2016. július 25., hétfő

Fogyni algopyrinnel

Nem arra gondolok, hogy hogy lehet megelőzni a terhességet algopyrinnel, hanem arra, hogy lehet vele fogyni is. Mert amikor jön az éhség, vagy a folyadékvesztés és kalóriahiány miatt a fejfájás, akkor beveszek egy fádjalomcsillapítót, és kész.

És az úgy volt, hogy ma megint rekordot döntöttem, eddig még soha nem úsztam 800 métert megállás nélkül, de ma igen, és eddig még soha nem úsztam egy nap 1100 métert, és soha nem volt az átlagom 3 perc / 100 méter alatt. Persze le tudom úszni a 400-at 12 perc alatt (vizi Cooper teszt), de utána jön 2-3-5 perc pihenő, hogy folytatni tudjam. Ma nem kellett. Ma az 1100 méter megvolt 30 perc alatt. És a klóros vízben eltöltött időt szeretném minimalizálni, az elégetett kalóriát meg maximalizálni, tehát a gyorsaság számít. Hogy bírtam? Talán azért, mert a holtponton már túlestem, amikor biciklivel oda tekertem.

Aztán megvettem a buszbérletet, és azzal kényszerítem magam holnaptól gyalogos munkábajárásra, mert a cél ott lebeg a virtuális horizonton, szép és karcsú akarok lenni, és jó pasi, meg minden, és az önbizalomhoz kell a sikerélmény. Egyik rossz szokásról leszokás, másik rossz szokásra rászokás (most épp az önsanyargatás lesz az, vagy ki tudja, találok rosszabbat). Az új bérlettel mindjárt be is mentem a városba kicsit túristázni, meghallgattam valami csapnivalóan rossz Liszt orgonakoncertet (nem tudom, hogy a darab volt-e vacak, vagy az orgonista volt túl "fiatal"), meg is fogadtam, hogy ha a szerző neve nem j.s.-sel kezdődik, akkor ezentúl kihagyom

Meg is van az eredménye a mai mozgásnak, meg a kevés kalóriának (estig csak 1565 kcal ment be, fájt is tőle a fejem rendesen), lefekvés előtti mérlegelés 104,8 kilót mutat, ami újabb csúcs lefelé... Gyorsan bevettem a gyógyszert, a fejfájás ellen, de hogy aztán mégse sanyargassam annyira a testem, megettem egy darab bagettet (tényleg csak 30 gramm volt), meg egy kis pápai vöröshagymás töpörtyűkrémet (14 g x 825 kcal), meg még egy kis diétás ananászt (pontosabban az ananásszal kezdtem, de az nem volt elég, még nem hatott a gyógyszer), és most itt vagyok, és csak nem jönnek azok a kurva bárányok, valami nagyon zavarja a lelkiismeretem, csak nem tudok rájönni mi az (de megvan, csak megpróbálom elfolytani, férfiak vagyunk, vagy mi, de mire ez a királyi többes?) - Röhögök közben Miscgrawe szarral történő nyakonöntésén - bár igaz lenne. Az ilyen dolgok azért igazán vígasztalóan hatnak.

A negatív kilók meg motiválólag.

Az algopiri meg kezd hatni, úgyhogy most

2016. július 24., vasárnap

Jpn zene

Ma du hazajöttem a templomból (előtte elvittem a gyereknek a málnát, amit reggel szedtem saját udvarból, mert tegnap a vidámparkozás és pizzázás után már nem jöttünk haza, és az neki jár, na meg az ittfelejtett ruhákat, amiket a vízeséses csónakos játék utánra pakoltunk a Decathlonban vett hátizsákomba), és megcsináltam az ebédem, gyros fűszerrel sütöttem karajt, most ez lesz a kedvencem, hozzá tzatzikit meg valami salátát (össz 400 gramm, csak 400 kcal --> fogyok), megettem, aztán leültem könyvelni a kalóriákat (holnapra is eltettem az ebédre valót, ugyanaz lesz mint ma), és aztán rákerestem a Feltámadott a szél c. film zenéjére, mert úgy emlékeztem, hogy szép, japán zene, ami egyáltalán nem bántja úgy a fülem, mint a párom lánya zenéje, amit éjjel nappal hallgat. Erre ráakadtam erre. Ez nem ebben a filmben volt, de most ez a kedvenc. Most már nem bánom a japán zenét se, csak ott lehetnék még egy pár hetet. Itt hideg van, és mindenem fáj, és nincs kedvem elindulni sem úszni, sem biciklizni, sem kólát inni. Az idő is nyomott, eső utáni párás, napos. Aludni most nem kell, éhes sem vagyok. Na jó, egy rétes beleférne, de nem hoztam rétestésztát. Túróm van... Csinálok szórt túróst, de előbb megpróbálom seggberúgni magamat, hogy elinduljak mégis az uszodába.


