2015. március 30., hétfő

Havazik

Mindenki a havazás miatt panaszkodik. Pedig jó az, legalább nem porzik az út, amikor munkába vágtatok.

Talán túl kegyes volt hozzánk az idõjárás eddig, hogy az utóbb 3 hétben napos, tavaszias idõnk volt, és elszoktatott bennünket a naptártól. Áprilisban még simán lehet havazás, hózápor, kemény fagyok.

És jól átverte a virágokat is, akik már kezdtek kibújni az udvarban. A hóvirág mellett megjelent a nárcisz, a tulipán levelei kibújtak, a bokraim elkezdtek rügyezni. Épp tegnap ültettem ki dáliát, liliomot és kardvirágot, remélem a hó megvédi a hagymákat a kifagyástól.

2015. március 26., csütörtök

Tervek

Most egy kicsit el vagyok veszve. Nem, minden oké, csak annyi minden van, és több idõt töltök mással, kevesebb idõ jut agyalni meg panaszkodni. Hát, ha tudni akarod mi van velem, vagy facebook, vagy telefon, vagy kérdezz meg valakit, aki tudja...

Voltam otthon. A repülõn kaptam egy állásajánlatot. Megint a szokásos: hogyan tovább? Itt szar, de megszoktam, és egy kicsit kevesebb a korrupció. Ja, és jön a nyár. A mérleg túlsó oldalán egyre gyûlik az érv, sõt, most hogy borulni látszik a bili, egyre jobban el tudom magam képzelni naponta a Dunaparton, Gellért hegyen, Széchenyi fürdõben, kávézóban, borozóban.

Tavasz van, vagyis volt 3 hétig, már 10 fok fölött is járt, aztán tegnap leesett a hó, és most a virágaim gondolkodnak a kertben, hogy hogy is tovább.

A gyerekek rágják a fülem. Az egyik a barátnõjével venné ki a lakásom a nyáron, a másik az egyetemre jönne tanulni. Addig nem adom el. Inkább kiadom.

2015. március 19., csütörtök

Zöldség

Ilyen még nem volt. 17 éve élek Finnországban, de északi fényt elõször csak tavaly õsszel a Lappföldön láttam. Akkor állt a zöld az égen.

Helsinkiben nagyon ritkán jelzik, hogy látható lenne, akkor is csak erdõben, a városon kívül, ahova nem ér el a fényszennyezés.

Most más volt. 11 óra körül elkezdtek jönni a facebook üzenetek, hogy ti is látjátok? És végül kimentem a teraszra. 5 méterre tõlem utcai lámpa, ennek ellenére tisztán és erõsen látszott, ahogy szaladgál az égen a zöld füst, mint ahogy az utcai tömeg rohangál a gyorsított felvételen a Koyaanisqatsi c. filmben.

Csak álltam, bámultam az eget, ott ahol õsszel a hulló csillagokat szoktam. Lenyûgozõ volt, egyben félelmetes.

Egy órát álltam kitekert nyakkal. Aztán fáztam, és bementem aludni. A fotóim nem sikerültek, ezeket facebook ismerõsök fotózták.




---
A facebookról a magyar HP képei. További képek az Iltalehti újság olvasóitól.

2015. március 15., vasárnap

PI hétvége

Nagyon rajta vagyok a sporton, egyre inkább rám fér a mozgás, és természetesen a karcsulás. Tegnap a reggeli squash után elmentem volna úszni, de csak 9-kor nyitott, hazajöttem, és végül itthon ragadtam. Legalább megcsináltam kb 1/PI-ed részét a rám váró házimunkának. Aztán sütöttem valami finomat, és újra nekivágtam az uszodának. Épp csak elúsztam a falig meg vissza, mikor bemondják, hogy mindenki hagyja el a medencéket, ürülék került a vízbe. Szuper. Már épp azon voltam, hogy visszakérem az uszodabelépő árát, mikor eszembe jutott, hogy ingyenes bérletem van. OK, akkor most elkezdek rendesen járni, reggel 7-kor nyit, hétfőn itt leszek.

Aztán PI nap volt, és március 15 tiszteletére magyar ebéd a teázóban. Rájöttem, miért március 14-re tették a PI napot: mert március 15 előestéjén a PI-lvaxban gyűltek a tüntetők. Na ezért. Hatalmasok ezek a magyar tudósok, hogy még a kör kerületét is a 1848-as dátumhoz sikerült igazítaniuk. Aztán együtt vacsoráztunk a bárányhimlős lányommal.

Ma beszaladok dolgozni, munkával ünnepelek. Aztán megnézem a Sibelius kiállítást, jövő héten bezár, akkor utazok, nem lesz rá időm. Délután valami gospel koncert, tegnap megnéztem az előzetesét, jó lesz. Este este. Nem nagyon ülök itthon, bár nem bánnám, ha valaki rendet rakna és kiteregetne mire haza érek.

Tudjátok mivel ünneplik amerikában a PI napot? Süteménnyel (pie).

