Térkép nélkül

Határozottan határozatlan napom van. Reggel írtam egy bejegyzést ezen a címen. Úgy éreztem dekadens lett, töröltem. Aztán írtam két másikat, azokat is töröltem. Térkép nélkül mentem tegnap futni, sétálni a közeli tó partjára, sütött a nap, kint akartam lenni a természetben. Jó volt. Ültem a stégen, ettem a cseresznyét, hallgattam a madarakat, a halakat, lógattam a lábam a vízbe, hideg volt, a homlokomat égette a nap, éreztem a világ lüktetését, én voltam a kapocs föld, azaz víz és ég között, hagytam, hadd áramoljon az energia köztem és õközte, aki ezt az egész napot ilyenné teremtette. Földöntúli energiák nyíltak meg, nem éreztem fáradtságot, nem éreztem az idõt. Irónia nélkül mondom ;). Hanyatt feküdtem a stégen, és hullámzott, a stég itt a vízen úszik, nem lábon áll, hullámzott velem a világ, az ég, a felhõk. Dobáltam a cseresznye magot a vízbe, vajon kikel-e a cseresznyefa a víz alatt, vagy a magot megeszik a halak? Ugye nincs cápa aki a lábam leharapja? Egy faj vagyunk, mi és a halak, mi és a cápák, evolúcióelmélet óta tudjuk, hogy nincs köztünk külonbség. Vajon ki teremtett bennünket ilyennek? És miért nem tudunk szeretkezni a halakkal? És az éggel?

Térkép nélkül, célok nélkül jó, mert ha nem érdekel, hova kerülsz, nem tévedsz el. Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a repülõ is térkép nélkül menne, és találomra lerakna valamelyik reptéren. Vajon mennyi esélye lenne 1 éven belül hazaérni? Ezzel a problémával foglalkozott a Galaxis Útikalauz is. Hasonló kérdés, mint annak az esélye, hogy egy Vogon ûrhajóra sikerül felstoppolni magad, és azon gyerekkori barátod a kapitány. Imádok repülni, nézni az aggódó embereket. A legjobban azt szeretem, mikor a kifutópályán teljes gázt adnak, és gyorsulunk, aztán az elemelkedés igazi orgazmus. Van, aki ebbe a pillanatba halna bele az izgalomba. Mit még? Néha, ha nem felhõs az idõ, és tiszta a táj, lerajzolom, mit látok. Hogy kanyarul a folyó, vagy az utak, a tavak alakját, és otthon megkeresem térképen, hol jártam.

Nemes Nagy Ágnes - Nyári rajz

Hogy mit láttam, elmondhatom, de jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobbkezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út felénk futó.
Ez itt akác, ez itt levél, ez itt a Nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű.
Ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder.
Ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem.

Sok mindent akartam csinálni a hét végén. A fiaim szülinapja, könyvtár, fodrász, bevásárlás, elmenni valahova bulizni, évfolyamtársaim is grillezni vártak volna, lenne is hol aludni, a szüleim is várnak, a pincébõl is elõ kéne túrni pokrócot, ágytakarót, jénai edényt kihozni, vásárolni a gyerekeknek valamit, magamnak kihozni túrót, mákot, fûszereket (csombort), venni ismerõsöknek ezt-azt amit nem tudtak kihozni, vagy mert nem mennek haza. Rengeteg. Hallom, hogy a finnek egy hétvégén egyetlen dolgot csinálnak. Nem tömik tele programokkal. Majd lesz valahogy.

Ha sok mindent eltervezek, célokat állítok, listát írok az elintézendõkrõl, térképet rajzolok, hogy mikor, kivel, hol leszek, hogy jutok oda, hogy jutok vissza, hányan férünk a kocsiba, pont mint egy projekt terv, vagy process leírás, lehet, hogy jut idõm sokmindenre, de boldogabb leszek-e tõle? Vagy boldogtalan, ha valami kimarad, lemarad, mint reggel az ablak (bekövetkezett: reggel siettem a buszhoz és nyitva maradt az ablak, az asztalon maradt a repjegy, az ágyban a könyvem, mikor a repülõn imádok és tudok is olvasni, a virágokat elfelejtettem meglocsolni), haza kellett menni miatta. Ha célokat állítok, és nem sikerül, boldogtalanabb leszek. Akkor lassiez-faire: legyen ahogy lesz, nem tervezek, vannak vágyaim, hogy mit szeretnék, de nem ragaszkodom hozzájuk, ha máshogy lesz, úgy lesz. Most lehet, hogy fontos az a hajvágás, de ha nem vágom le és megnõ hosszúra, nem változtat semmin, elfogadom.

Nem rajzolok térképet, nem írok listát, nem állítok célokat (és nem keresem az elvesztett határidõnaplóm) csak megfogalmazom, szigorúan magamnak, az elvárásaimat (magammal szemben) és a vágyaimat.

Azért remélem, a pilóta használ térképet. (Az eszközt ott kell használni, ahol szükség van rá.)