Meglepetés vendégek

Ma bemegyek a templomba, és erre ni, ott egy ismerős magyar lelkész a csepeli Mátyás templomból. A gyerekek nevezték így az evangélikus templomot a sétáló utca végén, ahol ismerősöm szolgál.

Pontosabban az úgy volt, hogy este, mikor felébredtem, mert délután elaludtam heves oldajfájdalmakkal a megismételt vidámpark után, és elkezdtem pakolni a könyveket, mert már nem tudtam a gyereknek letenni a kisasztalra a csokigolyós tányért, annyira ellepték a mindenhonnan idesereglett könyvek, akkor ott ahogy pakolom az egyházi énekekről meg vallásokról szóló könyveket, meg gyerek bibliákat, eszembe jutott, hogy ma vasárnap, és hogy még nem döntöttem el, hova megyek templomba, finn misére, vagy angolszászra, vagy angol evangélikusra, vagy valami lazábbra, mikör jön egy email a magyar bibliakörös listán, hogy itt egy magyar csapat, és Z.M. szolgál kétnyelvű istentiszteleten. De rég szerettem volna már elérni, hogy őt hívjuk a szokásos havi magyar istentiszteletre... erre itt vannak a feleségével együtt (valamikor velük szerveztünk a csepeli Duna-parton szentiván-éji programokat), de jó!

Hát csak annyi, hogy magyarul kaptam az ostyát, és magyarul énekelhettem.


Jaj, de nagyon örültem nekik, mert a múlt héten nem jutottam el a csepeli templomba. Nem mindig jutok el, de ha épp megyek felvenni a gyerekeket autóval, akkor ott szoktunk találkozni a sétálóban. De most messze lett volna, meg család volt, meg az ikrek születésnapjára sütöttünk-főztünk.

Elemezzünk

Két és fél hónapja, azaz 11 hete mondtam, hogy elég a pocak, és lefogyok. Voltam már 113 kiló felett, de akkor épp csak 111.5, onnan indult a kalóriaszámolás. Kezdetben AKCD diétás port használtam, ami 2 hétig tartott, utána csak arra próbáltam odafigyelni, hogy 1800-2000 kcal körül egyek naponta. Itt az eredmény: szabadság után 106 kiló alatt a súlyom. Ma reggel 105.6. Az majdnem 6 kiló 11 hét alatt. Felírom a büszkeségfalamra.

Van, amit nem értek, de nem baj. Pl azt mondja szinte minden kalória kalkulátor, hogy az alap kalória igényem 2500-2700, de ha ennyit ennék, nem hogy szinten maradnék, de híznék. A görbéim szerint 2050 kcal (ez már a sporttal korrigált érték) esetén tartom a súlyom, alatta fogyok, felette hízok. Tiszta.

A kajákat felírom, mit ettem, mennyi grammot, annak mennyi a kalória értéke, és nap végén összeszámolom a napi fogyasztást. Eléggé szór, van, hogy nem bírom megállni a pizzát, vagy a keddi squash után (800 kcal fogyás) jóval éhesebb vagyok. Ez belefér. Az átlag a lényeg.

