2013. május 23., csütörtök

Napot!

Úgy vagyok az idõjárással, mint Tung Amerikában. Az úgy volt, hogy az egyik kollegánk elment szabadságra az USA-ba, hogy megnézze a keleti partot. Sétált New Yorkban, és fázott, nem számított rá, hogy a nyár kellõs közepén 12-15 fok és esõ legyen. Nem vitt magával meleg ruhát, s venni akart egy pulcsit. Ahogy nézi a boltok kirakatát, meglátott egy utazási irodát, s azt kérte, vigyék azonnal a grand canyon-hoz. Aznap nem volt több járat, de másnap már nem fázott.

Három héttel ezelõtt voltam a lányom ballagásán. Akkor 30-34 fok volt, s nem volt nálam könnyû, nyári ruha, csak fekete nadrág és vastag farmer, meg egy rakás hosszúujjú ing és pulóver. Ebbõl "tanulva" most rövidnadrágokat és rövidujjú ingeket hoztam. Nincs egy melegítõm, se pulcsim. Kb 12-15 fok van és fázok. Vagy most azonnal vigyenek a grand kanyonba, vagy azonnal ide a finnországi ruhatáramat!

2013. május 22., szerda

Apósomnál

Átléptük Röszkénél a határt, s szembetûnõen ritkultak a szépen gondozott focipályák. Odafelé hosszú sorban álltak a focilabdát és stoplis cipõt szállító kamionok.

A gyermek talált magának egy mûködõ mechanikus írógépet. Kérdezem mit írsz? Azt mondja blogot.

A burek finom, de mára szabadságolnom kell a fogyókúrát: a reggeli burek az egész napi kalória-adagom kétharmadát tette ki. Ha nem könnyítenék a helyzeten, délben és vacsorára már csak füvet ehetnék.


2013. május 21., kedd

Önuralom

Mi az abszolút önuralom? Az, amikor egy helyen három négylevelũ lóherét találok, és nem állok neki keresni még többet. Igen, beérem három kívánsággal. Elég, ha minden nap csak hármat kívánhatok.

Az három perc meditáció. S még lóhere se kell hozzá.

2013. május 20., hétfő

Laura vár

Ma a Bory várban jártunk, amit Laura várnak neveztünk el.

Van a lányomnak van egy sor Barátnőm Bori könyve, amit ő eredetileg a finn változatból Laurának ismert meg, s ha olvasom, hogy Bori, mindig kijavít, hogy Apa, az Laura. Szóval Laura könyvek. Mikor felkelt, gondoltunk elsétálunk a Bory várhoz, de hallani se akart róla, ezért meséltem neki egyet a Laura várról, aminek a tornyába a hétfejű sárkány zárta Laura hercegnőt, s megkérdeztem, melyik várat szeretné inkább megnézni, a Borisat vagy a Laurásat. Így lett, hogy ma a Laura várat néztük meg. Igaz sárkány nem volt, volt viszont mindenféle hős király, meg királylány, meg egy elefánt. Mert a sárkányt az igazságos Mátyás király (egy jó focimeccs utáni vidám hangulatában) elefánttá változtatta.

A vár baráti, finnül is fogadnak (Tervetuloa), kicsit összevissza, dehát ismerjük a történetét. A bácsi kicsit szexmániás lehetett, sok a meztelennénis szobor. Korhatárost csak egyet láttunk, a vár falába épített érme formájában. Volt rózsa meg grál is.

A képeket kivételesen Nokia N8-cal készítettem (ez is eladó, ha valakit érdekel), mert a sárga Lumiát, a sajátomat ott felejtettem anyuéknála töltőn, a másik meg, amit eladni szeretnék, épp lemerült (s nincs nálam a töltő). Szóval N8 minőségű képek, kivételesen Gimppel vágva (a párom gépén csak Linux van, s nincs rajta Irfan View).

Finnül: Tervetuloa
 



Ezen a képen módosítottam a perspektívát (ha már a Gimppel lehet).
Látszik?

Az alkotás címe: magyar sors
Nézzétek a néni ölében a kígyót!





K18







2013. május 19., vasárnap

Mintapéldány?

Komolyabb gondolatok is motoszkálnak, most így vihar idején, szemembe villanó hangosat dörgõ viharban, jelesül az, hogy ha isten másodpéldányai lennénk, vagyis ha a maga mintájára teremtett bennünket, akkor isten már biztos halott (ahogy Nietzsche mondta), mert sejtjeinkbe be van kódolva a sejthalál, és ha ez tényleg az isteni szent sablon másolata, akkor már rég kukázta magát a teremtõ (ásd el magad akció).

