Valahol olvastam, hogy a kalapácsos ember szemében minden szögnek látszik. Ha a szerszáma kalapács, akkor ha kell, ha nem, azzal szerel. Egyszerű a recept. Ehhez ért.
Erre fel hallom a fülemben megint csak Csernus szavait: "diót feltörni kocogtatással nem lehet." Igen, oda egy bazi nagy ütés kell, kalapács. Gondolkodom. Csernus kalapácsos ember lenne? És gondolkodom tovább.
Van egy csomó dióm, még az ősszel piszkáltuk össze. Egy bazi nagy kalapáccsal, egy hosszú bottal ütöttük a fáról le. Aztán szaladtunk utána, mert gurult el a hegyről. Most otthon szárad, kemény a héja, így nem tudom elrágni, sem darálni. Ezért is nem sütöttem diós bejglit: a kutyának sem volt kedve kimenni a teraszra ebben a kutya hidegben, hogy kalapácsos embert játsszak. A szobában meg nem kopácsolhatok, egyrészt a szomszédok (mennyivel is jobb családi házban lakni), másrészt a szanaszét repülő szilánkok miatt. Mert amit a dióról leverünk, szanaszét szóródik. Aztán ott a palacsinta elv: ha túl nagyot ütök, a belső is összetörik, nem tudom megmenteni a dióbelet.
Vajon hogy tudom a diót feltörni úgy, hogy ne kelljen az erkélyre mennem, és a szomszéd se vegye elő a kalapácsát visszakopogni? Nincs más szerszámom? Csernus szerint simogatással nem megy. Sem kocogtatással.
Nem megy?
Na és az a tévé reklám, ahol három fiatalnak kell a bezárt kapun bejutni: az első vállal próbálja betörni, nem megy. A másik robbantja az ajtót: ami bent van, az is felrobban. A harmadik bekopog, és egy csinos lány kinyitja az ajtót. Megvan! A laterális gondolkodás segít.
Laterális gondolkodás elő, keresem a metaforákat. "Ha új ötletre van szükséged, menj múzeumba!" - mondja a Funky Business. Nem tudom valahogy mégis simogatással, vagy kopogtatással kinyitni a diót? És ha megcsókolom? Talán királykisasszonnyá változik.
Eszembe jut, hogy gyerekkoromban volt úgynevezett diótörő, amivel kopácsolás nélkül feltörtük a diót. Hol van ma már ez a szerszám? Úgy nézett ki, mint egy fogó. Egy ügyes fogás, egy roppanás, és még a belseje sem laposodik. És ha a másik kezemmel védőn körbeveszem, még a héj is a kezemben marad. Szuper. Vagy ott a kés. Azzal is megpiszkálhatom, és a dió kétfelé nyílik.
Örülök, lesz dióm, és közben rájöttem valamire.
Nem kell mindig a szerszámunkhoz ragaszkodni. Lehet, hogy lehet máshogy is csinálni. Gondolkodni kell.
4 megjegyzés:
Holnap gyere át a műhelybe. Van fűtés Én úgyis dolgozok. A diótörésnek az a fő technikája, hogy amire a diót rakod, hogy ráüss, na annak kell keménynek lenni(legyen húzása), utána már elég egy kicsit koppintani, hogy megnyíljon. A műhelyben lehet szemetelni. Összesöpröm a héját és kályhabélésnek jó lesz.
Köszönöm, hogy a barátom vagy, és hogy számíthatok rád! Jövök majd, de lehet hogy nem holnap (szülőknél segítek), inkább majd zenélni. Bár, akár csapkodhatunk is a kalapáccsal, jó stresszoldó.
dió. mindig szeretem.
Nekem olyan diótörőm van, ami gomba formájú, a "lábában" dió nagyságú lyukkal, s a finomság itt roppantható össze finoman, a gomba fejének lecsavarásával... :) Egy karácsonyi vásárban vettem néhány éve.
Megjegyzés küldése