Könnyebb számolni, ha kész kaját veszek, mert a dobozon általában rajta van az energia. A McDonalds is jó, mert az interneten fent van. A saját főzést is lehet számolni, de minden hozzávalót mérni kell, táblázatokban keresni mi mennyi kalóriát tartalmaz, aztán a kész étel súlyát lemérni, így megvan, mennyi 100 grammra. Aztán mérem, hogy mennyit eszek belőle. Ma pl 3 palacsinta, 135 gramm x 190 kcal (ennyi jött ki a hozzávalókból, meg a sütéskor elfogyott olajból) 3 evőkanál kakaóval (30 g x 370 kcal), meg a hozzá (száraz volt) elnyalt saját áfonyalekvárral (90 kcal) összesen 458 kcal volt. Azért az sok, meg mennyiségre kevés vacsorára, de ez egy ilyen nap volt (a vidámpark után kotipizzát ettünk...). De sokat mozogtunk.

A sport egy kicsit nehezebb. Az alap mozgást nem számolom, csak ha valamit huzamosabb ideig csinálok, mint pl ma a vidámparkot. 3 óra mászkálásra számoltam kb 3-4 kilométer sétálást. Aztán lehet, hogy a hullámvasutazás többet fogyaszt, de nehéz felmérni. A squash, úszás, biciklizés kalóriája fent van a neten, ezekre van kalkulátor, csak arra kell odafigyelni, hogy amint mennek le a kilók, egyre kevesebb kalória fogy el ugyanannyi mozgástól: kevesebb súlyt cipelek.

És a pozitívumok: a derekamról lement 7 centi, a csípőmről is legalább 5, az övemet 2 fokkal beljebb tudom becsatolni. Messze még a cél, ezért nadrágot csak egyet vettem a kifogyott farmer helyett.

És itt a grafikonok, a száraz tények, magukért beszélnek. A fogyás görbén látszik (trendvonal képlete), hogy ha heti fél kilót akarok fogyni, akkor 111 kilokalóriával kevesebbet kell ennem minden nap. A nulla szinthez 2060 kcal tartozik, tehát a fogyáshoz napi 1950 kcal-t vagy alatta kell ennem. Hogy időnként beleférjen egy kis "bűnözés", sör, vagy chips, inkább 1850 körül eszek. Pontosabban kb 2050-2200 körül eszem, és megpróbálok legalább 300 kcal-t elégetni valami mozgással. Nem mindig sikerül. (1 km gyaloglás a 107 kilómmal 98 kcal-t éget el, 100 m mellúszás kb 42-t.)




A másik görbén látszik a megingás, be is karikáztam: néhány hét fogyás után elfogyott az erőm, jött a nyomorultan-érzem-magam szakasz, meg a mindenféle fájdalmak, majdnem feladtam. Na akkor jóval 2000 kcal fölé ment a napi enegria, el is kezdtem hízni. Akkor jött a dohányzásról leszokáskor használt módszer: a célok, mit akarok elérni, miért csinálom ezt a szenvedést. Mert nem elég most odafigyelni a kalóriákra, ezután mindig figyelni kell, ha nem akarok pufi-lufi lenni, zsírtojás, és ha nem akarok infarktust, meg egyéb egzotikus betegséget.

Egyszóval nem könnyű számolni, meg követni, de érdemes, mert a mérnők-agyam ezt, a táblázatozós, számolós módszert érti, és amint látni, működik.

A következő cél: 105.5 kiló a hó végén, aug végén 103, szeptember végén 102 kiló. Na az kemény menet lesz, mert jön az ősz, a sötét, lesz zabálás biztos, meg chips is, meg drágább lesz a paradicsom, a gyümölcs...

2016. július 23., szombat

Szétrázódó alkatrészek

Elvittem a gyermeket a vidámparkba, mert meg lett ígérve neki. Idén lett 120 centinél magasabb, egy csomó mindenre most ülhetett fel először. A hullámvasutat élvezte. Az első menet után azt mondta, ide vissza kell menni, mert fent maradt a gyomra, azt elhozni. A második után meg azt mondta, hogy teljesen szétrázta az alkatrészeit. A hétéves fogalmaz így. Költő lesz?

Felültünk valami forgatóba is. Kis gondolák körben, ketrec, a gyerek az ölemben. Előbb csak körbe forog, olyan gyorsan, hogy a gondolák majdnem visszintesen állnak kifelé a körből. Az agyamból kipréselődött a vér, mind a lábamba. Azon gondolkozom, hogy titkoljam, hogy mindjárt elájulok, a gyerek meg csak kacag. Aztán felemelkedik a forgástengely, már függőlegesen forog a kerék, egyszer fejjel lefelé, aztán fejjel felfelé körözünk. Na akkor hegymenetben megy egy kis vér a fejembe is, túlélek. Megfogadom, hogy többet soha, de a gyerek kívánság listáján az van az első helyen. Apa meg azért van, hogy a gyereket cipelje, és mindent megadjon neki. Nem? Holnap megyünk újra, úgy olcsóbb.