Ha a föld minden pontján, a legmelegebbtõl a leghidegebb csücskéig hemzseg az élet mindenféle formája, növény, állat, bacilus... hogy lehet, hogy az általunk ismert világegyetem mégis kihalt? Lehet, hogy mi is egy meteoriton érkeztünk a Földre, mint Clark Kent? S mitõl volt az az ugrás az emberiség fejlõdésében úgy 4000 évvel ezelõtt?

A spiritualitásról olvasok, miszerint úgy kell a lelki gyakorlat (vagy meditáció) az embernek, mint a fizikai testnek a mozgás, vagy a szellemnek a jó könyv, mert ha valamelyik hibázik, az egész rossz irányba megy, s kezdhetjük majd elõlrõl. A fizikai testem jól megetettem, a könyvbe belealudtam, s a káromkodással megvolt a mai ima, nem tudom, ez kielégíti-e a teremtõ tervét, vajon elkerülöm-e a kondért.

Ha a virágra nézek (egy csomó minden jut róla eszembe), vagy ha a zenét hallom, netán éneklek, mindjárt megszáll a szentlélek, akkor úgy elfelejtem a kurvaéletet, mint a focisták a cigányozást.

Virágos

Határozottan tavasz van, nem, inkább már nyár, ott, ahol járunk virágoznak a fák, virágzik az ehetõ akác, kuruttyolnak a békák, és kongnak a harangok. Most éppen dörög az ég és villog nagyon, jön a vízöntõ korszak, de ez belefér, mert jól esik a meleg, meg a nap, és a diófasirt meg a zabkolbász. Megpróbálom visszafogni magam, olvasok sokat, talán idén nem kapok pajzsmirigy nagyobbodást.




Szépen gondozott füves

Utazzuk az országot, járunk Nógrádban, járunk a Dunakanyar mindkét oldalán, Visegrád, aztán Nagymaros felé, járunk a Pilisben, Piliscsabától Tinnyén keresztül le egészen a magyar focibirodalom központján, Felcsúton keresztül Fehérvárig, és örömmel látjuk, hogy kivétel nélkül minden falunak szép, gondozott füves focipályája van. 10-20 éve, mikor autóztunk, nádas széli, ferde, buckás focipályákat lehetett látni, ahol idõnként lekaszálták a csalánt, de kapunak hũlt helye sem volt... lám, mennyit fejlõdött azóta az ország. Volt már kalapos királyunk, volt lacikonyhás, volt, akinek a lábát három tenger mosta, volt igazságos, és úgy néz ki a mostani a jókedvû névvel fog bevonulni a történelembe, vagy egyszerûen labdás királyként. Mert nem tudom nem észre venni, mennyi jót tesz a néppel a minöségi focipálya: mikor arra járunk boldog arcok önfeledten rugják a bõrt, s a vidám ember motivált, és amúgy is könnyebben lenyeli az országnév- meg a trafikváltozásokat. A focipályán nincs politikus és szegény, nincs cigány és nincs zsidó, a pályán mind meztelenek vagyunk, egyformán kiabálunk, köpködünk, izzadunk, isszuk a sört... olyan ez, mint a finn szauna. S ha a nép boldog, dagad a király (tarsolya?)


Meg kell még jegyeznem, hogy a Puskás Akadémia építkezése szépen folyik, az épületrõl messzi lerí a makovecz-iskola kézjegye, remélem jól fogalmazom, s a stadion már álló oszlopai kecses ívükkel merednek az ég felé - már most kenterbe veri az akasztói stadiont - a majdani lelátó és tetõ igazi népészeti mûremek. Csak azok a ronda daruk, azok idézik még a komenista korszak panelház-építkezéseit, meg a biztonsági õr, aki az elsõ fotó elkattintása után tüntetõen kiáll - nem látott még sárga lumiát? kérdem - s mivel nem akarok modell-release-t, abbahagyom, ennyi elég a bejegyzés dekorálásához. De jó nektek, hogy ilyen klasz focipályáitok vannak!


2013. május 17., péntek

Szabadság

Tegnap Ganxsta Zolival utaztam. A képen piros sapkában. Ő nem hiszem, hogy megismert volna. Gondolom  a hoki vb-ről utazott vissza.



