2017. június 18., vasárnap

Szabadságon

Holnaptól szabadságon vagyok, csak el ne felejtsem kiírni a monitorra, mert képes leszek még egy nappal elhalasztani. Majd reggel megírom a kollégáknak. Avagy nem értem a végére, nem tudtam átadni, könnyebb holnap bemenni, befejezni, mint elmagyarázni.

2017. június 17., szombat

Ma felfedeztem a bolognai szószt

Ma rájöttem, hogy fedezték fel az olaszok a bolognai mártást. A tévében volt főzős műsor, a kész húsgolyót tették paradicsomszószba, összefőzték, aztán tésztára tették. Namármost, ha kihagyjuk a gombócól a tojást, az a paradicsomban szétesik.

Csináltam bolognai szószt, mert az finom, főleg, ha én csinálom. Elfogyott a tészta, s most csak kanállal eszem, pont olyan, mintha paradicsomos húsgombóc lenne (nem tettem bele sok olasz fűszert), csak mintha szétestek volna benne a gombócok.

Ma munka volt, egész hamar eltelt, még van egy nap, aztán kezdődik a szünet. Hirtelen megijedtem, mi lesz majd, ha itthon kell lenni egyedül, hogy bírom majd ki a saját társaságom. Úszni nem tudok (ma is voltam, és jobban fájt a térdem, mint tegnap, mérgemben 300 métert gyorsban úsztam, új egyéni rekord, ennyit még soha nem tudtam, azt úgy néz ki bírja a térdszalagom), vagyis nem tudok sokat, pihentetni kellene a lábam, marad a ház körüli munka. Vagy bemehetek dolgozni, és eltolom a szabadságom egy nappal.

Ma videókat néztem azokról a szerencsétlenekről, akik haza költöztek. A TB igazán nem töri magát azon, hogy kisgyerekes családoknak rendezze az ellátását, és fizesse a családokat megillető járulékokat, és a hazaköltözőket maguk között migránsnak nevezik. Nekem ez nem kell, ma megint megerősödtem abban, hogy nem szabad otthoni állást megpályázni, mert akár fél évre TB nélkül maradhatok, meg az idegbaj, meg a szemétkedés, mert nem vagyok rajta a kubatov listán.

Itt jó, most nyár van, épp magyarázom, hogy a 20 fok, napsütés az épp elég, kellemes, nem izzad az ember. Akinek a nyár egyenlő hőguta, és erre vágyik, az menjen a Betelgeussra, annak két napja van, ott kedvére napfürdőzhet és szénné éghet. Higgyétek el, amikor az ember kijön a 25 fokos medencéből, és kint 20-22 fok van, azt nem érezni hidegnek, ha hozzá süt is a nap.

Mennénk Tallinba. Megvettem időben a jegyet, erre látom, hogy 50 helyett ugyanazt most 30-ért adják. Gyorsan lemondtam, és csináltam új foglalást, most várom, hogy visszautalják a pénzt. Hogy csinálnak ilyet, hogy a dátum közeledtével lefele viszik az árakat? A repjegyek pont fordítva működnek. Aki hülye, haljon meg, aki megveszi a 3 eurós paradicsomot, mikor a másik bolt 1-ért adja, az legyen szegény, de ne csinálják már csóró bevándorlóval, hogy lehúzzák, s a markukba röhögne, hogy a 10 eurós jegyet 20-ért adják. A helyi napilap (hs) is ezt csinálja, megpróbálja rádsózni az olvasnivalót 45-ért, de ha elkezdesz alkudozni, akár 20-ért is odaadják. Na jó, ma már ritka kifogni olyan madár üzletkötőt, aki ennyiért odaadja, de azért volt rá példa. Most egész jól megvagyok nyári sudoku nélkül. Az újság többi oldala annyira tele van betűvel, hogy az erdőtől nem látni a fát, annyit elolvasni úgysincs esély, akkor minek megvenni?

Most el, elszenderedek, holnap vasárnap, munkanap.

