Fogyókúra verseny

Nagy élvezettel néztem a fogyókúra versenyt a tévében. Egyrészt a tanácsadás miatt: milyen taktikával lehet lefogyasztani egy tucat enyhén szólva túlsúlyos egyént: a léleksimogatás vagy a katonás küzdelem a nyerő? Másrészt a végeredmény: hosszú kemény küzdelem árán történő (előnyös) átváltozás, ami magában is győzelem. Elegáns úriemberek (a szmoking meg a csokornyakkendő, a szögletes szemüveg szerintem ráadás, mimikri) és csinos nők. Harmadszor, a minta: 50-70-90 kilót fogyni, minden fogyókúrázónak példát állít, hogy igen, meg lehet csinálni. Az a 10-20-30 kiló ehhez képest semmiség. Nem kell ilyen tempóban, nem kell ilyen drasztikusan, de így is megy. Nesze neked nassolás, nyamvadtság, lustaság! Puhány vagyok, ha nem sikerül azt a 10-15 kilót leadni!

Tegnap (is) elhatároztam magam, és tettem is. Napok óta salátán és húson élek (megint), figyelek a stressz kezelésre, a szédülés legkisebb jele esetén is eszem valamit. És nem vagyok éhes. Vizet iszom (és nem prédikálok bort), sikeresnek képzelem magam, és el is hiszem, hogy olyan leszek. Nem! Már most sikeres vagyok, mert elérhető, SMART célokat tűztem ki. És amit betettem a fejembe, az meg is valósul.

Motivál a tegnapi adás. Gyorsan csináltam egy csomó hasizom gyakorlatot, és lám, reggel már csak xx a kiló. Ha ismersz, nem mondanád, hogy ennyi vagyok. Persze, megyek úszni is, kondizni is a héten.

Mi még? Azt hiszem, megváltozom, nem az leszek aki vagyok. Nem baj? (Eddig érték-racionális voltam, lehet, hogy most cél-racionális leszek?)