Palacsintát vittünk magunkkal, hogy ne kelljen drága vidámparki koszton élnünk. Így is becsúszik egy csillagászati összegű fagylalt és pattogatott kukorica, de a vattacukrot ma sikerült elkerülni.

Felülünk valami dobálóra, felvisz, leejt, aztán megint fel és megint le. Belepréseli a palacsintát a herezacskómba, a tetejére meg feljön a zsírja meg a savja, marja nem csak a nyelőcsövem, de már az agyalapi mirgyemet is. Az est további 3-4 óráját túléléssel töltöm, hullámvasút, szendvics, ringlispil, vagy mi a neve annak a láncos körhintának, megint szendvics, hogy legyőzze a savat, aztán megint hullámvasút, és így tovább estig. Csak a 20 perces bohóc műsor alatt tudtam mindful lenni, ott szedtem össze egy csokorra való kis friss levegőt.

A végére hagytuk a legjobbat, mert élvezet vizes nadrágban hazajönni: a folyami hajózás, vagy mi a neve, amikor a gumicsónak megy le valami sebes folyású csatornában, közben ide-oda csapódik, és helyenként víz zúdúl a nyakunkba. Ezt mindenféle vízköpők és mesterséges vízesések okozzák. A gyereket átöltöztetem, neki van csereruhája, magam pólót cserélek, és vizes farmerrel indulunk haza.

Annyira mozgalmas volt, hogy a gyerek 5 perc Pöszke és Jozsu néni mesélés után befordul a fal felé. Apuka meg próbálja összeszedni magát, hogy holnap legalább ilyen felejthetetlen napunk legyen újra együtt.

---
A kalóriákról sem írtam egy ideje: rengeteget mentünk, kerékpároztunk, úsztunk is, hazaérve szabadságról már 106 kiló alatt, pontosabban 105,6 kiló voltam reggel.

Nem tudom, hogy könyveljem el a hullámvasutazást, az izgulás és kapaszkodás mennyi kalóriát éget el óránként?

2016. július 9., szombat

Alvással kapcsolatos tévhitek

...amolyan pesszimista módra.


Ha hamarabb lefekszem és tovább alszom, kevesebbet vagyok ébren és kevesebbet zabálok. Ha mondjuk 10-kor lefekszem, elmarad az éjféli nassolás (chips, kóla), de már 4-kor felébredek, és ha nem sikerül visszaaludni, akkor 5 órakor éhes vagyok (reggeli), 9-kor ebédidő, és délre jöhet a vacsora, nap további része tele extra kajálással.

Minél többet alszom, annál jobban regenerálódik a szervezet. Logikus, de minél többet alszom, annál jobban tele van reggel a hólyag, és hamarabb felébreszt.

Minél korábban ágyba bújok, annál hamarabb el tudok aludni. Persze, ezt várnánk, de ha 9-kor lefekszem, és 11-ig forgolódok álmatlanul, kénytelen vagyok felkelni, írni egy blogbejegyzést, vagy kiszámolni a havi költőpénzt, és később, 2-3 körül alszom csak el. Ha már éjfélkor lefekszem, negyed 1-kor már mélyen alszok.


Minél korábban elmegyek aludni, annál kevésbé kell reggel kapkodni. Ha tegyük fel elalszom már 9-10 között, reggel 3-4 között ébredek fel. Ha valami csoda folytán visszaalszom, a következő ébredés 9-8 között jön, és ha be akarok érni a munkába, kapkodni kell. (Normál estéken éjfélkor fekszem le, és 6-7 körül fent vagyok.)

Az éjfél előtti alvás jobban pihentet. Lehet, de felbassza az agyam, hogy nem láttam a meccs vagy a film végét, amitől az egész napom pocsék utána. (És egy csomó idő megy el, hogy megkeressem a tegnap esti filmet, pl a könyvtárba előjegyezzem, amiért aztán jön a főnök és baszogat.)

