2016. január 28., csütörtök

Gumicsont

Két napig esett (az esõ), elovadt a hó, pedig most jönnek a vendégek havat látni, síelni, korizni, hóba hóntündért csinálni. Asszák meg a meteorológusok, meg a politikusok, akik még ezt is képesek chemtrailezni. Kiolvad a kutyagumi.

Olvastam egy intelligensen megírt szösszenetet a kaszinótulajdonosról, és elképzelem, hogy egyszer majd felébredek, mint tegnap este az álomból, ahol szitává lõtt egy szír menekült.

Nem aludtam jól, az adóellenõrök már a spájzban vannak, és a kicsi kis vagyonkám, ami negatív elõjelû, az is le lesz jelentve, meg a gyorshajtó autós minden adata, ha tegyük fel az ember külföldön ámokfut. Mi van a kettõs álompolgárokkal?

Ma megtudtam, hogy a kutya foga nem játékszer, hanem kalapács, s mi több, a szobatársam ma reggel eljegyzési gyûrût kapott. Kicsit irigylem a szerencsés urat.

Mi még? Talán az vígasztal, hogy tök mindegy, kutyaharapás-e, vagy cukor baj, vagy szitává lövés, oda a túloldalra nem viszünk semmit, lám még a kaszinótojás is meztelen, s egyszer a diktátor új ruhája is kifakul.

Addig is izgatottan várom a legújabb gumicsontot.

Jaj, ezt még elmesélem. Tegnap a kocsiban ültem, korcsolyáztam a tükörjégen, mikor eszembe jutott, hogy ha így haladok tovább, akkor elõbb utóbb az adósok börtönébe kerülök, keresni kéne egy könnyen kirabolható bankot, vagy külön munkát, mikor csöng az a rohadt telefon (mellettem rendõr halad el, kedélyesen mosolygok), és áldott szavak érkeznek belõle: lenne egy kis munka a számomra, érdekel-e? Ejha, akkor mégsem baj, hogy nem folytatódik a svéd tanfolyam, helyette majd pénzért nyomkodom a számítógépet éjjelente. Szeretlek, univerzum, aki mindig a legjobbkor küldöd az orrom elõtt felszabaduló parkolóhelyet. Csak összeteszem a kezem, kimondom, és lesz. Innen egyenes az út a nárcizmusig, de ezt most nem mesélem el. (A helyi esti iskola tavaszi tanfolyamának kínálatában ilyet találtam: kurzus a nárcizmusról, hogy lehet felismerni, hogy lehet "együtt élni" vele, és hogy lehet megszabadulni a karmai közül. Itt tényleg betegségnek tekintik, ha valaki blogol?)

B meséli, hogy a függõséget (lásd pl az én dohányfüggõségemet) nem lehet megszüntetni, csak átalakítani más függõséggé. Mondjuk alkohol (fuuuj), drog (még fuuuuuuujabb), munka, játék.... függõséggé. Az embernek kell a kapaszkodó. Vannak kevésbé káros függõségek, gondolom, de aki benne van, az ugyanúgy függ. Szereted a csokit? Na látod! akkor már inkább: Éljen a pina!

2016. január 24., vasárnap

Dilemmázás

1. Lefogyok, ha beledöglök is


2. Az autó megakadályoz abban, hogy egészségesen éljek. De Finnországban kell, mert nélküle nehéz a gyerekkel a kapcsolattartás.


3. Barátnőmmel elmentünk bevásárolni. Beugrottunk a cukrászdába - itt van ilyen, hogy megkérdezzük, van-e dobostortájuk - itt ilyen is van. Van. Jó, visszajövünk a bevásárló körút végén.


Elmentünk a henteshez - itt van ilyen, hogy vegyünk frissen darált húst, szalonnát, füstölt húst, házi kolbászt, zsirt - itt van ilyen.


Aztán beugrottunk a drogériába - itt van ilyen, hogy vegyek a lányomnak habfürdőt - itt van ilyen. Itt van kád is, otthon csak lavorban ülve tud pancsolni.


Átmentünk a tejesautóhoz - itt van ilyen, ott parkol a nemzeti dohánybolt előtt - itt van ilyen, hogy vegyünk friss házi tejet - itt van ilyen, friss túrót - itt van ilyen, és finomabb, mint a bolti, és friss tejfölt - itt van ilyen - a turóstésztához.


Aztán bementünk a zöldségeshez - itt van ilyen, vettünk friss helyi zöldséget, gyümölcsöt. Nem volt olyan vészesen drága. Megkívántam a csalamádét - itt van ilyen, de a párom azt mondta, hogy a hurkához - itt van ilyen - meg a kolbászhoz van otthon kovászos uborka - itt van ilyen.


