Azon gondolkoztam, hogy kondicionálással (programozással) be lehet dumálni valakinek, hogy a helyzet, amiben van, nem félelmetes, hanem dicsõséges, és ezzel meg lehet szüntetni a legnagyobb félelmet is.
Mind félünk a haláltól. Vagy majdnem mindannyian. Mi lenne, ha bedumálnánk, hogy a halál jó, nem örökre elmegyünk, hanem csak "haza", mint Elvis (lásd Man In Black), oda, ahonnan jöttünk, vissza a mieinkhez. Ha lenne egy egyház, aki ezt a mesét be tudná adni (van), nagy jótettet hajtanának végre az emberiséggel.
Ott vannak az öngyilkos merénylõk. Õket azzal kondicionálják, hogy dicsõséges, amit tesznek, a túlvilágon fehérmájú szép nõk várnak rájuk. Lássuk be, nagy a csábítás.
Mi lenne, ha ezt a gondolatot egy kicsit megszelidítenénk, és azt mondanánk, hogy ha ebben az életben nem jött össze, kapsz még egy újabb lehetõséget, most haza mehetsz, reinkarnálódhatsz, s a következõ életedben tiszta lappal indulsz. Ha elbuksz, akkor majd megint újra kezded, míg egyszer csak sikerül szépen megélned az életed. Pont mint az Angry Birdsben. Ha nem sikerül legyõznöd a disznókat, újra játszhatod a szintet.
Azt is el lehetne hitetni az emberekkel, hogy a halálos betegség nem átok, hanem csak a szerencséseket megilletõ kötél (vogon ûrhajó), amin idõ elõtt felmászhatnak, és mindenki más elõtt reinkarnálódhatnak. Mint a Toy Storyban a kampó, amitõl a marslakók a megszabadulást remélik.
Igy aztán, ha valaki megöregszik, vagy elkapná a rákot, összejöhetne a család megünnepelni a nagy szerencsét. Nincs szükség nyugtatókra és antidepresszánsokra! Aki hamar megy, biztosabban felfér a szekérre. Mint ahogy ünnepelték az emberáldozatot bizonyos kulturákban. Most azt gondolnám, biztos félt, akit odavetettek a tûzbe, de mi van, ha örömmel várta, hogy önfeláldozásával megmentheti népét? Mint évezredekkel késõbb egy zsidó ács fia.
Igen, ha mind Jézussá válnánk, és megszabadulnánk halálfélelmünktõl, talán megszûnne a Földön minden gonosztett és háború. Mert mindenki áldozat szeretne lenni, és senki gyilkoló. S akkor tényleg az lehetne: többnyire ártalmatlan.
3 megjegyzés:
s lehet, hogy hirtelen lecsökenne az emberek száma a földön. csomóan öngyilkosak lennének.
Már megint ez a halálfélelem!
Nem kell vele foglalkozni!
Tenni kell a dolgunkat!
mi lenne, ha x éves korban mindenki abbahagyna minden tevékenységet, nem dolgozna, nem fejlesztené magát, ölbe tett kézzel várná a halált?
Te, nem tudom, mi lenne, ha igazán közel kerülne, de én nem félek. Nem akarom ugyan azt a pályát újra és újra játszani, úgyhogy nem ugrálok. Élek, ahogy tudok, ez a feladat. Én már az iskolában is készséges jó tanuló voltam, bár azt hiszem most olyan kis ketteske lennék életből. De nem lázadozom az ellen, hogy ki kell járni. Aztán, ha (jól) teljesítettük, mehetünk tovább. Abban is valami lecke van, hogy mi módon. Én leginkább kíváncsi vagyok, de belátom, hogy mindent csak a maga idejében.
Egyébként meg ismered ALF-ot?
http://en.wikipedia.org/wiki/ALF_%28TV_series%29
Na, hát náluk bizony az volt a szokás: fergeteges bulit csaptak egy halotti toron. Mondjuk az indok az volt, hogy a halottnak mindegy, nekik meg legalább van egy jó ürügyük összejönni.
Levena
Megjegyzés küldése