Változás

Csernus mondta egy rádióműsorban, visszatekintve az előző évre, hogy ha lát egy pocsolyát, felemel egy akkora követ, amit csak elbír, még annál is nagyobbat, és beledobja a közepébe. Nem tudja mi lesz az eredmény, de biztos jobb, mint az állóvíz. Jól sikerült a könyve, mióta megvettem, már három (hölgy) ismerősöm olvasta el. Nem tudom elkezdeni, mert vizsgákra tanulok, és így is rengeteg az olvasnivaló. Bár lenne több időm! Kíváncsi vagyok rá, mit ír a férfi-nő egyensúlyról, mert úgy érzem, felborult a világ.

A nőnek megadatott a természetes kreativitás (gyereket tud szülni), a férfinek folyton bizonyítania kell létjogosultságát. A nő adja át a szeretetet, a tudást a gyereknek, kapcsolatuk meghitt és bensőséges az első 4 évben. A férfi vadászni jár, és talicskán tolja haza a mamutot, vagy a fizetést. A nő összetartja a családot, ami a társadalom alapja. Gondolkodásmódja meghatározza a családot, és az utód jövőjét. És míg a férfi vadászik, nem lehet biztos benne, hogy a nő valóban az ő magját hordozza-e. A nőé a hatalom.

Ezért kellett az erőszak? A nőt bezárni, lenyomni, elnyomni, hogy egyensúlyban legyenek? Más ne lássa piros arcát, kerek fenekét, húsos ajkait.

Most, hogy az emancipáció, feminizmus, demokrácia kivívta a nők egyenjogúságát, igazából felénk, férfiak fölé kerekedtek. Felbillent az egyensúly. A férfi elbizonytalanodott. De mit kezd a nő a hatalommal?

Korábban is a nőé volt a hatalom (Cherchez la Femme!), a nő választott társat, ő volt az aki a versengő urak közül közel engedte azt, aki neki tetszett. Volt vagy tíz pasi, akit elérhetett, kiszemelte közülük a legjobbat, vagy a második, harmadik legobbat. És kész. Most, a korlátlan információ áradás világában, mindenki ugyanazt a szőke herceget szeretné, fehér lovon. Tízezerből választja mind ugyanazt az egyet. Mert már tudják, hogy van ilyen. És mert a szőke herceg szűkös erőforrás, mindenkié nem lehet, a nő boldogtalan. Inkább kommunát alapít, és a férfit csak a megporzás idejére engedi be. A férfi is boldogtalan, mert a szőkét meg sem közelíti, a nőknél labdába sem rúghat.

Akkoriban, mikor a királyi udvar hírei csak lassan jutottak el a faluba, voltak szabályok a kommunikációra. A legyező, a virág tartása, a nézés, a zsebkendő leejtése. Ma ez is eltűnt, panaszkodnak is a hölgyek, hogy ma csak a kőművesek és Ifások mernek beszólni. Nem látjuk, vagy nem értjük a jeleket. Vagy mi is Barbie-t keressük?

Egy ismerősöm szerint ez csak átmeneti állapot, csak mi, 30-40 közöttiek isszuk meg a levét. A helyzet hamarosan változni fog, a férfi kitalál valamit, amivel az egyensúly helyreáll. Csak addig kifutunk az időből. Vajon lesz-e türelmem kivárni, vagy fenekestől felforgatok mindent? Laterális gondolkodásra lenne szükségem, vagy alkotó okoskodásra.

Lehet, fogok egy bazi nagy követ, olyat, amit még épp elbírok, vagy annál egy picit nagyobbat, és beledobom a pocsolyába. Mindegy, hogy mi lesz, de más lesz, mint ami van.