2014. augusztus 20., szerda

Hatos

Elkezdtem intézni a válás magyarítását. Nem semmi utánajárás: bírósági végzés, igazolás a jogerõre lépésrõl, EU igazolás, aztán még Apostille, ami igazolja, hogy aki a fentieket kiadta, az jogosult a fentieket kiadni, aztán irány a nagykövetség. Ami ma zárva, mert õk mind a két ország állami ünnepeit megtartják.

Nekem munkanap lenne, de péntek óta beteg, szóval itthon, izzadok, fáj a torkom, idõnként a hideg ráz. Nem tudok nyelni, se köhögni, el nem tudom képzelni, mi fáj ennyire a torkomban. Mintha már nem a torok lenne, hanem a nyálkahártya nélküli nyers hús, savanyúra, hidegre, melegre egyformán érzékeny, az enyhe méz és a langyos víz még oké neki. Lehet, hogy torokrák?

Ezért a munkát, és a gyerekemmel való találkozást is le kellett mondani. Ma már a másodikat, a vasárnapi is elmaradt. Szegény lányom, és szegény én, hogy még azt a rohadt heti egyszer két órát is elbetegeskedem. Persze, nem akarom megfertõzni, ellenségemnek se kívánok ilyen fájdalmakat.

Annyira izzadok éjjelente, hogy 5x cserélek ruhát és ágynemût, és közben 3x fürdök le. Kb 1-1.5 órákat tudok aludni egyben, és arra ébredek, hogy az ágy medence.

A gyengeségrõl nem is beszélve.

A szar idõrõl se.

2014. augusztus 17., vasárnap

Arany fakanál

Tegnap a gulyásfõzõ versenyen elhoztuk a második helyet. A vegetáriánus változattal ez soha nem sikerült. Azt hiszem jók voltak a segédek.


Közben belázasodtam, nem tudok nyelni, az esti buliról el kellett jönni. Egész éjjel izzadtam, remélem, hétfõre elmúlik, hogy mehessek újra dolgozni. Nem, igazából azt remélem, hogy itthon maradhatok, de nem akarok komolyabb betegséget, mondjuk tüdõgyulladást.


2014. augusztus 15., péntek

Heti hatos

A kalóriabázis tök jó, majdnem pont úgy mûködik, ahogy én is csináltam tavaly, amikor 15 kilót fogytam. ráadásul ez még az étel zsír, fehérje és szénhidrát tartalmára is figyel. Mondjuk abban nem lehetek biztos, hogy amit oda bevittek, mennyire igaz, mennyire passzol ahhoz, ahogy én fõzök (nem kell számolni, hány gramm rántást tettem a levesbe, csak a kész kaja mennyiségét kell beírni, és már számolja is, hogy ha így csinálod tovább, túl hamar elfogysz).

Csak az a bajom vele, hogy hiába keresem azokat a mindennapi ételeket, hogy rozskenyér, zabkása, mocsári hamvas szeder lekvár... s még egy sima rénszarvaspörkölt sincs benne...

Vége a nyárnak. Kedden, aug 12-én mentek az udvarból a gyerekek nagy csapatban az iskolába. Akkor még vidáman. Aztán másnap leesett az esõ, és hideg maradt, már csak 18 fok körül van.

Pedig igazán forró nyarunk volt, több mint 30 napig, minden nap 28-32 fok körül volt, mi is mentünk minden nap munka után a tengerre úszni. Azt hiszem, a télen lesz dolga a bõrgyógyászoknak.

Megjött a hideg. Elég volt egyik este zokni nélkül nézni hullócsillagokat a kertben, már jött is a szokásos torokfájás. Lám van isten, és kiszámíthatóan mûködik.

Hétvégén országos gulyásfõzõ verseny, idén nem csúfkodok hamisgulyással, bár a korábbi években hozzám szokott vega ügyfeleim csúnyán is néznek miatta.

2014. augusztus 2., szombat

Bár ne láttam volna

Néztem egy rákos lány küzelmérõl szóló filmet a tévében. Saját magát filmezte, ahogy kezdett leépülni. Nem hitt a betegségben, le akarta gyõzni, de aztán csak nem sikerült. Nagyon sokat szenvedett, sok fájdalma és komplikációja volt. A családja és a barátai közben végig mellette voltak, mikor jól volt, buliztak, sokat nevetett.

Aztán egyszercsak elbõgtem magam. Annyira egyedül érzem magam! Hiába vannak barátok, a családom is messze, a kislányom sem boldogítja a mindennapjaimat - elvette a gyerekvédelem - nem tudom, mellettem ki lenne itt, és ki fogná a kezem, ha bármi bajom lenne. Azt hiszem, könnyen feladnám. A mormonok csak próbálkoznak, családnak hívják a gyülekezetet, de a családom, a gyermekeim nem tudják pótolni.

És hiába süt kint a nap hétágra, ha nem merek kimenni.

Hát, azt hiszem, fogynom kellene. 108. 1750. 150/100//90.

Le fogom gyõzni ezt a betegséget.


...hogy az élet tele van értékes dolgokkal...

Nagyon jó életem volt (bár rövid).

...nem adtam fel.

2014. július 30., szerda

I so fucking love you

Szeretem a mûfajok keveredését, mikor két teljesen nem összeillõ dolgot valamilyen módon mégis összehoznak, én is ezt teszem a blogban a fogalmak összekapcsolásával (fodros agykocka).

Itt egy gyönyörû romantikus musical-betét (ha tudnátok, mennyire utálom a musicalt) egy kis hozzáadott értékkel, nekem tetszik, neked biztos nem fog. Lehet +1-kedni, ha mégis.


