Lányunk feje tetején ma pont úgy állt fel egy tincs, mint ahogy a kisgyerekes mesekönyvben szokták ábrázolni, kampóban kunkorodott, mint a malac farka. Muris volt. Egész addig volt neki így, míg meg nem fürdettük, mert most újra rászokott a pancsolásra, és akkor a feje búbja is vizes lesz. És akkor jön a hajszárító, ami még elég izgalmas játék neki. Vigyorog tőle. A villanyborotvámtól is.
Van olyan, mikor az agy kihagy, és valamit megszokásból vagy épp a megszokástól való eltérés miatt máshogy csinál, mint kellene. Valami ilyesmi történt ma velem. Nyitva volt a laptopomon a menetrend (na ez is érdekes, hogy miért, mindjárt elmesélem), és a mentrenden láttam, hogy ha elindulok, épp elérem a következő vonatot, amihez van buszcsatlakozás, és hamar hazaérek. Álltam a vasútállomás előtti zebránál, piros volt a lámpa, és kereszbe száguldottak a kocsik, munkaidő végi nagy forgalom. Az én fejemben is az egész napi munka járt, meg az, hogy majd milyen jót olvasok a vonaton, ha le tudok ülni. Meg ha jár már a vonat, mert a múlt héten egy rakás E vonat kimaradt, állítólag eljegesedtek. És ekkor eszméltem, hogy mit is keresek itt. Mert reggel kocsival mentem, a mélygarázsban álltam le, és a parkolójegyet a cég recepcióján le kellett volna pecsételtetni, hogy ingyen kimehessek. Mindez 5 percre a munkahelytől, vissza kellett menni, a recepción pecsételni, és le a földalá a kocsit megkeresni.
Na és hogy miért volt nyitva az excel a menetrenddel? Mert az új laptopon olyan próbaverziós office van, ami elvileg 60 napig működik, gyakorlatilag csak 25 programindítást enged. Tegnap kellett az excel, aztán beleírtam még a fontosabb vonatokat és csatlakozásokat, hogy attól függően, mikor tudok haza indulni, mindig tudjam, mivel és merre érdemes, mert elég bonyi. Szóval az excel azért volt nyitva, nehogy feleslegesen elpazaroljak egy office indítást. Ma megnéztem egy ppt-t, és írnom kellett egy word doksit is, amire kiírta, hogy már csak 22 indításom maradt, szóval mindkét alkalmazás nyitva marad az első kékhalálig, vagy az első lemerülő akkumulátorig. Whichever comes first.
Egyébként tegnap elhatároztam, hogy vonattal fogok járni, mert a bérlet csak napi 2.66 EUR (ha a hétvégére feleslegesen kifizetett napokat nem számolom), a kocsi meg 4. Csak reggel döbbentem, mikor kiderült, hogy leszakadt a hó, és nem jutok el a megállóig annyi idő alatt, mint szoktam. Így jött a képbe az autó, meg az ingyenes parkolás. És valószínű ez az erős tegnapi elhatározás vitt tévútra. Sz*rügy, megesik.
Hazajöttem, morogtam, hogy ma nem volt időm ebédre, csak egy hamburgerre a vasútállomáson, és nekiálltam vacsorát főzni. 25-30 perc múlva kétféle főtt étel volt az asztalon, egy vegáknak, egy húsevőknek. Finom és gyors receptek jönnek.
Zöldséges rizs vagy paella
Fél hagymát összevágtam, feltettem párolni kevés olajon. Egy szál répát, egy kis darab karórépát (jó a karalábé helyette), egy marék fagyasztott brokkolit, és egy kis darab (6-8 centi) cukkinit apróra vágtam, és a hagymán 3-4 percig pároltam. Hozzáadtam egy zöldségleveskockát (bouillon), egy bögre vizet, és egy 3/4 bögre rizst. Összefőztem, míg a rizs megpuhult és a levét beszívta. Hozzá tartozik, hogy a rizs gyorsrizs volt (10 perces), és hogy a leveskocka soknak bizonyult, legközelebb egy fél elég lesz. De finom volt és gyors.
Rizseshús grillcsirke maradékából
Míg készítettem, feltettem 1 pohár rizst főni, azaz a párom feltette, és 10 perc után bele kevertem a tegnapi grillcsirke csontjáról leszedegetett, apróra vágott húsdarabokat. Egy felső és két alsócombról való hús volt, 20-30 deka, elég zsíros. Mivel ízetlen volt rizs, fél pohár melegvízben feloldottam egy húsleveskocka kb. harmadát, a rizshez kevertem, és kevés magyaros fűszerkeverékkel ízesítettem (olyan tubusos, mint a pirosarany, de por van benne, hagyma, fokhagyma, só, hasonlók).
