Takaisin

Nna, itt volnék újra. Kicsit szoknom kell a finn billentyûket, na meg nincs hosszú õ és û, csak ilyen kalapos meg Tildás. Huh. Mit is meséljek?

Azt gondoltam, leírom visszafelé.

-4. nap: Fotótanfolyam vége. Sok portrét vittem, bemutogattam az éfolyamtársaim. Kritika jó, tanulok belõle. Oklevelet kapunk. Ajánlom ezt a tanfolyamot mindenkinek (Óbudai Társaskörben indul majd megint szeptemberben.) Mensa vacsora kimarad, irány haza, dobozolni.

-3. nap: Szabadság, megpróbáltam költözni, egy fordulóra futotta az elõzõ napi dobozokkal. Kösz, Antymix! A legfontosabb, nagy dobozok, hûtõ, mikró elment. Hû, hol fogom tartani a sonkát meg a tejet? Szerencsére hideg az este, erkélyen eláll. Fagyasztó tartalma anyuéknál landolt.

-2. nap: Búcsúzkodás a munkahelyen. Temetés. Orvoshoz is elszaladtam, vész esetére gyógyszert íratni. Este mézes társaság nálam. A pizza nem készül el idõre, hozatok 4 darabot. Mindenki örül, én meg a fejemet csapkodom, miért akartam szenvedni, mikor készen megkaphatom? 8kor megjön a vevõ a mosógépért, a fiúk segítenek levinni. Köszi! Fél kilenckor kidobom a vendégeket (de bunkó vagyok), taxival megyek évfolyamtársakkal találkozni, születésnapot ünneplünk és búcsúzkodunk. Kaptam egy újabb nyakkendõt. Éjjel még kis pakolás. Utolsó estém az albérletben. Elõkerül az évfolyamtársam elveszettnek hitt könyve.

-1. nap: Dobozolás, költözés Suzukival. Sokkal kevesebb fér bele, mint elõtte az Omegába. Apu segített, amit tudott. Gondoltam megsütöm a pizzát, ha már begyúrtam. Csinálok isteni pizzaszószt, de mikor kész, látom, hogy a sonka mászik, az erkélyen süti a nap. Tészta kidob, paradicsom kiönt. :( Délután anyu jött összerakni a konyhát. Nélkülük még most is ott mosogatnék. Este jött a fõbérlõ, de nem tudtam átadni a kulcsokat, reggelig haladékot kértem, mert még sehogy sem állok. Elmentem osztálytalálkozni azokkal, aki nem tudtak eljönni a temetésre. 11 után értem haza, pakolásnak lõttek. Újabb utolsó estém az albérletben.

0. nap: Fél hétkor keltem, 2 órát dobozoltam, a bõrönd még sehogy. 9-re megvolt majdnem minden, kivéve a számítógépek, meg a takarítás. Elkezdtem lehordani a kocsiba. Egyedül nem megy. Gyerekeim táncolnak, Anyymix és a mézes társaság is táncol, nincs segítség. Marad a kétségbeesés és jön a mentõ ötlet: le a pincébe. Fél tizenegyre jön a taxi Békásmegyerre, addig át kell szelni a várost és ki kell pakolni a rakományt. Látom, hogy ez így nem megy. Taxi felhív, áttesz késõbbre. Fõbérlõ felhív, megegyezünk, hogy kifizetek még pár hetet, amíg ténylegesen ki tudok költözni. Még jó, hogy nem találtam új lakót. Háromnegyed tizenegyre kipakoltam a kocsit, elpakoltam a pincébe, 3 perc fürdés, irány a reptér. Módosítanom kellett a vissza úton, a repjegy nincs kinyomtatva. Sebaj, bejut. Biztonsági ellenõrzés, vissza kell mennem, ki kell nyitnom a bõröndöt. Volt benne egy edény, abban pudingpor és tengeri só. Ezt nézték bombának. Innen kéezel cipeltem a nagy koffert a gépig, még jó, hogy csak kicsit túlsúlyos. Ma sokat izzadtam, biztos fogytam. Gépen izzadok mint ló, inni csak egy óra múlva adnak. 37000 lábon repülünk, kint -78 fok, ha kinyílik az ajtó, tuti tüdõgyula (minden eddigi gép 33000 ezer lábon repült, ott csak -54 fok szokott lenni). Viszonylag síma út, mégis stresszelem magam, nem akar múlni a reggeli pörgés.

Megérkezem: nyugalom. Mindenütt szétárad, mindent betölt. Ragyogó északi levegõ, fák, szállásadóm horgászásból jön elém. Este beszélgetünk, pihenünk, halakat pucolnak, messzirõl figyelem. Tengeri keszeg, megkóstolom, finom. Balatonpart-érzés. Magyar tévé szól. Hatszor több magyar csatornájuk van, mint nekem összesen volt (4). Nézem, ahogy Federer játszik. Próbálom megérteni, miért õ az állandó coach példa. Õ, meg az edzõje.

Otthon kellett volna hagyni a magyar gondolkodást! Míg azon agyalok, hogy hozom ki az otthoni számítógépem, itt az a kérdés, milyet vegyenek nekem. És az autó: mennyit vezettem Finnországban? Vagy 4-5 évet. Oké, akkor második nap már nem kell, hogy elvigyenek...