12740 szombat

Tegnap megint elmentem munka után úszni, de nehezen bírta a térdem a mellúszás lábtempóját, úgy néz ki a futás betett neki, oldal irányban nem hajlandó erősnek lenni, vagy tartani, 500 méter után abba kellett hagyni. A gyorsúszás lábtempója menne, csak abban még megfulladok, meg kellene tanulni. Akkor hamarabb letudhatnám a napi másfél kilométert. Ami lehet, hogy kihatással lesz a lelkemre is, mert kevesebb időt töltenék magammal. Élvezem a víz alatti világot, mintha átlátnék egy vortexen, vagy féreglyukon, és egy másik világban, más perspektívában lennék. Az álom jut eszembe, az is ilyen, nem a rendes, megszokott világ, de máshogy nem rendes.

Az úszással már hatkor végeztem, nem akartam haza menni, beültem egy hangulatos kiülős kávézóba, friss levegőre, piris finn faházak közé, 150 éves épületek udvarára. Közel van, olcsó, mégis ritkán járok ide, a tengerpart vagy a tópart jobban vonz, bár ez is jó, de máshogy. Olyan országúti pihenő lehet, de már elvitték az országutat messzebb, új autópálya épült, mint a 66-os útnál, ez a hely mégis megmaradt.







Lefőztem a kávét, feltettem a hétvégi sztahanovista csetre, hogy kész van, hadd lássa mindenki, hogy már reggel 7-kor a munkát nyomom. A terv az, hogy munka után, amíg a nap hevesen süt le az ég tetejéről, elmegyek múzeumba, s aztán, mikor már laposodnak az árnyékok, megyek csak úszni, zárás előtt, mikor már ritkan a nép. Nyár van, mindenki ezerrel megy a strandra. De akár a tengert is ki lehetne próbálni, lehet már 14-15 fokos, friss.

Tavaly nem volt rendes szabadságom, minden nap, munka után mentem el sétálni a skanzenbe, vagy a rózsakertbe, vagy a városba, meg a tengerre úszni. Idén is lehet ezt csinálni, bár most a nyakamba szakadt hirtelen egy csomó legális, fizetett szabadság is, amivel még nem tudom mit kezdek. Jönnek vendégek, de hova megyünk?

A hétvégi munkát jól megfizetik. Ritka, nem lehet kérni, de most, projektzárás előtt nagyon kell a kéz, vagy agy, most szinte könyörögtek, hogy jöjjünk be befejezni a végét, a nehezét, ami senkinek nem akaródzott. Miért van az, hogy a nehezet, a bonyolultat mindenki elodázza? Szerintem ez a munka izgalmasabb, kihívás, csak ne kellene annyit adminisztrálni. Tudom, a betegek...

2017. június 16., péntek

Futottam

El tudsz képzelni engem futni? Inkább gurulni...


A helyzet az, hogy futottam. Igaz még keveset, van nálunk az erdőben egy fasza kis 8-as kör, elfutok a kacsás tóig, ott be balra az erdőbe, megkerülöm a tavat, ott van egy kis hegymenet, meg egy nagyobb szakadék, aztán megint fel, ott beérek az erdő közepére, ahol van egy erdei tornapálya, meg gerenda emelgető hely, lehet csinálni pl felüléseket, de nem állok meg, mert az órával versenyzek, onnan megy az út egyenesen lefele a tóhoz, a kacsa-etető helyig, ott megint be az erdõbe, ezt a sötét szakaszt így kétszer teszem meg, s onnan nem jobbra, hanem balra kanyarodok, és egy bazi nagy emelkedővel, meg egy nagy hurokkal - itt szoktak rám támadni a legeltetett kutyák - haza futok. Olyan, mint egy vizes 8-as. Na jó, inkább mint egy földbe fúródó rakéta, vagy fejjel lefele fordított java bean. Most nem tudom megmutatni, mert a másik telefonomban van a térkép. De mégis, egy korábbit. Ebből a körből próbálok egyre többet futva megtenni.



Most 5 szakaszon futottam, összesen kb 7-800 métert, haladás, mert legutóbb még csak 600-at sikerült. Az Endomondo meg örül, mert azt hiszi, hogy miatta csinálom. A térdem érzi, meg a csípőm is, meg a vádlim, meg szinte minden porcikám, de jól esik. -- Most kezdem érteni, mit jelent az, hogy a 7 kilométeres szint alatt (ha lassú vagy) felvesz a kapkodóember.

