Az élő kő

Testvéreim a kövek és a fák, szoktam mondani, mint ahogy pap barátom mondja: testvéreim a Jézus Krisztusban. Ha az ősrobbanásra gondolok, mint a világ teremtőjére, és minden létező közös ősapjára, nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy minden, ami atomokból épül fel, az a testvérem. Ki tudja, hol álltak szolgáltatban korábban az atomjaim, milyen kalandos úton kerültek a szervezetembe, míg kaja lett belőlük, és átkeltek az állkapcsomon, mint Szaturnusz-kapun, hogy új életre keljenek általam, és hova lesznek azután (porból lettünk s porrá leszünk...). Mindenesetre a fák és a kövek is hasonló atomokból állnak, esetleg nekik másak az atomjaik, és máshogy csoportosulnak, hisz lássuk be, teljesen más szerveik vannak a köveknek, mint nekünk, embereknek. Mert én nem láttam még kő-szivet, bár azt mondják, a Dobogókő tényleg dobog.

Azt is magyaráztam már, hogy a köveknek is lehet valamilyen alacsony szintű élete, képesek regenerálódni, öregedni, darabokra hullani, bár gondolkodni nem igen. Talán annak örülnek, ha a nap melegíti őket, vagy ha egy megfáradt vándor leül rájuk szellenteni. Vagy ha valami élet megtelepszik rajtuk. A hét végén viszont igazi élő köveket láttam Svédországban, zöldeket, szimbiózisban éltek növény testvéreimmel.

 Élő kövek

Nem mentem közelebb, és nem fotóztam sokat, de rengeteg ilyen zöld követ láttam, puha kárpitborítással - talán Svédország az olcsó fabútorokon kívül egyben az élő kövek országa is. Nagy lehet itt a mágneses erőtér, ha ilyen sokan élnek itt. Mi más, ha nem ez bizonyítja, hogy a kövek is élnek? Vajon honnan szednék ezek a zöld mohák a táplálékot, ha nem az élő kövek vérét szívnák - szottyadra, mint szúnyog a szomszéd néniét?

És mennyire hasonlatosak az élő fákhoz, akik testükön hordozzák más testvéreinket! Lám, a kövek és a fák hasonlatosak, testvérek, és ha a fák az én testvéreim is, testvéreim a kövek is. Tiszta logika. Az is lehet, hogy az ősrobbanás is puha és zöld volt, pusztán logikai okokból (maga mintájára teremtette...).

Élettel teli fák

Megnyugtatásul most kicsit vissza az atomokhoz:

A fényevés azért baromság, mert bár a napfény energia, és a szervezetnek energiára is szüksége van, de a test atomokból épül fel, és folyamatosan megújul, azok az atomok folyamatosan cserélődnek, és ehhez folyamatosan új atomokat kell bevinnünk, ami nem jön a napsugárral, pusztán az energiával nem leszünk képesek újabb, magasabb rendszámú atomokat előállítani, ahhoz enni kell, néha kicsi szenet, néha kicsi nitrogént, oxigént, hidrogént, vasat a vérhez, meg mindenféle egyéb atomokat, s ha a levegő nem elég szennyezett, ezeket lélegzéssel nem tudjuk a szervezetünkbe bevinni...

Ha a kaját valamilyen módon sikerülne porítani vagy atomjaira bontani, és a tüdőnket sikerülne gyomorrá alakítani, úgy, hogy a levegőben oldott atomokat hasznosítani tudja, akkor elég lenne azt belélegezni. Mindaddig rossz hír a fényevőknek: bele fognak halni a nem-evésbe.

A fák is kapnak atomokat, ők sem érik be a fénnyel, elárulom, a földi ember számára láthatatlan, föld alatti gyökereiken keresztűl szívják fel az ásványi anyagokban teli nedveket, mint a gyerek a szamócaszörpöt szívószállal. Ha sikerülne gyökereket növesztenünk, talán megtanulhatnánk azon keresztül felvenni a szükséges atomokat, s akkor tényleg nem kellene használni a szánkat, és a külső megfigyelőt átverhetnénk azzal, hogy azt higgye, csak fényt veszünk magunkhoz, mint ahogy a mentalista verte át tegnap este DTK-t.


(S lám, az a futó is megvilágosodott, akinek a kezdőbetűi megegyeznek az enyémmel, hogy korábbi életében megmérkezett egyiptomi királyfi volt... Csodálatos ez a B betű, ami úgy néz ki mint oldalára fordított mellek, csodálatos a világ, hogy minden mindennel ennyire összefügg, drümma drümma, ahogy a svéd mondja.) Uff.