Aztán bementem egy világvégi ABC áruházba, a pénztáros az egész nap csíkot húzó repülőkre panaszkodott, mire az utánam jövő vevő olyan repülőszakmai szöveget mondott válaszul, hogy azonnal felismertem az egyik mensa tagot, s tényleg ő volt, bár még nem találkoztunk előtte. Legutóbb egy étteremben futottam így össze valakivel, annak fehér bajsza volt.

Az egyik sárga Lumiám eladó. A fenti elkapott kép azzal készült. A c6-o1 is eladó, magyar menüvel, ha valakit érdekel, keressen.


2013. május 12., vasárnap

Kert-ész

Megint otthagytam egy kisebb vagyont a Plantagenben, vettem epret, málnabokrot, meg virágokat, ültetni cukkinit, paradicsomot, meg babot. Csinálunk egy balkonládát, ami tele lesz begóniával.

Aztán nekiálltam kiszedegetni a gyepbõl, mit gyep, ez inkább rét, mezõ, ahol minden vacak megterem, még a gomba is, csak a fû nem akar, tele vagyunk apró kék virágokkal, amiknek a hagymája mélyen a föld alatt bújik, és mintha minden tavasszal dupla annyi lenne mint elõzõ éven - ez a kertészeti Moore törvény, szóval kiszedegetni a tarackot, a gyermekláncfût gyökerestõl, de annyira tömör és kemény a föld, hogy a fiskars kézi ásó beletörik. Meg boglárka. Nem értem, hogy tudnak ezek a virágok abban a tömör földben így nõni és szaporodni? Most ássam fel idén is, és reménykedjek, hogy ha újra vetem a füvet, mire megjövünk a szabadságból, kifekhetünk rá és nézegethetjük a bodobácsokat? Ha elmegyünk szabadságra, akkor ki locsolná azt a szép, égigérõ gyepet?

Ahogy ott irtom a gyomot, rájöttem, hogy a kertészkedés örökös harc a természettel, hogy azok helyett a növények helyett, amik ott maguktól is megteremnének, olyat próbáljunk növeszteni, aminek értelme van, pl meg lehet enni, vagy szemet gyönyörködtet. Szépek szépek ezek a kis kék meg sárga gazok, de jobb lenne, ha a tulipán hajtana így vagy a rózsa, de mégjobb lenne, ha olyan szaporán teremne a zöldség, a saláta, paradicsom, répa, bab, mint ahogy a pitypang, és ne kellene naponta locsolni. Lehet jobb lett volna az evolúcióban megállni a kecskénél, akkor örülnénk a gaznak is.

Talán a bogyók, azokban bízok, mert azok vadon is teremnek az erdõszéleken.

2013. május 11., szombat

L820 folyt

Most az van, hogy beadtuk a Nokiába, hogy (rag)asszák meg, addig befogtam a bontatlan dobozos ugyanilyet, mert szeretem én ezt a telefont, még akkor is, ha a Nokiát nem kell szeretni, fõleg mióta megszívatott a részvényárfolyammal. Tehát most van egy ugyanilyen, csak még karcmentes, ép, tökéletes sárga lumia 820-am, átszereltem rá a vezetéknélküli töltõs hátlapot, és hogy a leeséseket, pontosabban a leesésbõl eredõ törtést elkerüljem, tettem rá egy gumi védõkeretet, az is sárga.

Szóval a töröttet most szerelik, ha kész eladom. Bár a múlt hétvégén végigkérdeztem egy csomó telefon neppert, egynek sem kellett, még 200 eurót sem akartak érte adni (itt a boltokban 400-ért vesztegetik). Ennyire nem szeretik vagy nem ismerik a Lumiát Budapesten? Ha valakinek kell javítva 200-ért, szóljon. Ugyanott magyaríttatok egy C6-01-est, azért adnak több helyen is (pedig a Symbiánt már nem is támogatja a Nokia) 35 ezer Forintot. Ez volt az elõzõ telefonom, 8 mpix kamerával, ingyenes (frissülõ, offline is mûködõ) navigátorral, de már nem kell. Az E51-esem is eladó lenne, ha lenne rá vevõ. És van egy N8-asom, ami amúgy kiváló állapotú lenne, de belefolyt valami, és a kapcsolója besült, nem lehet kikapcsolni (offline-ba lehet állítani, tölteni lehet, a kamerája is jó). Ha valakinek kell, szóljon (akár egy törött N8-as alaplapját át lehetne tenni bele).

Ezeket majd viszem a szabadágra MO-ra, nem is olyan sokára.