Az agy alvás közben regenerálódik, tisztul, felfrissül. Nekem mintha fordítva működne, hosszú alvás után fáradtabb, lomhább vagyok, nehezen indul a nap, semmit nem találok.

Az alvás pihentet. Francokat. A nem alvás, a bambulás pihentet. Álmomban, ha démonokkal, rendőrökkel vagy ufókkal harcolok, az nagyon kifáraszt mind fizikailag, mind szellemileg reggelre.

Az alvás előtti séta segít hamarabb elaludni. Francokat. A fájós csípő meg talp, sőt, a felfokozott vérkeringés nem hagy elaludni. Ugyanez igaz a szexre is, utána 1-2 órát számolni kell a pénzt, vagy meg kell nézni még egy filmet, hogy lenyugodjanak az izmok. Mondjuk ez utóbbi elég ritka...

Az alvás előtti szellőztetés segít elaludni. Ha oda kell menni az ablakhoz, az mozgás, a lefekvés előtti mozgást meg már megbeszéltük.

Nyitott ablaknál jobb aludni. Annak, akit a hideg nem zavar. Ha forgolódás közben lerúgom a takarót, a hidegre (fázik a lábam) felébredek, és általában nem tudok visszaaludni, el kell menni pénzt számolni vagy csipszezni. Ha meg meleg van kint, hajnali 3-kor felébresztenek a madarak (nyitott ablaknál nem tudom leereszteni a fénykizáró sötétítő rolót), vagy a világos (nyáron 2-kor kel a nap).

Ha nap közben sportolok, este jobban alszom. Épp fordítva. A bedurrant izmok miatt mindenhogy kellemetlen aludni, forgolódok, ami egyáltalán nem pihentet.

Tele hassal nem jó lefeküdni. Ha éhesen fekszem le, az éhség miatt 1-2 órán belül ki kell menni enni valamit. Ha lefekvés előtt eszek valamit, a vérkeringés lemegy a hasba, az agy hamarabb kikapcsol, és hamarabb elalszom.

Van, amit kihagytam?

2016. július 6., szerda

A szomszéd rákja

A szomszédom imád kint élni az udvaron. Bedeszkázták a teljes kertet, és olyan kerti bútorokat vettek, meg olyan esõvédõ tetõt, hogy egy újabb szobájuk lett. És úgy is használják, mintha a lakásuk meghosszabbított része lenne: a csaj egész nap kint ül, olvas és dohányzik, és telefonál, a pasi meg ha hazaér, mindjárt neki esik vacsorát készíteni. Hallom ahogy szenvedve bekapcsolja a grillsütõt. Nagy, gázos készülék lehet, mert pont olyan hangot ad a beindítása, mint elsõ anyósomnál, meg mint az elsõ albérletünkben a gázkonvektor. Nem lehet valami jó, mert a beindításhoz rengeteget kell pattogtatni a szikrát adó gombot. Minden nap grilleznek, minden nap érzem az odaégett hús fekete szagát. Szívom be, tüdõzöm le azt a rákkeltõ füstöt, hacsak nem csukom be idõben (mikor meghallom a szikrát adó kattogást) az összes udvarra nézõ ablakot. Bántotthús, szokta mondani az ex... Nem irigylem a szomszédot, inkább sajnálom, hogy ilyen egyoldalúan táplálkozik, minden nap hús, és égetett, elöbb utóbb valami betegsége lesz. A nagyobb probléma, amiért ez zavar, hogy este 10 körül ér haza minden nap, és ez a jelenet kb fél 11 táján játszódik le, mikor - újabban korán lefekszem (meccset nézni) - már épp elaludnék, és felriadok a zajra, ha meg nem, ha csak késõbb ébredek fel a szagra, az már késõ. Megfájdul tõle a fejem.

Nagyon jó a jószomszédi viszony, de valami bosszún gondolkodok. Talán csigákat kellene tenni az udvarukba, vagy ott kellene az udvaron telefonálnom esténként, vagy ott kellene bográcsban fõznöm. Nem tudom, miért, de elnyomva érzem magam, kicsinek, tehetetlennek, és nyomorultnak.