Mindkettő kész volt pillanatok alatt, egyszerre, és mindketten jóllaktunk, még a gyerek is. A nagymami cékláját ettem a húshoz, a zöldséges jó volt úgy, ahogy volt.
Megnéztem, megtalálható-e a Runeberg süti receptje magyarul az interneten. Megtalálható, de ha elolvasom, nem igen kapok kedvet hozzá. Sem arról nem szól egyik cikk sem, hogy ki az a Runeberg, sem arról, hogy milyen finom, sem egy kép a kész süteményről. Mondjuk képet úgy nehéz, ha az ember el sem készíti, csak lefordítja a receptet. Ráadásul a finn recept lefordítva érdekesen hangzik, szerintem át kellene fordítani úgy, ahogy a magyar receptek lenni szoktak. A finnben ilyeneket írnak: vegyél x lisztet, add hozzá, add a többihez a mandulát. Magyarul nem igen szoktunk receptet írni felszólító módban. Vagy tévedek?
Mindenesetre mondom, hogy a Runeberg süti, ami finnül Runebergin torttu, de nem torta, nem is muffin, bár lehet muffin sütőben sütni - FINOM! Nagyon finom, annyira, hogy mi már legyűrtünk egy párat, boltit, pedig nem olcsó, és ma még megyek venni a maradék leárazottból, mert szerintem akkor a legjobb, mikor már egy kicsit állott és szikkadt.
Hozzá tartozik (magyarázom, hogy miért finom), hogy rummal vagy punccsal kell a kész tésztát átitatni, a tészta mandulás, cukros, vajas, lisztes, tehát minden rossz megvan benne, a tetején cukormáz-karika és málnalekvár. A kis tortácskák, vagy sütemények egyenes henger alakúak, kb 6 cm átmérőjűek, és 6-8 centi magasok, nem olyan laposak mint a muffin. És hogy kedvet kapjatok, itt lesz mindjárt kép is, csak szkennelni kell. (De hogy meghazudtoljam magam, most olyan képet mutatok, ahol muffinnak néznek ki. A fenti kép szerintem jobb.)
Egyébként Runeberg költő volt, a finnek nemzeti költője, és svédül írt, talán olyan, mint nekünk Petőfi. De ezt majd a finnszakosok megerősítik vagy cáfolják.
És akkor a recept:Végy hozzávalók:
200g vaj vagy margarin
2 dl cukor
2 tojás
100g apróra vágott mandula
2 dl zsemlemorzsa (lehet összetört keksz is)
3 dl liszt
2 ek sütőpor
2 dl habtejszín
2 ek őrölt kardamomi mag (kardemumma - a legtöbb finn sütemény tartozéka, érdekes aromát ad a korvapuustinak, a dallas pullának, a fánknak, kihagyható vagy kevés őrölt szegfűszeggel helyettesíthető)
átitatáshoz: puncs (vagy rum vagy rumaroma) és cukros víz (2dl víz, 1/2 ek cukor)
díszítéshez: málnalekvár, 1 dl porcukor, pár csepp víz vagy citromlé
A lisztet, sütőport és a kardemomi magot jól összekeverjük. Egy másik edényben a vajat a cukorral jól kikeverjük. Hozzáadjuk a tojásokat és tovább keverjük. Hozzáadjuk a mandulareszeléket és a morzsát, majd felváltva adagoljuk hozzá a sütőporos lisztet és a tejszínt. Jól összekeverjük.
Kivajazzuk a muffinsütőt, és belemerjük a tésztát. (Ebből a receptből 14-16 darab süteményt kapunk.) 225 fokos sütőben 12-20 percig sütjük, majd kihűtjük. A tésztát punccsal, vagy puncsos cukros vízzel meglocsoljuk (átitatjuk) (süteményenként kb 1-2 ek). A sütemény tetejére kiskanál málnalekvárt teszünk.
A porcukrot kevés vízzel vagy citromlével sűrű masszává keverjük. Műanyag zacskó sarkába merjük, a zacskó sarkát kivágva a lekvár köré cukorkarikát nyomunk.
Ötlet: hengeres süteményt kétoldalon nyitott runebergsütisütővel lehet sütni, vagy több masszát piskótaformában megsütve és pogácsaszaggatóval kiszaggatva.
Lányunk szabályosan gugol, tegnap gugolva pakolgatta a játékos dobozát ki és be. Most a pakolás a kedvenc játék: az ételt visszapakolni a tányérba, a játékokat a játékosdobozba, a poharakat egymásba, az edényeket és evőeszközöket Gizibe (mosogatógép).