A péknél - itt van ilyen - vettünk friss kiflit - itt van ilyen, ropogós fehér kenyeret nem, pedig az is volt, meg túrós táskát - itt van ilyen, bár ott is kapni a Lidl-ben, de az nem ilyen jó, meg sajtos stanglit - itt van ilyen - hazafelé a repülőre.


A kisboltban - itt van ilyen - megvettem a Népszabadságot... Vettem volna ischlert is - itt van ilyen, de eszembe jutott a dobos. Visszafelé beugrottunk a érte a cukrászdába.
Tok jól esett a séta, meg akkor is, ha elfáradtam. Látszik, mennyire nem mozgok otthon.


Látszik, mennyire sok minden hiányzik otthon. Lám, még szerető társat, boldogságot találni is ide kellett jönni.


Este fele bevonatoztunk a városba, a plázában jártam a boltokat, a gyereknek kerestem valami pónis nyakláncot hiába, de kaptam mást neki, magyar nyelvű foglalkoztató füzetet. Itt kapni magyarul. Vettem magyar könyvet is.


Hazafelé beugrottam a szüleimhez - itt van ilyen kicsit beszélgetni, elkérni az autót, meghekkelni apám gépet, lepakolni a haza vásárolt szajrét. Kértem anyámtól fehérrépát - itt van ilyen, hogy vigyek haza, kell a levesbe, de ott ez se kapható.


Ma reggel, ahogy ezt írom, már becsekkoltam, számolgatom, belefer-e minden hazai a súlykeretbe, benedvesedik a szemem, ha választanom kell mi maradjon itt, a soproni vagy a borsodi vagy a törlei. Vagy a hazi baracklekvár - itt van ilyen, vagy a termelői méz, vagy a házi rétes.


Mi a lófaszt keresek én a picsában északon?


4. Vajon mi jobb, idegen országban élni idegenként, ahol van kiszámítható jövő, nyugdíj, orvosi ellátás, de az ember boldog-talan, vagy ahol a szerettei vannak, ahol minden és mindenki ismerős, de kiszámíthatatlan, és ha kiújul a bőrrákom, akár meg is dögölhetek idő előtt, ha nem csokis a nyelvem?


Igen, a boldogtalan hosszú élet vetélkedik a boldog de rövid élettel a döntőbe jutásért.


Vicces ez az isten, tényleg unalmában teremthette a vilagot, meg a szabad döntéssel, dilemmával felruházott embert, hogy onnan fentről jót röhöghessen a vívódásainkon.


Hazamegyek, tele táskányi búfelejtővel, hazai ízekkel, aztán alig várom majd, hogy újra haza jöhessek.


5. A tegnapi kávéházi koncert fellépői eljönnének Finnországba, de a kis szar lakásomban még szállást sem tudok adni nekik. Ez a sikeres élet? Komolyan, mi értelme van ennek igy?

2016. január 11., hétfő

Poci dolgok

További információk, brékin nyúz.

"Stressimaha liittyy autonomisen hermoston toimintaan. Kun stressihormonit ovat koholla, keho varastoi rasvaa herkemmin. Siksi moni maha tasoittuisi, jos stressitekijöitä pystyisi kartoittamaan ja vähentämään. Jos stressitaso on korkealla, edes oikea ruokavalio tai treenaaminen eivät välttämättä auta. Laihduttaminen voi pahimmassa tapauksessa kutistaa lihakset, mutta maha pysyy."

Az idézet finn, megpróbálom tükörfordítani. A stressz-pocak a vegetatív idegrendszer mûködéséhez kötõdik (szerintem a hibájához). Ha magas (a vérben) a stresszhormon, a szervezet érzékenyebben raktározza a zsírt. Ezért sok pocak lelapul, ha a stresszfaktorokat sikerül feltérképezni és csökkenteni. Ha a stressz-szint magas, még a helyes táplálkozás vagy mozgás sem (feltétlen) segít. Rosszabb esetben a fogyás az izmomtömeget csökkenti, de a pocak marad.

Ezek után ne legyek stresszes?

"Ravitsemusterapeutti Leena Putkosen mukaan stressitasoa voi jonkin verran alentaa oikealla syömisellä."

LP dietetikus szerint a stressz szintet valamelyest csökkenteni helyes táplälkozással.

Hát hogyne. Ha zöldet eszek, kecske leszek, birka türelmû, bociszemû, elefánt-türelmû. Nem, nem erre gondolok. Ha sikerülne helyesen enni, a szénhidrátot és a zsírt kordában tartani, akkor nem aggódnék annyit a testsúlyomon, persze, hogy csökkenne a stressz, amitõl csökkenne a pocak, csökkenne a testúly, lehetne lazítani az önkínzó étrenden, lehetne enni újra pizzát, és lehetne kezdeni az egész ördögi kört elõrõl.

