2015. május 27., szerda

Üresség ellen - rituálék?

Hát ez érdekes, elgondolkodtam rajta. Ha azért dohányoztam, mert ürességet éreztem, unalmat, akkor valami mással helyettesítem ezt az üresjáratot, vagy kell helyettesítenem. De mivel?

Emlékszem, gyerekkoromban, lehettem 5-7 éves, játék közben félóránként szaladtam ki a konyhába. S mivel nem tudtam, miért szaladok oda, csak ittam egy fél pohár vizet, és szaladtam vissza játszani. Most, hogy ebbe belegondolok, ezek ugyanilyen üresjáratok voltak. Azt hiszem akkor lép fel, amikor sokat foglalkoztam valamivel, és vagy besokallok vele, vagy az agyam bedugul. Kell egy kis szünet, járni egyet, venni pár mély levegõt, rendezni a gondolatokat. Valamiféle agyi hardver interrupt lehet, mint amikor éjjel felébredek arra, hogy nem veszek levegõt.

Az egyik korábbi munkahelyemen meg kávézással töltöttem ki az ilyen üresjáratot. Dolgoztam, meguntam vagy besokalltam vele, és mielõtt új feladatba kezdtem volna, jártam egyet. A folyosó végén volt a kávéfõzõ, óránként "kellett" járnom, így gyakran napi 6-7 kávé is becsúszott. Akaratlanul, de valamit kellett kezdeni, ha már elindultam.

Olyan ez, mint amikor a hipnotizáltnak azt mondják, hogy meleg van. Miután kijön a hipnózisból, nem érti, miért megy kinyitni az ablakot.

Kényszeres viselkedés lenne? Inkább a fent említett hardver interruptra (agyi megszakítás) gondolok.

El lehet terelni ezeket az üresjárati felesleges dolgokat? Van, aki rágcsál, mogyorót, cukorkát, mert úgy érzi a kezével és a szájával csinálni kell valamit (ráfogják az orális fixációra). Nekem most kezd visszatérni a blogolhatnék. Meg a kalóriaszámolás. Ha van egy kis idõm, azt nézegetem, milyen messze is a cél, hogy lehetne elérni, hogy nyár végére megint 100 alatt legyek. Vagy számolgatom a pénzt, hogy tudnám elérni, hogy ne legyen adósságom? Persze, az utazásból, a társasági életbõl kell vágni, mert ezek visznek el sokat, de akkor hogy bírom ki? ha sokat ülök egyhelyben, jönnek ezek az üresjárati tevékenységek.

Mindenesetre ma elmentem megint úszni, és kezdem újra élvezni a mozgást. Az autóban zenét hallgatok (végre az új autóban már cd játszó van, az változatosabb mint az a 3 darab magnókazetta volt), az tölti ki az ürességet. A dobolás a kormányon, meg az éneklés.

Arra gondoltam elkezdek busszal járni. Akkor az üresjárati idõ mégjobban megnõ, szembenézek vele, mint ahogy a nikotinevõ szörnnyel is szembe néztem. Bámulom és analizálom az embereket, az néha elég élvezetes felesleges idõtöltés. Vagy olvasok...

àh, megint semmi értelmes dologról nem tudok beszálmolni, csak feleslegesen írogatok...
Azt hiszem (a) család hiányzik, meg a gyerek, ha gyakrabban nálam lehetne, kevesebb lenne az üresség érzés. Meg a feleslegesség érzés. Meg a lúzerség érzés.
Valami más, hasznos, egészséges, fogyással járó rituálékat kellene bevezetni.

2015. május 26., kedd

Képes beszámoló az utóbbi napokról


Végre itt is tavasz. Lefotóztam a zöldet. Elmentünk a gyermekkel a közeli vipera-erdõbe kirándulni, szerencsére megúsztuk farkasok és kullancsok nélkül. Vettem egy zongorát, keresnem kell valami egyszerû kottát hozzá. A nagykövetség mellett a múzeum elég modern kiállítással örvendeztetett ma meg. Voltam a hétvégén szingli partin a nemzeti múzeumban. A volt kollegám csábított el, neki valami alakult is, én csak néztem a vallásos és pünkösdi témájú kiállításokat. Tegnap nálam volt a törölközõm. Ennyit röviden, jöjjenek az ábrák.





Hogy minek a trón? Szoktam hangoztatni, hogy én leszek Magyarország királya, a nevem alkalmasít rá, és a programom az lesz, hogy Finnországot, vagy legalábbis Kauniainen városát hazánkhoz csatolom, mint északi kikötõ. Nincs kikötõje, de az annyira nem zavar.