Ma úszni voltunk, és először merült a víz alá, talán lesz még belőle babaúszó, pedig már jobban érdekli a labdázás meg a kacsázás. Mi meg büszkék vagyunk rá.
Ma délután kimegyünk valahova a tengerre sétálni.
Nem írtok mostanában, vagy nem írtok érdekeset, vagy kevesebbet mint szoktatok, egyedül Gerandéknál időztem el kicsit, megnéztem a cellaképeket, de unatkozom, pedig máskor órákra lekötöttek az újabb bejegyzéseitek.
Olvasom, hogy a facebook megöli a blogot, amerikában felére visszaesett az aktív bloggerek száma, ha jobban megnézem, azok a blogok is, amit gyakran követtem, vagy bezártak, vagy szünetelnek, páran maradtunk.
Szerintem már minden érdekeset megírt valami, és mára nem maradt semmi téma, arról meg nem érdemes írni, hogy mi volt a vacsora. Szóval nálunk minden a megszokott rendben.
Ha embereket fotózunk, akik oldalra néznek, úgy kell őket elhelyezni a képen, hogy ne nézzenek ki belőle. Vagyis ha oldalra néz egy arc, akkor a kép szélére el kell tolni, hogy a kép közepe felé nézzen. Hogy látni lehessen, merre, mit néz.
Rossz kompozícióMa olvastam valami olyat, hogy a vécébe dobott cigarettától felrobbant a vécé, de ez csak kitalált történet. Ez a másik viszont érdekes a felrobbanó cigarettáról. Hehe. Hagyd abba.
Mikor gyerek voltam, volt egy hülye szokásom: ha valakit cigarettára gyújtani láttam, kivettem a szájából, és kettétörtem a szálat. Aztán elszállt ez a fajta bátorságom.
vajon miért kérnek egyes munkahelyeken ECDL vizsga papírt informatikus mérnököktől...
és hogy ki tanította az első zenészt zenélni...
és hogy ki kócsolta az első kócsot...
és hogy minek nyelvvizsga egy két anyanyelvű tolmácsnak.
Szerintem valaki kikiáltja magát valami új szakma mesterének, aztán kiharcolja, hogy aki azt a szakmát akarja űzni, annak nála kell tanulni, vagy vizsgázni. Jópénzért. Ha elég erős, akkor menni is fog. Mint a Sun certifikált vizsgák, meg a Microsoft vizsgái. Annélkül már szinte el sem lehet helyezkedni dotnetben és javában.
Nekem meg azt kell igazolni, hogy tudom, hogyan kell egy word dokumentumban dölt aláhúzott fontot csinálni.
Csodálkozom, hogy a tetriszen való játékot, vagy a lottón való fogadást nem kötik tanfolyamhoz és vizsgához.
Ma nagy szívfájdalommal jöttem el a délelőtti munkahelyről. Elkészült a PLC-s vezérlés, egy gépterem szellőztetését vezérli. Magam kötöttem be a vezetékeket, magam programoztam a PLC-t, és magam programoztam fel a motorokat vezérlő frekvenciaváltót (VFD drive). Még gyorsan módosítottam a beágyazott webszervert, kinyomtattam a dokumentációt, lefűztem, átadtam, betanítottam, és bágyadt képpel eljöttem. Kaptam egy ígéretet, hogy ha a ma kezdődő projektem véget ér, visszamehetek megint szerelni. Meglássuk. A munka jobb, mint az irodai tesztelés, programozók és managerek b*szogatása, de fele annyit fizet. Mi meg éhen halunk, ha nincs pénz. Vagy a gyerektartás, vagy a lakáshitel marad kifizetetlen.
Aztán délután elmentem a multihoz, találkoztam a scrum masterrel, a product ownerrel, megbeszéltük, hogy holnap reggel mit csinálunk, és telepofával mosolyogva jöttem haza, mert úgy néz ki hosszú hónapos álláskeresés után most már lesz igazi, hétésfélórás irodai, lesz laptop, lesz ingyen parkolókártyám, lesz mobil divájsz, csak aztán teljesíteni kell. Most belebújtam a szeleniumba, hogy mi az, mert valami olyat kell fejleszteni. Most meg megijedtem, hogy fogom-e tudni megtanulni. Fogok-e tudni beverekedni processzeket, dokumentációt, meg rendet oda, ahol agile fejlesztés folyik, ráadásul innovatívan. Ott meg zsenik vannak, akiket nem lehet megrendszabályozni. Naszóval estére eléggé elbiggyedtem megint. Tiszta bipolár.
Miért van minden munkahelyváltásnál ennyire elkenődve az ember?
A legjobb az, hogy most hirtelen kaptam 3 darab új céges email címet, és 3 cég ad gyorsan névjegykártyát, és tűzvédelmi oktatást.
