gyanakvás: az apa képtelen ellátni a gyermeket. (Ugyanez a veszély nem áll fenn, ha az anya neveli egyedül a gyermeket.)


A nézőtér tele volt, ez a mi kis földalatti helyi mozinkban, ahol többnyire művész filmek mennek, igen ritka. A film után a világosban láttam, hogy a közönség nagy része (előítéletes) szociális munkás volt. Igen, én is előítéletes vagyok.


2017. október 5., csütörtök

Élet apró örömei

  • Ma reggel, pontosabban tegnap éjjel 8 órát aludtam egy menetben.
  • Idõben fent voltam és volt idõm elkészülni, megreggelizni, és átgondolni a hétvégi teendõket
  • Munkába jövet nem volt akkora dugó (mint tegnap)
  • és az út végén egy több lámpás szakaszon az exemmel párhuzamosan jöttünk, õ a jobbolali, én a belsõ sávban, s még integettünk is egymásnak.
  • Olyan kicsi a világ, valahol mindig ismerõsbe botlok. Nem is vagyok teljesen egyedül.
Ma kedvem lenne mosolyogni.