Azért mentem futni, mert tegnap hamarabb véget ért a kolbászolás, s nem volt nálam fürdőruha. Úgy volt, hogy este 9-ig oda leszek, és bár minden nap ott van az autóban az úszócucc, tegnap nem is vittem el. De aztán úgy lett, hogy 7 órakor ott állok az uszoda melletti parkolóban, mert pont ott van a REKO, minden kolbász elfogyott, a pénzzel és a maradékkal leszámoltam, s haza kell menni, egyrészt betenni a hűtőbe a piacon vett kolbászt és tofut, meg falafelt, meg mindent, amit ott vettem, másrészt a cuccért, és jönni vissza a szokásos adagra. Otthon viszont már nem akaródzott az úszás, olyan szép délután volt, s idén még nem igen élveztem az udvaron ücsörgést kerti széken, árnyékot adó napernyő alatt, míg az egyik szomszéd balról dohányfüstöt, a másik jobbról égetett hús szagot ereget a susogó, mókussal és madárdallal teli erdő, s mi jobban fáj, az orrlyukaim felé.

Este jött az ötlet, hogy mehetnék megint egy kört, az a múltkor is jól esett, s csak úgy, ahogy voltam, mentem, mert még hallottam a lelki szemeim előtt, amint F* mondja "te fogytál", mert észrevette, hogy idén jóval kisebb a tokám. Hát igen, míg én azt hiszem, hogy fel van fújódva a nyakam, õ azt látja, hogy vékonyabb, soványabb. Bár úgy legyen. Fogynom kell még 10-20 kilót, nincs kecmec, nincs megállás, most erre az egy dologra vagyok rákattanva, mert ha soványabb vagyok, mindenféle bőr alatti és csonton ülõ dudor könnyebben észrevehető... meg mert könnyebben versenyzek akkor a lifttel.

A galaxis útikalauzban említik, hogy a túlságosan fecsegős, jövőbe látó liftek helyett valaki feltalálta a lépcsőt. Gyerek voltam, fürge voltam, féltem a liftben, versenyt futottam vele, hamarabb leértem a 7. emeletről, mint a diákszerelmem, hármasával vettem a lépcsőfokokat, sosem tévesztem el, fordulónként 9 volt, emeletenként két forduló - valaki kiszámolta, mekkora az ergonómiailag ideális lépcső hossz és magasság. Valahol ez a fürgeség elmaradt, talán akkor, mikor lapos házba költöztünk, vagy mikor bekötötték a fejem. Vagy akkor, mikor megpróbáltam a kollégiumban felgyalogolni a 14. emeletre. Ott voltak az évfolyamtársaim, a kék bivaly. meg aztán a magfusion. Ott tartottak korábban lépcső futás bajnokságot, az egyik lépcsőházon fel, a másikon le, 2x18 emelet. Haj, azok a szép, családmentes egyetemi évek (nem sok volt belőle, mert az egyetem végére beszereztem 1 családot és 3 saját gyereket.

A cél az, hogy a liftet teljesen ki tudjam iktatni az életemből. Ez teljesen vállalható, kihívást jelentő de elérhető cél, hogy van-e értelme, az majd elválik. Na meg az, hogy ezt a 3,25 kilométeres kört egyben le tudjam futni. Motiváció van, ismerős fut rendszeresen, posztol is a facebookon, szerencsére az én endomondo-m nem hajlandó erre.

2017. június 14., szerda

Pita, pizza, albán pék

A squash hizlal. Mert a squash-ozás után mindig beülünk egy sörre, s mindenki rendel egy pizzát, nem maradhatok ki belőle, ha épp ez a gyengém. Azt hiszem a pizza, meg az extra sör ára (na meg a kalóriája) volt az, amiért 1 éve, amikor fogyni és spórolni kezdtem, abbahagytam a squash-ozást. Egyébként ez a keddi pizza nekem mindig hasmenést okoz (bár az meg fogyaszt), szerintem az a tejfölös öntet, amit a tetejére rányomnak, arra lehet érzékeny a gyomrom. A tészta amúgy jó, az nem okozhatja. Mikor a hétvégén a gyermekkel haloumi sajtot akartunk enni, de nem volt hozzá pitánk (nálunk a haloumi sajthoz görög saláta és pita kell, aminek a belsejét megkenjük tejföllel), ezért elbicikliztünk a pizzériáig, megkérdeztük koszovói albán péket, hogy van-e pitája, s csinált nekünk, a pizzatésztát lapította ki és sütötte meg. Életemben nem ettem még ilyen finom pitát, ami leginkább friss kenyérre és lángosra hasonlított, tejföllel megkenve kimondott lángos íze volt, csak nem tocsogott a zsírban. És nem ropogott annyira.

