Finn lakodalmas metál

Lányom válogatott pár lemezt a könyvtárban, kb. azzal a jelszóval, hogy ha itt élek, akkor jó, ha ismerem a jó finn zenét. Meg azokat, amit õ és a másik fiam hallgat. Ensiferum, Korpiklaani, és a már megidézett Amorphis, többek között. Eddig ezeket tudtam megjegyezni.

Ma kezembe akadt az egyik Korpiklaani lemez, a kocsiban hallgattam munkába menet, talán mondanom sem kell, hogy baromira jól szólt, és fokozatosan kúszott a hangerõ is közel maximumra. Pörgõs rock, vagy inkább metál zene, de dallamos. Valahogy olyan érzésem volt, mintha a 3+2 keveredne Rammstein-nel és Michael Flatley-vel. Lakodalmas rock, nem is rock, metál, lakodalmas finn metál, tangóharmónikával és hegedûvel. Kezdem érteni, hogy a néptáncos M* fiam miért is szereti. Tessék ismerkedni velük.


Egy másik számuk itt. Egyébként a lemezen sokkal keményebben szólnak, masszívabb a basszus, itt a videókon olyan hangulata van, mint a Rednex-es Cotton Eye Joe-nek. Magyarul talán a Kormorán csinál valami hasonlót (érdemes meghallgatni, jó). Na meg a Kárpátia.

Errõl a számról meg eszembe jut a mézes társaság, Antimix, nektek ajánlom:


(Érdekes volt megint a youtubon szörfölni, ráakadtam Barcza Gergõre, aki valamikor a LB27-ben fújta, most meg valami érdekes hangszeren játszik, és megtalálni megint ezt, már ki is írtam mp-re, hogy a kocsiban max hangerõn.)

Na hiába jó a finn népzenén alapuló metál, jó a magyar népzenés rock is, és rengeteg sok jó világzene is van... Mint pl. a Tinariwen, ami már kellõképpen messze van a finn zenétõl, és a bólogatós metáltól.