Szóval a stresszt kell kezelni, mondtam én. Ha lefogynék, ha lenne megtakarított pénzem, és több jönne be, mint ami kimegy, ha nem lenne egész télen sötét és hideg, ha lenne állandóra ittalvós barátnõm, családom, kacsalábon forgó palotám bejárónõvel, akkor megszûnne a stressz, és megszûnne a pocak is. Vajon melyik stressz-faktor kiikatatásával kezdjem?

2016. január 10., vasárnap

Töpörtyűkrém szalonnával

Most a kilókról akarok szólni. Vannak itt olyanok, akiket ez érint? Mármint rajtam kívül? Te például hány kiló vagy? Igen, te, aki olvasod. Nő vagy és több, mint 60 kiló? Férfi és több mint 75? Rossz hírem van. Túlsúlyös vagy. Sőt, lehet, hogy kövér. Nem ismerlek, de hát néha te is ráállsz a mérlegre, ugye?

Na most elmondom mire jöttem rá. Arra, hogy ez az egész túlsúly mizéria, a kalóriaoldalak, az ajánlások mind egy nagy átverés. Azt nem mondhatom, hogy összeesküvés, mert ennyi sok ember nem tud összeesküdni ellenünk, földlakók ellen, de érted, itt minden ellenünk van.

Egy az, hogy megmondják, mennyi az ideál. Nőknál kb 60, férfinél kb 75. Hát ez elérhetetlen. Ez nem lehet az átlag, ha az emberiség 80%-a ennél nehezebb. Akkor lehetne ez az átlag, ha beleszámolnánk a bébiket, a gyerekeket, az afrikai éhezőket, és a föld alatt pihenő csontvázakat. Tehát nem valós amit állítanak, hogy az ideális, az átlag ennyi. Nekem pl sokkal jobban bejönnek a 70 kilós csajok, mint a 60. Na jó, az is jó, ha izmos, meg minden, de a 70 nőies. Elhitetik velünk, hogy az átlag ilyen kevés, hogy ez az ideál, és egész életünket frusztációval, idegbajosan élhetjük, hogy mi kövérek vagyunk, és folyton bűntudatunk van, ha megkívánunk egy szelet dobostortát. Aki pedig tele van félelemmel, az irányítható. Annak megmondhatják, hogy hogyan éljen, mit egyen, mivel tud lefogyni. Diétás kajákat, fogyasztó porokat, kondibérleteket, tévéshopos haserősítőket, felülést és fekvőtámaszt segítő gépeket, sőt, futócipőket!!! biciklis ruhát és kobakot, pulzusmérős órát, kalóriaszámoló és testzsír százalék mérő mérleget sóznak ránk drága pénzen, mert tudják, hogy a "tehetetlenség" a dolgok természetes rendje, ha nem traktálnának bennünket reklámhadjáratokkal, mi a nyugalmat választanánk.

Kettő, a tévében főzős műsorokat sugároznak. Felhergelik az ízlelőbimbóidat, az orrodat, a gyomrodat, szóval az érzékeidet, mikor a nagymellű Nigella vagy a hazai Stahl Judit (megy még a programja?) az orrod előtt főz látványosabbnál látványosabb ételeket, de mivel a szag, az íz, az érzés hiányzik, kényszeresen tömöd magadba a töltöttkáposztát vagy ha az sincs, a csipszet. Fokozzák a frusztrációt. A tévében bemutatott főzést ugyanúgy be kellene tiltani, mint a tévében bemutatott széklet ürítést.

Három, megmondják, hogy hogy egyél, mit egyél. Azt mondják sokszor egyél keveset. Ez a legnagyobb hülyeség! Ha valaki a kilókkal kűzd, annak nem többet kell enni, hanem kevesebbet. Baromi nehéz megállni, ha az ember reggel bundáskenyeret csinál, hogy a 4. szelet után ne egye meg a hatodikat is, és ne vastagon kenje rá a házi baracklekvárt, vagy urambocsá, fokhagymával egye lekvár helyett. Már az egyszeri étkezéssel is nehezen bírkózunk meg, ott vannak az ösztöneink, kaja van előttünk, energia kell a túléléshez, hát eszünk. De ha ezt ráadásul naponta 5x kell eljátszani, hogy korlátozzuk magunkat, teljesen meg fogjuk útálni saját magunkat, mert nem adunk eleget enni, sanyargatjuk a testünket. Hát nem jobb, ha nem 5x, csak naponta 2x veszekszünk magunkkal?