Vagy meg kell edzenem az akaraterőmet, hogy squash után ne pizzával pótoljam az elvesztett sót, vagy kerülnöm kell a squash-t, de akkor a szocializációról is lemondok, pedig az kell, az az élet, az teszi az életet elviselhetővé. Nem?

Az albán pékrõl jut eszembe, mikor otthon jártunk a 2 feleségem szüleinél, az albán pékségben vettük a bureket, az albánok jól sütnek. Meg is kérdeztem tegnap a pékemet, hogy tudna-e csinálni, õ úgy hívta "bürek", persze csinál, csak rendeljem meg. Namármost, van közöttünk olyan, aki szereti, hogy érdemes legyen leadni egy rendelést? Én a túróst szeretem, de ha tud csinálni káposztást, az is jöhet, esetleg húsos, vagy szalonnás, már nem vagyok vega.

Nem is tudom h miért panaszkodok

Van, akinek nem okoz gondot kifizetni 2000 eurót egy repjegyre. Én meg sokallom, ha Budapestre egy oda-vissza 200 euro.

Van, akinek nem okoz gondot fenntartani egy bazi nagy városi cirkálót. Nekem ez a 10 éves frissen felújított francia autó is gondot okoz, megint azon gondolkozok, hogy ha eladnám, olcsóbban kijönnék.

Van, akinek nem okoz gondot bejárónőt tartani, aki időnként jön, és kitakarít, és megcsinálja az ablakpucolást, sőt, még ki is vasal. Nekem meg ott áll a mosatlan, porosodnak a polcok, felmosva nem is tudom mikor volt.

Van, akinek nem okoz gondot minőségi ingekben, cipőkben, ruhákban járni, mert meg tudja fizetni ezeket. Én meg stoppolom a zoknikat, mert drágállom azt a 3-4 eurót egy párért, s farmerben, kapucnis melegítőfelsőben és kopott cipőben járok, mert erre futja, mert nem futja újra, meg divatosra.

A kertet felveri a gaz, bár a füvet lenyírtam, ki kellene szedegetni a tarackot a deszkák lécei közül, sőt, ki kellene cserélni a deszkákat is, alatta gyomirtózni. Mikor lesz nekem erre pénzem, meg energiám?

Évek óta tervezem, hogy a hálószobám és a nappalim közé ajtót tegyek. Mikor lesz rá pénzem és energiám, egyáltalán kedvem ezzel "kézműveskedni", vagy még több pénzem, hogy rábízzam valami szakmunkásra, akinek ez rutin feladat?

A hét végén kezdődik a szabadságom, elvileg pénteken. Már több éve nem volt rendes  szabadságom, a finn törvények szerint aki munkahelyet vált, az elölről kezdi a gyűjtögetést, s ahány hónapot ledolgozott, annyiszor két napra mehet el a nyáron. Idén megvan a 4 hét, de még mindig spórolok belőle, hogy ha beüt a krach, legyen tartalék (pl kiheverni az öngyilkosságot vagy idegbajt), meg hogy az augusztusi táborra is legyen 1 hét, meg esetleg télre, az ünnepek között. Marad 2 hét, ebbe kell belepakolni mindent, kirándulást, a gyereket, meg a várva várt vendégeket. Élni. Amikor nem kell reggel korán kelni, lehet lustálkodni, strandra menni, kirándulni, pihenni, főzőcskézni, takarítani, udvart rendezni, kapálni, gyomlálni, és megcsinálni az ajtót a hálószobára. Azt mondják, akik már csináltak ilyet, hogy a gipszkarton nem nehéz, és nem is extrém drága. De ehhez pénz kell, és azon gondolkodok, hogy a szabadságom első hétvégéjén bejövök túlórázni, szombaton kétszeres, vasárnap háromszoros fizetésért, mert kell a pénz. Most lehet, szorít a határidő, most aláírják a túlórás szerződést. De akkor le kell mondjak egy szombati kirándulást, amit szintén vártam, a barátaimmal. Kevés barátom van, meg kellene becsülni õket. Pénz, vagy barátok? Pénz, vagy élet? Válasszam az életet? S akkor miből érem utol magam?