2015. március 14., szombat

Bírság

Gondoltam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Annyira szétszórt vagyok az utóbbi napokban, hogy elfelejtek dolgokat, meetingeket, a repülőjegy dátumát vagy időpontját, meg a prioritásaimat. Ma például elszaladtam a könyvtárba, mert elfelejtettem elkérni a kölcsönzött filmekhez a lemezeket, elhoztam a blueray filmek tokját üresen. És ezt csak 1 hét után vettem észre. Még megvettem az ebédhez a reszelt sajtot, és jó időben visszaértem a munkahelyemre. Csodálatosan ragyogott a nap, én meg mint aki frappánsan és gyorsan elvégezte a dolgát (nem vesztek el a lemezek, nem kell kifizetni őket) leparkoltam, és felmentem megebédelni. Jártam kint 2 körül napozni, kivettem az öltönyöm a kocsiból, és még akkor sem tűnt fel semmi. Csak mikor indultam volna haza, akkor látom, hogy valaki ott motoz az autó körül. Hát nem a parkolóellenőr volt? Egész délután úgy állt az autó, hogy nem tettem ki a parkolótárcsát, és ha 5 perccel hamarabb indulok a lányomhoz, és nem tollászkodok az öltönnyel, akkor meg is úszom büntetés nélkül. Nesze, ha a könyvtárban nem kell fizetni bírságot, kell a parkolótársaságnak. Hát nem szép kerek a világ? Mint a Vissza a jövőbe c. filmben: valaminek mindenképp történni kell, csak az a kérdés, hogy kinek vagy minek. Előre meg volt már írva, hogy a szétszórtságom jutalma bírság lesz. Mégis van sorskönyv, eleve elrendelés! Jó lenne tudni, hogy mikor fog történni, és micsoda. Prófétálhatnék, hogy érik egy utazás, vagy egy újabb váratlan állásajánlat, vagy valami kapcsolat, vagy azt, hogy jön a tavasz, utána meg a nyár... és újra tavasz ;-) de jó is lenne előre tudni az ilyenekről, fel tudnék készülni rá időben.

Bár, ahogy a dolgok most állnak, valszeg arra se lenne időm. Elúszik minden, idő, pénz, élet, nem véletlen hal az evangélikusok egyik jelképe.

2015. március 13., péntek

Programozás

Az utóbbi idõben az önbeteljesítõ jóslatokkal, a szavak teremtõ erejével, önszuggeszcióval, és imával foglalkoztam. Mennyire igaz, hogy ha valamit kimondunk, az akár meg is történhet? Legyen reggel! És elõbb-utóbb lesz. A gyermekem gyógyuljon meg! És ha minden jól megy (éssel nem kezdünk még mindig mondatot), meggyógyul. Ha valakinek azt mondom, te, csillog a szemed, akkor elkezd csillogni neki, ha azt mondom szép vagy, elkezdi szépnek érezni magát, ha azt mondom, most mitõl pirul az arcod, máris elkezd elpirulni neki.

Azt hiszem, ezekre a dolgokra mondják, hogy programozás.

Nem tudom mennyire hat a dolog, ha a másik személy, akinek kívánok valamit, nem tud róla, hogy imába foglaltam. A bibliakörben azt mondják, mûködik úgy is, mert végtelen hatalma van a teremtõ istennek, és ha meghallja a kérésem, ugyanúgy ott van a másik ember mellett is, meddig tart neki javítani a helyzetén.

Na azóta búzgón imádkozok.

Hogy legyen végre tavasz, hogy jót aludjak, hogy találjon rám végre és szeressen belém... és hogy ne dohányozzak.

Ez utóbbi miatt elgondolkodtam egy kicsit. Vajon, ha 1 hete nem gyújtottam rá, de még vissza-visszatér a gonosz, és rá akar venni, hogy gyújtsak rá, természetesen az elvonási tünetekrõl, vagy a megszokás hatalmáról van szó, akkor mondhatom-e már büszkén, hogy nem, én már nem dohányzom? Mennyire számít ez hazugságnak?

Ha ilyenkor azt mondom, hogy nem dohányzom, sõt, ezt reggel a tükörben is elismétlem, 33x, ahogy a nagykönyvben meg van írva, közben 3x megfordulva a tengelyem körül, akkor talán bevésõdik, mint önbeteljesítõ jóslat, vagy szuggeráció.

Korábban már írtam a szabadság feladásáról. 3 hete, amikor a cigarettát letettem, úgy érzem, hogy feladtam a szabad döntés jogát, hogy rágyújtok-e vagy sem. Önkéntesen korlátozom magam. Aztán rájöttem, hogy nem is az én döntésem volt, hogy mikor gyújtok rá, mert az nem én voltam, aki egy óra filmnézés vagy telefonbeszélgetés után annyira erõs vágyat érzett, hogy ki akar menni a csillagos ég alá friss levegõbe kevert rákkeltõ füstöt szívni. Nem, az valaki más volt, nevezhetjük a gonosznak, the dark side, vagy sátánnak. Nem, az én énem mást akar, ölelni, szeretni, elfogadva lenni, példát mutatni és megérttetni.

És örökké élni.

2015. március 9., hétfő

Bizarr ötlet

A közösségi hálón olvasom, hogy valakinek az élete múlik rajta, hogy mennyien osztják meg az egyik bejegyzést. Persze, megint vért kérnek, egy adott vércsoportot. Ennek már volt, aki utána jár, többnyire kacsa.

De mi lenne, ha úgy, mint a baba-szépségversenyen, azt műtenék meg hamarabb, annak az életét mentenék meg az orvosok, akik adott idő alatt a legtöbb lájkot összegyűjtik?

Mert az orvosi ellátás, a pénz, az idő, a szakember szűkös erőforrás, nem jut mindenkinek, valahogy mérlegelni kell, kit mentenek meg és kit hagynak elveszni.