Gondolj bele, kedves olvasó, ha csak naponta 2x ennél kiadósan, mennyi férne a hasadba? Tegyük fel napi 5x eszel rendesen, odafigyelősen, az 5x400 kcal, összesen 2000. Ez már elég szigorú diéta, a kalóriaszámoló oldalak szerint (az alap energiabevitel sport nélkűl 2100 ha nő az áldozat, 2600 ha férfi. Mi lenne, ha naponta csak 2x étkeznél? Képes lennél egyszerre megenni 1000 kcal-t? Ugye, hogy megszenvednél érte? Sokkal könnyebb megállni 800-nál, mint naponta 5x 400-nál. És 2x 800 kcal, és itt jön a matematika csodája, az még csak 1600 kcal, és marad hely annak az egy szelet dobostortának is (400 kcal) !!! Ujjé.

Van itt még valami. Az éhezés. Az ugye rossz? Hát nem. Éhezni emberi dolog. Most már a dietetikusok is kezdenek rájönni (kezdenek?), hogy néha kell kicsit éhezni is. Olyan ez, mint az alvás: az agy akkor regenerál, akkor tisztítja ki a melléktermékként keletkező proteineket. Mi van, ha a gyomorba folyamatosan kaja érkezik? Megmondom, ugyanaz, mint amikor folyamatosan a számítógép előtt ülsz, és nem mozogsz. Hozzászokik, eltunyul, ellustul. Jön egy kis éhségérzet, máris jelez, mit jelez, könyörög, hogy elviselhetetlen a fájdalom, adj enni. És a jól beprogramozott egyed megy, mert eszébe jut a program, hogy többször keveset, és már pakolja is meg, hogy szegény gyomorka ne jajgasson. Hát így tett az a 430 kilós brit pasi is. Éhségérzete volt, evett. Kikiáltották az éhséget rossznak, száműzni való ellenségnek. Kipróbáltam, koplaltam. Az első 3-4 nap nehéz volt, de nem kibírhatatlan. És aki elmegy lébőjt kúrára? Vagy aki húsvét előtt 40 napig böjtöl? Azokkal mi van? Azok érezni akarják az éhséget, vissza akarják szoktatni a gyomrukat a normális, emberek számára normális rendhez, hogy vannak üresjáratok, amikor a gyomor pihen, nem emészt, nem termel gyomorsavat, sem nem kell cukrot lebontani, így a hasnyálmirigy is pihen (gyerekek, ezt most találom ki, nehogy emiatt elkezdjetek változtatni az étrendeteken, mert aztán ki tudja milyne cukorbajotok lesz, aztán rámkenitek, szóval vigyázzatok mert ez amit írok nem tudományos kisérletekkel alátámasztott tény, csak buta gondolatmenet).

Szóval szerintem együnk naponta 2x kiadósat, egy ebédet és egy vacsorát, akik este inkább aludni szeretnek, és nem élvezkedni, azok gyenek reggel többet és délben, és közte igenis engedjük magunkhoz az érzéseket, az éhséget, hogy elvégezhesse a dolgát, kiüríthesse a gyomrot, aztán a beleket, mert az éhség nem ellenség. Az ellenség a tévé és a dietetikus, és a konditermes, és a közértes, és a tévés, akik programoznak, akik az érzékeinkre és a tehetetlenségre hatva terelgetnek bennünket a kasszán keresztül a koporsóba.


Éljen a forradalom!

Ma reggel töpörtyűkrémes fehérkenyeret ettem szalonnával és lilahagymával.

Az ásítás a lefekvés kapuja...

Van mégegy bizonyítékom rá, hogy a minuszok ellenére itt a tavasz. A fáradtság. Ugyanis annyira fáradt vagyok, hogy nem bírok elmenni az ágyig, hogy lefeküdjek, erre csak hajnal 2-3 körül vagyok képes, amikor már az újságkézbesítők és busz-takarítók ébredni szoktak. És mi más magyarázná a fáradtságot, ha nem a tavaszi fáradtság?

Elmélkedjünk egy kicsit ezen. Yoga mesterek találkzója...


2016. január 9., szombat

Unortodox pizzaszeletelés

Oh, nézzétek mit láttam! Mindjárt össze is futott a nyál a számban. Autóval szánkóztam, hogy zuhogó hóban bejöjjek Helsinkibe egy kicsit ledolgozni az elmaradásomat, mikor épp megéheztem. Eszembe jutott a kotipizza, akinél ma kedvezményesen terveztem vacsorázni. Majd megmutatom Alinak, hogy így vágja fel nekem a pizzát.



2016. január 8., péntek

Melegfront

Kegyetlen fáj a fejem, és nem attól, hogy a lányom lóg a hintán és Borit néz, hanem attól, hogy hirtelen melegfront érkezett, már -15 fok van kint (a reggeli -25 után tényleg jelentős felmelegedés). Pedig ma este akartam kitenni az ágyneműt atkátlanítani. Lekéstem.