---
Élni. -- Jut eszembe a vicc, hogy ha nem fáj semmi, akkor nem élünk, ha fáj, akkor még igen. A hétvégén fociztam, hosszú idő óta először (talán 15 éve játszottam utoljára). Igaza van Orbánnak, ha mindenki focizna, nem panaszkodnánk, mert a mozgás jót tesz. Kár, hogy a drága füves stadionokba a népet nem engedik be. Szóval fociztam, in real life, 2 órát, napon, és bármi lesz belőle, jól esett. És fogok menni újra. (Ha nem túlórázok a hétvégén, akkor ezen a hétvégén is.) Szocializálódni is jó, mozogni is jó, gondolom a boldogság hormonoknak is jót tesz, ha az embernek van egy kis sikerélménye. A derekam meg a combjaim, meg a csípőm fáj, de ez kellemes fájdalom. Tegnap elmentem squash-ozni magyarokkal, ott is rég voltam, talán egy éve, mert spóroltam a havi pályabérleti díjon. Ez is jól esett, s most nem csak a lábaim fájnak, már a vállam, karom, sőt a mellkasom is. De Isten tudja, hogy az éjjel olyan jól aludtam...

Most nyár van, süt a nap, úszok, sportolok, sétálok, fagyizok, járok társaságba, Doulgas Adamsot hallgatok (vogonok)... élek, és jól érzem magam.

Már amikor nem kell a közelgõ határidõkre és a szabadságra gondolni.









2017. június 7., szerda

12750

Tegnap csodálatos nyár volt, 20 fok körüli meleggel, s megint ellátogattam a strandra fürdeni, de csak miután egy fiatal lány megsimogatta a fejem és levágta a hajam, most kimondottan jóképű vagyok, és szeretem magam, meg az izmaim... Virágzik a nárcisz... 1200 métert úsztam, de csak azért, mert a nap ugyan nem megy le, de azért laposabban süt 8 körül, és az úszómester mindenkit kitessékel a vízből 8:40-kor, nem értem minek, ha éjjel nappal világos van, akár lehetne menni éjjeli lubickolásra. S hogy el ne felejtsem megemlíteni, voltam konditeremben is, még kicsit óvatosan, nehogy kiújuljon a derékfájásom (lekopogom) most nem fáj annyira, jót tesz az úszás. Fogytam megint, pontosabban állandósodott a súlyom (tömegem) 100 alatt, ami jó, de már megint túl finomat főztem, s nem tudom megállni, hogy ne egyek belőle mindig, amikor a kedvem tartja. Most kimennék szaladni egyet a közeli mókus-szigeten, nyalni egy fagyit (milyen érdekes, így befejezetlenül - a finnben az ilyen határozott/határozatlan és befejezett/befejezetlen tárgyas ragozás bazi nehéz - helyesen úgy lenne h elnyalni egy fagyit, vagy fagyit nyalni, nem egyet, hanem általánosságban, vagy nyalakodni egy jót). Már megint az orális örömök, mikor nincs kivel beszélni, csak a fal hallgat, szinte kirobban belőlem a mondanivaló.

Azt mondtam, hogy megpályáztam egy csoportvezetői állást? Azt nem mondom, hogy izgatottan várom, de azért magasabb fizetés, cégautó, laptop, utazás jól jönne. De lehet, hogy nem is adnak hozzá se fizetésemelést, sem semmi egyebet, csak ingyen idegbajt. Akkor visszamondom.

A hétvége tele van programokkal, lesz légiparádé, lesz bográncsozás legalább 40 résztvevővel, szaunával és medencével, lesz gyerek is, és lesz társasjátékozás. Bár ha jó az idő, inkább kint lennék az erdőben, a tengerparton, vagy az uszodában. Mondjuk oda mehetek 8-kor is, mikor laposabban süt.