Egy coach vagyok csupán

Sokszor elfelejtem, mibe is áldoztam pénzt, idõt, energiát, és hogy minek is tanultam, mikor értetlen fõnökökkel és kollegákkal küszködök. Hát persze, coach vagyok, és van is ötletem, már csak bedobni kellene annak, aki tenni is tud. Vagyis látja a problémát, átlátja a megoldási lehetõségeket, van felhatalmazása, és maga mellé tudja állítani az embereket.

Olvasom az ezerarcút. Csodálkozom, milyen jól írnak az évfolyamtársak, végzett coachok, és hogy õk a napi munkájuk során mennyire tisztába vannak fogalmakkal, paradigmákkal, a guru tudásával és kontextusba helyezéssel. Nekem ez miért nem ment elsõre? Próbálom újra írni a mondókám.

Egy coach vagyok a pályán. Belülrõl kiabálok, próbálok tippeket bedobni, de aki a tippet elkaphatná, kívülrõl irányítja a játszmát, és nem hallja, a többiek loholása közepette nem hallhatja a hangom.

A pályán több csapat többnyire együttmûködve szaladgál egyik kaputól a másikig. Az egyik kapuban a beszállítók, a másikban az ügyfelek. A játék lényege, hogy amit az egyik kapuban átveszünk, azt a lehetõ leggyorsabban juttasuk el a túloldalra, és közben aggasszunk rá mindenféle hozzáadott értéket. Egy új logót, rengeteg új funkciót. A különálló alkatrészeket próbáljuk használható termékké összerakni.

A játék új: a csapatban csupa profi játékos, de mind más sportágban lett bajnok. Most próbálnak összeszokni, de egyik még ütõvel, másik kézzel vezeti a labdát, a harmadik lábbal továbbít. Az egyes csapatok sokszor egymást nézik ellenfélnek, pedig az ellenfél a pályán kívülrõl akadályoz, nem értik a játék lényegét, hogy itt a kooperáció lenne a nyerõ stratégia. Valakinek szólnia kellene, hogy ezt így nem lehet csinálni.

Ez lennék én. Bentrõl kiabálok, de rám senki nem figyel. Valaki meghall egy-két ötletet, elszalad a pálya széléig, onnan kikiabál, hogy az irányítók észrevegyék, és kicsit másként tereljék a dolgokat, de mivel a legfõbb játékvezetõ errõl tudomást sem szerez, a hatás rövidtávú, lokális, és hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba. A játékvezetõ pedig, akire mindenki odafigyelne, tévébõl követi a játszmát, karosszékbõl, ahonnan nem igen lehet vezényelni.

Szóval a pálya közepén ordítok, hátha valaki meghallja, de közben elsodornak a két kapu közötti szaladgálásban. Jó lenne kinyitni azt a második kaput. Jó lenne, ha valaki elmondaná ezeknek a vérprofi játékosoknak, hogy mi is ennek az új játéknak a lényege. Miért is, és ki ellen harcolunk.