Tegnap ott a vendégségben találtam egy gombás könyvet, és lapozgattam, eszméletlen, mennyi mindent lehet tudni a gombákról, van, ami akkor ehetõ, ha 10 percig fõzték (ezt a gombát, a papsapka gombát Magyarországon erõsen mérgezõnek jelölik, nem ajánlják forralva se, pedig a finnek szerint igen finom lehet, csak hát nyersen halálos, a piacon is csak halálfejjel megjelölve árulható). Most izgatják a fantámat a gombák, mint vega proteinforrás, és mint a reinkarnáció gyors előidézője. Nem vasalok, csak ironizálok.
Múltkor már mondtam, volt egy wellness hét a gyárban, és volt egy mama a finn mártáktól, aki gombákat mutogatott. Volt neki frissen 20-30 féle gombája kirakva mutatóba, mellettük táblicska, hogy melyik milyen, ehetõ-e vagy csak egyszer. Ott csekkoltam le azt a mustatorvisieni-t (sötét trombitagomba) amit egy ismerõsünk hozott, hogy összekeverhetõ hasonló mérges gombával. Nem.
Most kimentünk a szomszéd erdõbe, mert a kisasszony könnyebben elalszik, ha ring a feneke alatt a kocsi, legyen az babakocsi vagy Ford. Persze 5 perc alatt elaludt, én meg kutyaszarba lépést kockáztatva, ami sikerült is, tehát mehetek lottót venni, a fák között gombásztam, gombákra vadásztam a Nokiámmal. Lett egy szép gyüjtemény, most megosztom.
5-10 perc alatt, 2-300 méter séta alatt találtam 5-10 féle gombát, most már értem, hogy Márta néni, a gombatudor, hogyan volt képes ott frissiben kiállítani annyifélét mutatóba. Egyébként a szépségversenyt még mindig a légyölõ galóca vezeti, nem értem, a gombás mesékben miért pont azt szerepeltetik (sztárolják), s miért nem a vargányát, ami kutyaszarban nõ a legnagyobbra.
Hiába ismerném meg a gombákat, és tanulnám ki a mártás mesterséget (a finn Márták egy szervezet, akik a háborúban, meg ma is, azt tanulták, és tanították a szegény népnek, hogy az erdõben mi az, ami ehetõ, pl gombák, bogyók, és melyik fa kérgébõl lehet kávét fõzni háború idején), tehát ha kitanulnám a mesterséget, és én is Márta lennék, akkor sem merném leszedni és megenni ezeket a gombákat. A franc akar belehalni. Majd inkább a szomszéd ugatós kutyáját vendégeljük meg vele.
A gombás kiállításkor jutott eszembe, talán már írtam, de lehet, hogy csak ebédnél hülyültem vele: a gomba kiállítás támogatása segíthet elkerülni a leépítést, bátorítsuk az alkalmazottakat, hogy szedjenek és egyenek erdei gombákat, saját felelõsségre természetesen, s lehet, hogy a jövõ héten annyival kevesebben leszünk, hogy nem kell kirúgni senkit. Gyorsabban hat, mint az agile bevezetése, amirõl 3 éve írtam a szakdolgozatomban.
Na most akkor jöjjenek azok a gombák, aki felismeri mindet, vendégem egy sörre.
4 megjegyzés:
Az utolsó kettő pöfeteg, nagyon finom, nemrég szedtem ilyeneket, a vargányákat is kár volt otthagyni...
(egy gombarajongó, aki még mindig életben van, sőt a gyomrát se kellett még kimosni)
By default minden gomba mérgezõ. Csak az ehetõ, amit felismerek, vagy amire megbízható ember (bolt) azt mondta, megehetem.
Amit felismerek, annak a száma jelenleg nulla.
Folyománya: nem eszek erdõben talált gombát. Fenntartom a jogot, hogy ezt a kijelentésemet késõbb megváltoztassam, ha a premisszákban változás áll be.
Megjegyzés küldése