Idézet a filmbõl: PLEASE JUST TAKE THESE FUCKING FLOWERS!

Ja, hogy miért õk? Nagyon tehetségesek a stílusok közötti ugrálásban (inter-stílus, vagy multi-stílus), õk csinálták a mit mond az róka klipet és a nyelveken beszélõ liftet, gondolom ezek megvoltak. Itt ráadásnak egy másnaposságra kitûnõ laza jazz finnországihoz hasonló tájakkal, és igényes szöveggel. Szerintem ez tökéletes példája hogy milyen mesterien úszkálnak (cseleznek) a stílusok között.

2014. július 29., kedd

Nem lep meg

Tényleg ki vagyok akadva. Remélem nem kell magyarázni, hogy miért mondtam nemet a budapesti állásajánlatra. Azt mondtam, nem érett meg a helyzet a hazaköltözésre. Pedig itt igazán komoly anyagi gondjaim vannak, úgyhogy menekülnék. És nem hogy nem érik meg, egyre inkább visszafejlõdik. A klubrádió, az rtl, a köztársaság törlése az ország nevébõl, a piramisok, most meg ez a legújabb, hogy a liberális demokrácia helyett munka alapú társadalom jön. Szegény otthoniak, már annyira unjátok a politikát, hogy befogjátok fületeket szemeteket, és a szátokat is, amikor szavazni kellene ez ellen a köpcös majom ellen, aki hûbéri rendszert épít.

Kiváncsi vagyok, ki lesz a 21. század elsõ királya.

2014. július 28., hétfő

Van Isten!

Eddig sem kételkedtem benne, hogy van teremtõ, ha másként nem, hát kellett legyen valaki vagy valami, ami az õsrobbanást elindította, legyen az egy teremtõ "személy", vagy egy rendezõ elv, na de most kaptam tanúbizonyságot is róla, hogy van, és jóságos.

Mert szombaton elhagytam a frissen vett Decathlonos sapkámat, és ma visszamentem a boltba, ahol a manikûr készletet (körömreszelõt) vettem, és megvolt, sõt, félretették. Jóságos az isten, mert alapjában jónak teremtette az embert.

A másik eset kicsit durvább, mert égi jelet is kaptam tõle. Az úgy volt, hogy a mormonokhoz mentem, egy családhoz, beszélgetni. Ez már szokásom egy ideje, mert jól esik velük beszélni a bibliáról, és a Mormon könyvérõl, olyankor rám ragad mindig valami jókedv, hisz folyton mosolyognak a misszionáriusok. Azon gondolkodtam éppen, hogy mondom meg nekik, hogy nem hagyom magam bedarálni, engem nem fognak megkeresztelni, mert minden porcikám tiltakozik ellene. Nem érett meg a helyzet rá, nem vagyok kész, nem vagyok döntésképes, és nem akarok olyan döntést hozni, amit késõbb megbánhatok. Csak ha biztosan tudom, hogy jobb lesz az életem. Na de a szent lelket csak azoknak ígérik, aki megkeresztelkedik, tehát ördögi kör.

Mindenesetre gondolatban szedtem össze az érveimet, hogy hogyan magyarázom meg nekik, ami bennem megérett. De mivel ezen túlságosan belelkesedtem, le kellett valamivel csillapítani az agyam forgását, még utoljára elszívtam egy szál cigit. Mert aznap reggel elhatároztam, hogy abbahagyom, és tartottam is magam ehhez a döntéshez. Aztán felpattantam a kerékpárra, hogy indulok le a lejtõn, már idõ volt, 8-ra vártak, és azon nyomban beleborultam a csalánosba. A kezem lehorzsoltam, a kerékpár összegörbült, és kegyetlen csípett a csalán.

Ez volt az égi jel, tehát isten létezik, és fentrõl figyel, és végre jelet adott nekem is. Csak azt nem tudom, mire vonatkozott ez az égi jel, arra, hogy tényleg nem kellene cigarettázni (megerõsítés), vagy hogy enyhén bódult állapotban nem kellene azonnal biciklire pattanni, vagy hogy ne mondjam le a mormonokat, vagy hogy visszatartson, ne is menjek oda (lebeszélés). Szóval jött a jel, csak nem tudom, mit jelent. Lehet, hogy meg kellene tanulni ezt az isteni nyelvet, hogy fülem legyen, hogy megértsem?

Mindenesetre elmondtam, ami a begyemben volt, s ezért, vagy ennek ellenére a misszionáriusok elkezdtek még aktívabban támogatni, hogy a kifogásaimat kezeljék. Mint az Amway-ben. Megtudtam például, hogy nem kell a fizetés 20%-át oda adni nekik, mert csak 10% az egyházi adó náluk. Na bumm, mikor az aprót számolgatom, hogy mibõl fizetem ki a gyerektartásokat, a gyerek óvodája felét, meg a lovasiskolát, s még azt sem tudom, mibõl veszek vacsorát, nemhogy 10%-ot még oda is fizessek.

Aki a blogom alapján, vagy a dicsekvésem (utazások) alapján ítél meg, tényleg nem hiszi el, hogy messze több az, ami kimegy, mint ami bejön, lassan el kell istentelenednem, hogy legyen bátorságom elmenni lopni, vagy legalább a strandon összegyûjteni, kikukázni a vissza nem váltott sörös palackokat.

Ha van isten, akkor igazán küldhetne egy lottó hetest. Igen, veszem hetente a szelvényt, de két-három találatnál nem volt még több (egyszer nyertem vissza a lottószelvény árát, 1 eurót, akkor 3+1 találatom volt). És ezen nem segít az sem, hogy naponta találok 1-2-3 négylevelû lóherét.