Közben jutnak még eszembe dolgok. Meg fogok térni, belépek a finn egyházba, annyira üres az életem és erkölcsileg züllött, hogy kellenek valami keretek, de inkább nem a mormonok. Bár már 3 napja füstmentes vagyok, akár oda is mehetnék, csak még az alkoholról és a házasságon kívüli szexrõl kellene lemondani, és el kéne hinni, hogy a mormon könyve igaz... ja meg a kávé... de az elsõ akadályon már túl vagyok.

Rájöttem, az üresség az én bajom, az unatkozás, mikor nincs mit csinálni, blogolok, vagy ahogy eddig tettem ettem, vagy rágyújtottam. Majd ránkényszerítem magam, hogy elmenjek naponta úszni, és akkor nem lesz idõm ezekre. Azt hittem, ha lesz barátnõ, jobb lesz, de az meg elviszi az idõt. Ne is kérdezzétek. Persze, szét vagyok esve, de majd a zongora összerak.

Meséltem már? A megismételt mûtétet mégsem fizeti a biztosító, azt is zsebbõl kellene... :( Jó, hogy így 4 hónap után kiderült. Most orvosi mûhibával perlem õket. Nem az én hibám, hogy a kifizetett elsõ mûtét nem lett jó. Nem az én hibám, hogy a drágább orvoshoz küldött a biztosító orvosa. A biztosítási esemény nem a múlt évben keletkezett, amikor még nem voltam biztosítva, hanem az elsõ mûtét során. Anyagilag eléggé megviselt az év eleje, a sok utazás, az autó csere... és még ezt is ki kellene fizetni, nem tudom mibõl. Majd elmegyek férfi prostituáltnak, jó?

Azt hiszem fõleg az anyagiak miatt nem leszek mormon. Bár a tinderen láttam egy csinos (elvált) LDS asszonynak valót...

2015. május 19., kedd

Balkán láz

Valami furcsa megérzés miatt kivettem a könyvtárból egy Balkan Fever címû albumot. Reggel betettem az új autó lejátszójába. Hát ne tudjátok meg, mi történt... Van rajta minden, pl Gogol Bordello, de magyarok is (pl Kistehén).

2015. május 13., szerda

Fem - tack

Látja tegnap a nemfinn kocsmáros, hogy nemfinnül beszélek. Mondom neki hogy sört, csapol, odaad, és azt mondja "fem". Mondom "tack". Hogy mi ebben az érdekes? Semmi. Finnországban nemfinnül beszélget két finnül beszélõ nemfinn.

Svédül ölni tudnék a sörért.

Autó eladás utáni várakozás.

Mint mondottam volt, tegnap megszabadítottak a gépjármûvemtõl vala. Felmerült egy aprócska alkalom amin aggódhatnék.

Finnországban a vevõ kötelessége regisztrálni azaz nevére íratni az autót. Az eladó persze kap róla egy igazolást, jó esetben egy adás-vételi szerzõdést, de ez nem kötelezõ, vagy a regisztrációs lap fénymásolatát, amit az eladáskor aláír. A jószándékú vevõ ezzel beballag a legközelebbi vizsgahelyre vagy biztosítóhoz, és nevére íratja az autót. Az eladónak az eladás napján megszûnik a biztosítása (a már befizetett díjat jóváírják) és az autó adót is visszakapja azokra a napokra, amikor már nem õ volt a tulajdonos. De mi a helyzet, ha a vevõ nem jószándékú, és nem regisztrálja az autót a nevére, hanem szétszedi és eladja alkatrésznek, vagy a régi tulaj nevében gyorshajt, gyûjt mikuláscsomagot, vagy megy gyilkolni? Hát akkor a kedves jóhiszemû eladó kapja a bírságot, az idézést, vagy a terrorelhárítókat, és magyarázkodhatik, hogy kérem, az autót elvitte a télapó.

Elvileg, ha szétszedik az autót, akkor le kell adni a rendszámot. Ez a tulajdonos feladata. Ha a tulajdonos váltást a vevõ nem jelenti be, akkor hogy az ördögbe adjam le azt, ami már nincs nálam, de a hivatal szerint még az enyém?

Ergo, még mindig túlságosan jóhiszemûek a finnek, még mindig reménykednünk kell, hogy nem húznak le egy ilyen alkalommal gonosz külföldi maffiózók, és hogy ha tényleg megtörténik az aggodalom tárgya, majd a jóságos hivatalnokok elhiszik az igazat.

Felhívtam a biztosítómat, hogy tudom leállítani a biztosításomat, hogy a (magas) biztosítást, amit a jövõ hónapra már kiszámláztak, ne kelljen befizetnem, hogy aztán visszautalják. Azt mondták, hogy várjak két hetet, a vevõnek 1 héten belül regisztrálnia kell, ha két hétig nem történik meg, vigyem be az eladást igazoló iratot. Hát akkor 2 hét nyugi, vagy para.

