Pók

Hajnali fél kettõkor felkeltett a láz, elfáradtam már a feküdésben. Kuruttyol a hasam, fáj. Kijövök, türelmetlenül végigkattintgatom az internet oldalakat és blogokat, új információ után szomjazva, hátha az index, a finn napilap, vagy az ismerõsök írtak valami újat. Infofüggõségem lenne? Inkább megnéznék két TED videót, többet használna.

Hanyatt fekszem, hogy a hasam hadd csillapodjon. Idõnként jó hanyatt feküdni az ágyon, vagy a fûben kint a szabadban, nyári nap alatt, már ha az ember nem parázik a leégéstõl és az URH hullámoktól. Meg a mindenféle csúszómászó bogaraktól, amik bemásznak a hajába meg a fülébe. Mondom hanyat feküdtem, és látom, hogy a plafonon, pont ott, ahol ültem, a fejem felett egy bazi nagy pók, 8 lábú rém, éljen a tavasz, bejönnek az ilyenek, meg az olyan csípõs izék is, amikor az ember kicsit beengedi a friss napos levegõt. Elképzelem, ahogy a fejemre ereszti a fonalait. Undorodom, elmegyek hányni.

Egy 3 fokos létrával próbálkozom, azon egyensúlyozom elõbb egy füzetlappal, hogy kitessékeljem a vendéget, de mikor becsúsztatom a lapot a pók és a plafon közé, a pók lepottyan, elszalad, keresem. Leszédülök, és nem tudom, hogy a magasság, a pókutálat, vagy a láz miatt. Hanyatt fekszem megint, fél óra múlva megint ott a pók. Nem vacakolok, egy papírzsepkendõvel kapom el, és lehúzom a wc-n. Remélem, nem fullad meg tõle. Ki tudja, kinek a reinkarnációja volt, nem szeretnék ártani senkinek.

De ez az én házam, az én váram, és itt én vagyok az úr, s nem kérek mindenféle ijesztgetõs alakokat, mert ha beköltöznek, holnap bejönnek vadászni a madarak, aztán a baglyok, nyulak, mókusok. Bár a nyúl most épp aktuális. A denevért ne is mondd!

---
Azon gondolkoztam, hogy szétválasztom a blogot, ami a családnak szól rólunk, az menjen egy külön blogba, amit meg elolvashat mindenki, agymenéseim, ilyenek, az mehetne a régibe. Aztán feladtam magamnak a kérdést: ez a bejegyzés melyikbe menne? Büszke lennék erre mondjuk egy hónap múlva is? Hát nem.
---

Valahogy csak nem akar visszajönni az álom, és csak nem akarnak frissülni az éjszaka közepén a blogok, nincs semm új olvasnivaló.

Eszembe jut Örkény. Igen, örkényt fogok olvasni. Aztán csak belealszok.