Piroska elment

Elvitték a kocsit. De mivel annyira örülök az újnak, nem könnyeztem meg. Mondtam, hogy megbukott? Hogy vizsgáztatva ért volna 400 eurót, vizsga után meg leesett az ára nullára, javítása kb 350 euro lett volna. Pedig... autó az még. Felraktam a licites oldalra tegnap este, külön az új nyári kerekeket, külön a többit. Reggel SMS ébreszt, valaki az induló ár és az azonnali ár között ajánlott egyet, elfogadtam, délben már el is vitte. Reggel álmosan és fáradtan még le kellett cserélnem a nyárikat télire. Mert az nem kellett a vevőnek.

Ha minden jól megy, és a kerekeket is elviszik, akkor fele annyit kapok az egész autóért, mint amit eredetileg szerettem volna érte kapni romlatlanul.

Fáradt agyok, és mégsem tudok elaludni. Vagy pont azért. Alig várom a hétvégét. Kirándulunk. Jön Edó is. Jaj, csak ne lennék ennyire fáradt. Viszek kockát. Vinnék bort és társast is, de nem sajátíthatom ki az emberek idejét. Ezt a mondatot nyugi én sem értem.

2015. május 8., péntek

Félgi üres

Na akkor mondom.

A fiam érettségizik, szídja a kormányt, hogy szemét érettségit csináltattak a haverokkal.

Megbukott az autóm a vizsgán, az alvázat hegeszteni kellene, többe kerülne, mint az autó értéke (300 euro). Eladni nem tudom, ingyen leadhatom. Pedig van kereke, teteje, 2 vadi új (1 hetes) és 2 jó nyári gumija, téligumik külön felnin, motorja, ülések, ablakok, fûtés, lámpák, megy is, nem fogyaszt sokat. És piros. Szomorú vagyok, le kell cserélni.

Anyagilag megint elszálltam a repjegyekkel.

Csak magányos vagyok még mindig. Esténként puzlét rakok és filmet nézek.

Lejárt a próbaidõm, és maradtam.

És Finnországban is maradtam, mert nem vettek fel arra a pesti állásra, amire nagyon számítottam (mert Finnországba járhattam volna vele). És már nem akarok keresni másik állást odahaza. amikor a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenki hagyja el a Kárpátmedencét. Nem akarom elveszíteni a politikai függetlenségem, nem akarom beszarozni a nyelvem, s így otthon nem sok babér teremne.

A gyerekek rágják a fülem, hogy ne menjek haza, mert akkor hova az ígéret, hogy majd ha felnõnek, dönthetnek, hogy itt vagy ott akarnak élni. A nyáron jönnek. És ha nem bukik meg a szemét érettségin, vagy ha nem veszik fel Egerbe (elsõnek az Eltét írta be, azon csodálkoznék, pedig Mensa tag) akkor lehet, hogy M* fiam ki is jönne utánam.

Elballagott a 3. gyerekem is. Még egy hónap, a 3. is érett lesz (remélem) én meg vén szivar.

Jön a nyáron V* fiam a barátnõjével, már elõre félek, hogy jövõ májusra nagypapa leszek.

Mégiscsak vettem egy másik piros autót. Sportos, csilivili, de öreg (10), nagy, de keveset fogyaszt (megane kombi), és tudja tartani a sebességet. Ez utóbbi fontos szempont volt. A múltkor mikor leugrottunk Nyíregyházára, beszélgettünk a csilivili Hondában, folyton leesett a lábam a gázról, és arra ébredtünk,  hogy már csak 110-zel hajtok. Pedig 160-nal szokott a tulaj. Persze, akinek van Vaze, az könnyen száguldozik.


Utálom magam, hogy még mindig nem tettem annak érdekében, hogy bele tudjak nézni a tükörbe. Pontosabban teszek, folyton megvonom magamtól a finom ételeket, de mégsem megy lefele a súlyom. Pedgi heti 2x 1 órát squash-ozok, és 3x úszok. Már ott vagyok, hogy feladom, és beletörõdöm, hogy magányosan halok meg, mert ilyen rondán nem találnék senkit magamnak.

Na ja, a finn társkeresõ nem mûködik, talán a B betû a névben, vagy ki tudja miért nem vagyok népszerû. Semmi, azaz 0 kontakt. A tinder sem ment. Bezzeg a magyar társkeresõ... Ott van kapás, de épp most mondtam le a hazaköltözésrõl, így hosszútávon csak importálni tudnék valakit, aki vak, és így is elfogad.

Sok minden van, amirõl le kell mondanunk. Álmokról, célokról. Talán így akarnak bennünket megerõsíteni... Sajnos nálam már megint... félig üres a pohár.